Van-e élet a Vénuszon?

A felszínen semmiképp sem, de a légkörben talán igen

2022. május 15., 15:36 , 1107. szám
A Vénusz

Amennyiben belső bolygószomszédunkon tengerek és óceánok hullámzottak a régmúltban, azokat elméletileg lakhatták is egyszerű élőlények, sőt a légkörben is otthonra lelhettek különböző mikroorganizmusok. S bár a planéta felszíne, ahol +460 Celsius-fokot tesz ki az átlaghőmérséklet, már több százmillió éve nem alkalmas az életre, a felsőlégkör felhőiben talán mégis élnek mikrobák, annak dacára, hogy a Vénusz felhői a legmaróbb vegyület, a kénsav cseppjeiből állnak.

A magaslégköri élet lehetőségéről 1967-ben jelentette meg az első tanulmányt Carl Sagan amerikai csillagász, bolygókutató és honfitársa, Harold Morowitz biofizikus. Sőt, Sagan már egy 1963-ban megjelent cikkében úgy vélte, hogy a Vénuszról ultraibolya fényben készített felvételeken látható ismeretlen eredetű, mibenlétű sötét vonalak, vagyis ultraibolyasugárzás-elnyelők a mikrobiális életre utalnak: mikroorganizmusok nyelik el ott a Nap ibolyántúli sugarait. Ezek az egyszerű élőlények – ha valóban léteznek – az ultraibolya sugárzást használják energiaforrásként, s a némi vizet is tartalmazó kénsav felhőkben, 51–62 km közötti magasságban találtak otthonra, ahol a hőmérséklet viszonylag tűrhető, +65 Celsius-foktól -20 Celsius-fokig terjed, a légköri nyomás pedig a földi tengerszinti légnyomással egyenlő. S miként élhetnek mikroorganizmusok a legmaróbb vegyületből álló felhőkben? Az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetem, valamint két nagy-britanniai univerzitás, a Cambridge-i és a Cardiffi Egyetem munkatársai szerint úgy, hogy ammónia kiválasztásával semlegesítik a kénsavat, és apró, élhető bugyrokat alakítanak ki maguknak. Ez a 2021-ben felvetett hipotézis magyarázatot adna a légkör folyamatos jelleggel megfigyelhető különös anomáliáira, a kis koncentrációban jelen lévő oxigénre, a nem gömb alakú cseppekre is. De mivel semlegesíthetik a vénuszi mikrobák a kénsavat? Ammóniával, melynek jelenlétét már az 1970-es évektől kezdve kimutatják a Vénusz atmoszférájában. Ennek a vegyületnek a megléte nem magyarázható meg semmilyen ismert vénuszi kémiai folyamattal, és sem villámok elektromos kisülései, sem a vulkáni tevékenység nem idézhetik/idézheti elő a keletkezését, ezért az említett egyetemek kutatói valószínűnek tartják, hogy mikroorganizmusok választják ki az ammóniát magukból.

Ugyancsak a vénuszi élet jelenlétére is utalhat, hogy a szovjet Venyera, illetve az amerikai Pioneer Venus- és Magellan-misszió során a bolygóhoz irányított űrszondák többek között karbonil-szulfidot is kimutattak a planéta légkörében. A Földön ez a vegyület szerves úttól eltérően nehezen jön létre, de vulkanikus folyamatokból is származhat. Így a vulkanikusan aktív Vénusz esetében szintén elképzelhető mind a biológiai, mind a nem biológiai eredet.

2020-ban a Massachusettsi Műszaki Egyetem, a Cardiffi Egyetem és a Manchesteri Egyetem kutatói a Hawaii-szigeteki James Clerk Maxwell-távcsővel és a chilei ALMA-teleszkóppal foszfint fedeztek fel bolygószomszédunk atmoszférájában, méghozzá elég nagy arányban. Ezt a foszfor-hidrogén vegyületet pedig a Földön oxigénhiányos környezetben élő baktériumok állítják elő, melynek létrehozásához ásványokból vagy biológiai anyagokból vonják ki a foszfort, és ehhez kapcsolódik a hidrogén. Vajon a Vénuszon is mikroorganizmusok állítják elő? Nos, szervetlen úton is képződhet, kimutatták a Jupiter és a Szaturnusz légkörében is, kőzetbolygók estében viszont mindeddig nem mutattak ki semmilyen fizikai vagy kémiai folyamatot, melynek az eredményeként foszfin keletkezne. Az említett egyetemek kutatói megvizsgálták annak lehetőségét, hogy létrejöhetett-e tűzhányókitörések, villámlások, meteorbecsapódások többféle kémiai reakció következtében, ám egyik magyarázat sem tűnt valószínűnek. Tehát a Vénuszon vagy valamilyen, kőzetbolygók esetében még ismeretlen szervetlen folyamat, vagy mikrobák élettevékenysége következtében keletkezik a vegyület. Mindenesetre a foszfin a mérések szerint a vénuszi légkör kb. 50-60 km magasan lévő rétegében van jelen, ahol a feltételezett vénuszi mikroorganizmusok élhetnek. Lee Cronin, a skóciai Glasgow-i Egyetem komplex kémiai rendszerekkel foglalkozó professzora szerint is mind a biológiai, mind a nem biológiai eredet elképzelhető, a Vénusz savas légkörében pedig lehetségesek olyan, még ismeretlen kémiai reakciók, melyek következtében foszfin képződik, ám kérdéses, hogy ezek a szervetlen folyamatok képesek-e akkora mennyiséget előállítani a vegyületből, amennyit a három egyetem kutatói kimutattak a bolygó atmoszférájában. Elképzelhető akár egy mikroorganizmusokból álló vénuszi ökoszisztéma is, valamint hogy a kénsav felhőkből lecsapódó esők a légkör alsó rétegeibe szállítják a mikrobákat, ahol azok kiszáradnak, inaktívakká válnak, majd a felszálló légáramlatok a magasba sodorják azokat, ahol újból aktívvá válik az élettevékenységük.

Vagy még sincs élet a Vénusz felhői közt? Az első vizsgálatok magas foszfinmennyiséget mutattak ki, ám a megismételt vizsgálatok szerint a mennyiség alacsonyabb. John Hallsworth, a belfasti Queen’s University biológiaprofesszora és munkatársai pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a Vénusz felhői túl szárazak, túl kevés víz található bennük a kénsav mellett ahhoz, hogy élőlényeknek, akár a legszélsőségesebb körülményekhez alkalmazkodott extremofil mikroorganizmusoknak is életlehetőséget nyújtsanak. Mint Hallsworth professzor kifejtette, a vízmolekulák aránya a kénsavéihoz képest nem valamivel kevesebb, mint amennyi a Föld legellenállóbb mikrobájának elég lenne, hanem több mint százszor kisebb az arányuk. De nem lehetnek olyan, a vénuszi viszonyokhoz alkalmazkodott mikrobák, melyek a roppant kevés vízzel is beérnék? Hallsworth és munkatársai szerint nem, mert a rendelkezésre álló vízmennyiség annyira alacsony, hogy nem tudná betölteni az életműködéshez szükséges funkcióit.

A végső szót a vénuszi légköri élet kérdésében majd csak a DAVINCI+ mondja ki.

Lajos Mihály