Vasárnapi üzenet: 2022. október 9.

Evezz a mélyre!

Krisztusban Kedves Testvérek!

Talán sokunkat foglalkoztatott már az a gondolat, hogy mi történne, ha sikerülne megnyerni a lottó főnyereményét. Hány gondunkat, bajunkat, tudná megoldani a hirtelen jött vagyon? Vagy talán azon is elgondolkodtunk, hogy mennyi mindenkinek tudnánk segíteni abból a sok pénzből. Mennyi szép helyet tudnánk meglátogatni, és talán soha nem kellene többé nélkülöznünk, mindent megvehetnénk, amit csak megkívánunk. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a könnyen jött pénz nagyon könnyen „elillan”. Biztos láttunk már riportokat, olyan lottónyertesekről, akiknek élete még mélyebbre csúszott, mint amilyen azelőtt volt. Miért?

Ahhoz, hogy megértsük a helyzet lényegét, segítségül kell hívnunk a pünkösd utáni 18. vasárnap evangéliumi szakaszát (Lk. 5, 1–11), amely a csodálatos halfogásról szól. A később apostolokká lett halászok bárkái a parton vesztegelnek, amikor Jézus jön, beszáll az egyik bárkába, és arra kéri őket, hogy vessék ki a hálót. Bár Simon Péter visszakozik, mégis hallgat Jézus szavára, és „annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló”. A fogás felért egy lottófőnyereménnyel. Mégis valami különleges dolog történik. Először félelem fogja el a halászokat, majd amikor Jézus új feladattal bízza meg Simon Pétert, és emberek halászává teszi meg, az evangélium tanúsága szerint mindenüket elhagyva követték. Már nem volt veszteglő élet, már nem érdekelte őket, hogy van-e fogás vagy nincs, egész más dimenzióba helyezi életüket Jézus Krisztus. Az anyagi világot, a materialista szemléletet felváltotta az új küldetés: embereket elvezetni Isten országába.

Sokszor érezzük saját életünket is veszteglőnek, mint amilyen a két bárka volt a sikertelen halfogás után. Talán azt érezzük, hogy nem tudunk egyről a kettőre jutni, ha pedig vannak is sikereink, azok öröme nagyon hamar elillan. Sokszor nem vesszük észre, hogy mi is „lottónyertesek” vagyunk, hisz örök életünk van. Nem a halálunk után kezdődik, már most az örök életünket éljük, a fogantatásunk pillanatától kezdve. Ha talán nem érezzük ennek a jelentőségét, akkor felszólítása hozzánk is szól: „Evezz a mélyre!” Próbáljuk meg mélyebben megélni a kapcsolatainkat, elsősorban Istennel, de embertársainkkal, szeretteinkkel is. Csak a mélyebben megélt kapcsolataink lehetnek az ellenszerei a közömbösségnek és az anyagiasságnak, amely a mai kort uralja. Így hát evezz a mélyre! Ámen.

Szkoropádszky Péter
palágykomoróci, kisszelmenci, téglási és szürtei görögkatolikus áldozópap