A fizetés nélküli szabadságról

„Azt hallottam, hogy a fizetetlen szabadsághoz most már nem kell az igazgató beleegyezése. Vagyis a munkahelyemen kivehetek fizetetlen szabadságot, például három hónapra nyáron, és elmehetek idénymunkára Magyarországra.”

– A munkaviszony szervezéséről hadiállapot idején (Про організацію трудових відносин в умовах воєнного стану) elnevezésű törvény 12., a szabadságolásról szóló cikkelyének 3. pontja értelmében hadiállapot idején a munkáltató a munkavállaló kérésére fizetés nélküli szabadságot adhat neki A szabadságolásról szóló törvény (Про відпустки) 26. cikkelyének első részében megállapított időtartamnál (15 nap) hosszabb időre is. Felhívnám a figyelmet, hogy ebben az esetben a jogszabály félreérthetetlenül a munkaadó hozzájárulásától teszi függővé a fizetés nélküli szabadság megadását.

A szóban forgó 12. cikkely nyáron kiegészült egy 4. ponttal, amely kimondja, hogy a munkaadó a hadiállapot idején az Ukrajnát elhagyó vagy belső menekült jogállást szerzett munkavállaló kérelmére a kérelemben meghatározott időtartamra, de legfeljebb 90 naptári napra köteles számára fizetés nélküli szabadságot biztosítani. Ugyanakkor az ily módon szabadságon töltött idő nem számít bele a szolgálati időbe vagy munkaviszonyba, amely feljogosítja a munkavállalót az éves alapszabadságra, amelyről A szabadságolásról szóló törvény 9. cikkelye első bekezdésének 4. szakasza rendelkezik.

Vagyis az új jogi norma a külföldre menekültekre, valamint az Ukrajnában belső menekült jogállást szerzett személyekre vonatkozik, s csakis a hadiállapot ideje alatt érvényes. Ez a megoldás tehát elsősorban akkor jelentheti a polgárok helyzetének ideiglenes rendezését, ha kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, de a munkaadójuk követeli, hogy azonnal jelentkezzenek a munkahelyükön. Így amennyiben a munkavállaló nem tud vagy nem akar még hazatérni, nem tudja felvenni a munkát, tájékoztatja a munkaadót, hogy fizetés nélküli szabadságot vesz ki. Hangsúlyoznám, hogy a munkavállalónak ebben az esetben is tájékoztatnia kell döntéséről bármilyen számára elérhető módon (levél, e-mail, sms, telefon stb.) a munkaadóját, bár annak hozzájárulására a szabadság megadásához ilyenkor nincs szükség. A munkavállalónak egyben fel kell mutatnia valamilyen dokumentumot, amely igazolja helyzetét, mely őt a fizetés nélküli szabadságra készteti. Miután a törvény erről nem rendelkezik részletesebben, csak feltételezhetjük, hogy megfelelő igazolásul szolgálhat az ideiglenesen áttelepült személy státuszáról a helyi hatóság által kiállított igazolás, az útlevélbe a határ átlépésekor beütött bélyegző, a befogadó ország illetékes hatóságának az ideiglenes védelem megadásáról szóló okirata stb.

Összefoglalva: a lakóhelyén tartózkodó, azaz nem menekült személy nem élhet azzal a lehetőséggel, hogy saját elhatározásából, a munkaadója hozzájárulása nélkül legfeljebb 90 nap fizetés nélküli szabadságot vegyen ki. A munkaadó ugyanakkor változatlanul csak azokban az esetekben köteles megadni alkalmazottjának a fizetés nélküli szabadságot, amelyeket számára A szabadságolásról szóló törvény 25. cikkelye előír. Az ilyen esetek közé tartozik – a teljesség igénye nélkül –, ha a munkavállaló a másik szülő betegsége miatt egyedül kénytelen gondoskodni gyermekéről; beteg/rokkant gyermekét neveli; beteg házastársát, vér szerinti hozzátartozóját gondozza; karantén idején otthon marad 14 év alatti gyermekével; közeli hozzátartozója hunyt el; öregségi nyugdíjas; a háborús veteránok erre jogosult kategóriájához tartozik; az I–III. rokkantsági kategóriába sorolt személy; munkavégzés mellett folytatja tanulmányait, stb.

Megjegyezném ugyanakkor, hogy a Munkatörvénykönyv 49/5-ös cikkelye 10. bekezdésének 2. pontja értelmében családi és egyéb okokból a munkavállaló fizetés nélküli szabadságot kaphat a felek egyetértése esetén A szabadságolásról szóló törvény 26. cikkelyében előírt 15 naptári napnál hosszabb időre is, ha ezt a lehetőséget a munkaszerződés biztosítja. Tehát amennyiben a felek rögzítik ezt a lehetőséget a munkaszerződésben, nincs törvényi akadálya annak, hogy a munkavállaló hosszabb időre fizetés nélküli szabadságra menjen a munkaadója hozzájárulásával.

Több helyütt találkoztam a felvetéssel, hogy karantén idejére is jár a fizetés nélküli szabadság, márpedig a koronavírus-járvány miatt elrendelt karantén máig érvényben van Ukrajnában. Csakhogy A szabadságolásról szóló törvényben egyedül a 26. cikkelyben történik közvetett említés erről a lehetőségről, vagyis abban a paragrafusban, amelyben a felek megegyezésével, következésképpen a munkáltató hozzájárulásával megadható fizetés nélküli szabadságokról van szó. Egyes jogászok egyenesen a családi okokból megadható, legfeljebb 15 napos fizetés nélküli szabadság egyik alfajának/változatának tekintik a karantén idején megadható fizetés nélküli szabadságot. Mások viszont úgy értelmezik a törvényt, hogy a karantén idejére gyakorlatilag korlátlan időtartamú fizetetlen szabadság adható meg. Magam egyelőre nem találkoztam e változatok bármelyikét jogszabályi hivatkozással, a gyakorlatból vett példákkal alátámasztó okfejtéssel.

hk