Soós Katalin: „Igyekeztünk helytállni a munkában és a segítségnyújtásban is”

A tavalyi év megannyi változást, új kihívást és megoldandó problémát tartogatott Kárpátalja minden intézménye számára. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Szakgimnáziuma mégis eredményekkel teli, sikeres évet tudhat maga mögött. Az intézmény életében bekövetkezett változásokról és a tanév alakulásáról Soós Katalin, az intézmény igazgatónője számolt be hetilapunknak.

– Kérem, mutassa be a II. RF KMF Szakgimnáziumának 2022-es évét!

– Szakgimnáziumunk életében 2022 is eseménydús volt. Az év elején tombolt a Covid–19, így hol jelenléti, hol online, hol vegyes oktatási formában dolgoztunk. Szükség volt a tanáraink kreativitására, hogy a tantervek teljesítése mellett a betervezett rendezvényeket is meg tudjuk valósítani. Ez többnyire sikerült is. Aztán elkezdtünk dolgozni a felvételi kampány megszervezésén. Február 24-re interaktív nyílt napot hirdettünk, ezen 150 érdeklődő jelent meg. Ám aznap tört ki a háború, és minden, ami addig biztosnak tűnt, bizonytalanná vált. Annyit tudtunk biztosan mondani, hogy érdemes tanulni, kell tanulni, és mindenképp felvételizzenek a diákok. Ettől a dátumtól kezdve – nemcsak nálunk, hanem ország- és világszerte – mindennapossá vált az újratervezés.

Az egyhetes kényszerszünet után online folytattuk a tanulást, tanítást. Kihívássá vált ilyen körülmények között végezni a munkánkat, hiszen mindenkit megviselt a kialakult helyzet. Sok család szakadt ketté, és komoly dilemma volt, hogy mi legyen a gyerekkel, hogyan tovább. Istennek hála, csak néhány tanárunk hagyta el az országot, a nagy többség kitartott, és folytatja az elkezdett munkát. A tanévet vegyes oktatási formában tudtuk befejezni, minden végzős diáknak sikerült teljesíteni a tantervet, a gyakorlatot és a záróvizsgákat, így idén összesen 106 diplomát tudtunk kiadni végzőseinknek.

A felvételi kampányunk – a nehézségek ellenére – nagyon jól sikerült, hiszen a 120 helyre 123 jelentkezőnk volt, és 118 diákot fel is vettünk az első évfolyamra. A tavasz és a nyár is tele volt új feladatokkal, sok kolléga és diák vett részt a belső-ukrajnai menekültek segítésében, ellátásában a munka mellett. Igyekeztünk helytállni a munkában és a segítségnyújtásban is. Nagyon büszke vagyok a diákjainkra és a kollégáimra is, hiszen azonnal mentek, és ott segítettek, ahol éppen szükség volt rájuk.

Szeptemberben el tudtuk kezdeni a jelenléti oktatást. Megépült az óvóhelyünk, és igyekeztünk továbbra is biztonságos és színvonalas oktatást biztosítani diákjaink számára. Ebben a tanévben soha nem látott szükség van a pszichológus, osztályfőnök odafigyelésére. Az okokat nem kell kifejtenem. Igyekszünk ott lenni, segíteni. Nagyon nehéz évet zártunk, mindent át kellett értékelnünk, nem várt dolgokat megélnünk.

– Az országban jelenleg zajló háborús körülmények meghatározzák mindennapjainkat, intézményeink működését, a szakgimnázium azonban így is színvonalasan teljesít. Miként sikerül leküzdeni a nehézségeket a hétköznapokban?

– A mi mottónk is az, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Az évek során összetartó csapattá váltunk, és egymást segítve, erősítve küzdünk a mindennapokban. Minden kollégám komolyan veszi a munkáját, és mindent belead, hogy átadhassa tudását. Szeretjük a hivatásunkat, az iskolánkat, a diákjainkat, a kollégáinkat: ez össze- és megtart minket Isten segedelmével.

– Sikeres volt az intézményben a hibrid oktatási forma?

– Mi a jelenléti oktatás hívei vagyunk. Úgy gondolom, hogy a középiskolás korosztály jobban elsajátítja a tananyagot jelenléti oktatásban, mint vegyes vagy online formában. Azt tapasztaljuk, hogy a végzőseink és a főiskolások már sokkal jobban, tudatosabban állnak a tanuláshoz, és számukra járható ez az oktatási forma. A hibrid oktatási formában hibrid az eredmény is. Persze ez is korosztály- és emberfüggő.

– Ön szerint tapasztalható volt az év során, hogy a sokszor légiriadókkal teli és óvóhelyen töltött oktatási napok kihatottak az oktatók tanítási vagy a diákok tanulási kedvére?

– Hazudnék, ha azt állítanám, nem volt semmilyen hatással a tanulási és tanítási kedvre. Eleinte megrázó volt, hogy le kell vonulni az óvóhelyre, és ott folytatni az órát. Sokat rontott a helyzeten, amikor már az áramszünetek is bekövetkeztek. Iskolánkban az utolsó másfél hónapban 1,5–2 órákra kapcsolták be az áramot munkaidőben. Ez nagyon megviselte az idegrendszerünket. Soha nem hittük volna, hogy ennyire zavar minket, ha nem tudunk dolgozni, ha nem haladhatunk a terveink szerint. De ekkor is Isten oltalma alatt voltunk, legalább nem volt hideg.

– Milyen mutatókkal zárult az év az oktatók és a diákok számát tekintve?

– A tanévet úgy kezdtük, hogy minden szabad állást sikerült feltöltenünk, így minden tantárgyat szakos tanár oktatott. Ez jelenleg is így van, senki sem jelezte, hogy munkahelyet szeretne váltani. Diáklétszámunk csekély mennyiségben csappant. A szokásos első évfolyamos lemorzsolódás tapasztalható. Öten menet közben jöttek rá, hogy ez nem az ő álmuk, csak a szülők erősködtek. Ők visszamennek régi iskolájukba. Néhány család menekül a háború elől, őket is meg kell értenünk. A tanév elejétől összesen 14 tanuló hagyta el iskolánkat, jelenleg 319 diákunk van.

– Kérem, röviden számoljon be a szakgimnázium 2022–2023-as tanévének tavaszi félévéről!

– Remélem, a tavaszi félévünk nyugodtabb és békésebb lesz, mint a tavalyi. Ami biztos: mi dolgozni akarunk, lesznek végzőseink, lesznek rendezvényeink, és jelenléti oktatást szeretnénk. Idén utoljára bocsátunk ki ifjú szakembereket (молодший спеціаліст). Februárban fejezi be tanulmányait a 24 turizmus szakos diák, akkor lesz egy oklevélátadónk. Nyáron pedig az alkalmazott matematika szakosok kapnak diplomát. Dolgozni fogunk a felvételi kampányunkon és a szakmai fejlődésünkön, hogy még jobb teljesítményt tudjunk nyújtani azoknak, akik minket választanak.

Kopinczu Krisztián