A titokzatos tengeri népek

Filiszteusok, denenek, szikulok, szárdok és társaik

Ha van ókori nép, amelyiknek a neve ismerősen cseng minden olvasónk fülében, akkor azok a filiszteusok, hiszen a Bibliában, az Ószövetségben jelentős helyet kapnak az izraeliták és a filiszteusok konfliktusai. A filiszteusok viszont csak az egyik elemét alkották a tengeri népek néven ismert koalíciónak, mely a Kr. e. XIII. és XII. század fordulóján végigpusztította a mediterrán térség keleti részét. De kik voltak a tengeri népek, és honnan érkeztek?

Az említett időszakban, a bronzkor és a vaskor határán összeomlott a mükénéi civilizáció, illetve a Kis-Ázsia és Szíria jelentős részére kiterjedő Hettita Birodalom, lehanyatlott az addig jelentős nyugat-szíriai Ugariti Királyság, ugyanerre a sorsra jutottak a szintén szíriai amorita államok, Kis-Ázsiában pedig a lúviai államalakulatok. Az ún. késő bronzkori összeomlás hátterében éghajlati, gazdasági, politikai okok húzódnak meg, valamint a tenger felől, hajókon érkező ún. tengeri népek két, egymást követő inváziója, melyek Egyiptomot is elérték, sőt elsőként éppen a Kr. e. 1213-tól 1204-ig uralkodó Merenptah fáraó egyik felirata tesz említést róluk, hírül adva, miszerint a fáraó legyőzte a tengeri népek és az Egyiptomtól nyugatra élő líbiai törzsek egyesült támadó seregét. Húsz év múlva pedig III. Ramszesz fáraónak kellett hadba szállnia a tengeri népek ellen, mely háborút thébai halotti templomában, a falra vésett feliratában örökítette meg. Eszerint a tengeri népek lerohanták a Hettita Birodalmat, a délkelet-anatóliai Kizzuwatnai Királyságot, a nyugat-anatóliai Arzawai Királyságot, valamint Alasiját (Ciprust), ám III. Ramszesz a Nílus deltájában lezajlott ütközetben, a világtörténelem első lejegyzett tengeri csatájában vereséget mért a támadókra. Sőt, a templom falán részletes csatakép is bemutatja az összecsapást, melyen látható, hogy az egyiptomi hadihajók katonáit a partokon felsorakozott íjászok is támogatták az ellenséges flotta legyőzésében. De más forrásból is értesülünk a tengeri népekről. A Kr. e. XII. század elején II. Szuppiluliumasz hettita király levélben figyelmeztette Ammurapit, Ugarit uralkodóját a „sikalajuakra, akik hajókon élnek”, és hamarosan el is érte Ugaritot a pusztító támadás, mely aztán a hettitákat sem kímélte. S megjegyzendő, hogy a tengeri népek a civilizációs fejlődés alacsonyabb fokán álltak, mint az általuk lerohant országok, minden, általuk megtámadott és elfoglalt várost kifosztottak, porig égettek, romjaikon pedig a saját, fejletlenebb kultúrájú településeiket építették fel.

Az egyiptomiak első koalíciójuk tagjaiként az akaiwasákat, a sekeleseket (ők lehettek a hettiták által megemlített sikalajuak), a sardanákat, valamint a turusákat, a második szövetség résztvevőiként pedig a deneneket, a dardanákat, a wasasákat, a meszeket, a sakarusákat, a peleseteket, a tjekereket, a turusákat és a muskhikat jelölték meg. Mely népekről, törzsekről van itt szó? A sekelesek a Szicíliából érkezett szikulok lehettek. A sardanák minden bizonnyal a szárdok, Szardínia lakói voltak. A deneneket a dórokkal, az akaiwasákat az akhájokkal, a turusákat az etruszkokkal, míg a peleseteket a héberül pelistimeknek nevezett filiszteusokkal azonosítják. A keleti mediterrán térségben megtelepedett tengeri népek több településének a feltárásakor pedig itáliai stílusú kerámiákat és bronzfegyvereket találtak, ami régészetileg bizonyítja egyes csoportjaik itáliai eredetét.

De folytatva az azonosítás kérdését… A dórok és az akhájok görög törzsek voltak. Az előbbiek a Kr. e. XII. századtól kezdődően hatoltak be északnyugat felől a mükénéi civilizáció területére, mely civilizáció városainak jó részét a Kr. e. XIII. században tűzvészek és háborús pusztítások érték, ami éppúgy utalhat a mükénéi királyságok belháborúira, mint a tengeri népek inváziójára, mindenestre a Peloponnészoszi-félsziget déli partvidékén riadóláncsort tártak fel, ami a tenger felől várható fenyegetés elleni védekezésre utal. A dórok behatolása aztán újabb pusztításokkal járt, a Kr. e. XI. században pedig végleg összeomlott a nagyszerű mükénéi civilizáció, és kezdetét vette a kulturális lehanyatlás miatt sötét görög kornak nevezett időszak. De kik voltak az akhájok? Homérosz az Iliászban a Tróját ostromló mükénéi görög törzsek egyikének nevezi őket, vagyis nem voltak olyan primitívek, mint a tengeri népek. Más vélemények szerint viszont a dórokkal egyidejűleg nyomultak be a mükénéi területekre, ebben az esetben pedig csakugyan a kulturális fejlődés alacsonyabb fokán álltak, akárcsak a dórok. Ugyancsak problémás a turusák kérdése. A hettiták ta-ru-ú-i-sáknak, illetve ta-ru-i-sáknak nevezték a trójaiakat, az említett megnevezéseket az egyiptomi turusa népnévvel azonosítják, ebből alakult ki aztán a görög türrénosz név, mellyel az etruszkokat illették. A trójaiak azonban fejlett civilizációval rendelkeztek a Kr. e. 1200 körül lezajlott trójai háborúig, az etruszkok pedig a Kr. e. VIII. századtól kezdődően ragyogó civilizációt építettek fel Itáliában. Trójai menekültek egy csoportja csatlakozott a tengeri népekhez, majd a keleti mediterrán térségben való megtelepedésük helyett továbbhajóztak az Appennini-félszigetre, és ők lettek az etruszkok ősei? A pontos választ még nem tudjuk. A pelesetek viszont valóban a filiszteusok voltak. Askelón városuk temetőjének a feltárásakor genetikai vizsgálatoknak vetették alá több csontmaradványukat, és igazolódott a dél-európai eredetük. A tengeri népek invázióját pedig jórészt az adott időszakban jelentkezett klímarosszabbodás, az éghajlat hűvösebbre fordulása válthatta ki. Származásuk összetett kérdése viszont további kutatásokat igényel.

Lajos Mihály