Az öröklési szerződésről

2023. február 28., 15:07 , 1147. szám

„Van különbség az eltartási és az öröklési szerződés között? Mi szükség az utóbbira?”

– Sokakat foglalkoztat a gondolat, hogy haláluk esetén mi lesz anyagi és szellemi javaikkal, mindazzal, amit életük folyamán létrehoztak, aminek a birtokába jutottak, és amit szeretnének átadni az utódaiknak. Az öröklés kérdése általában az utódok számára sem közömbös.

A téma jelentőségét mutatja egyebek mellett, hogy a törvények három módját is ismerik a kérdés rendezésének: 1. végrendelet; 2. öröklési szerződés; 3. eltartási szerződés. Említhetnénk még (4.) a törvény szerinti öröklés szabályait, melyek arra az esetre vonatkoznak, ha az örökhagyó az előbbi három lehetőség egyikével sem élt halála előtt.

Az emberek általában jól tájékozottak a végrendeletet, a törvény szerinti öröklés mikéntjét illetően, sokan hallottak már az eltartási szerződésről is. Kétségtelen, hogy a végintézkedés legkevésbé ismert formája az öröklési szerződés. Ezért mindenekelőtt lássuk, hogy mit ír erről a törvény!

A Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 1302. cikkelye értelmében az öröklési szerződés olyan megállapodás, melynek alapján az egyik fél (a szerződő örökös) kötelezettséget vállal a másik fél (az örökhagyó) rendelkezéseinek végrehajtására, és annak halála esetén megszerzi az örökhagyó vagyonának tulajdonjogát. A szerződő örökös egyaránt kötelezhető bizonyos vagyoni vagy nem vagyoni cselekmények végrehajtására az örökség megnyílása (az örökhagyó halála) előtt és a megnyílását követően is.

Az öröklési szerződésben örökhagyóként szerepelhet egyetlen személy, egy házaspár, de akár a házastársak egyike is. Szerződő örökösként magán- és jogi személy is felléphet.

A Ptk. 1304. cikkelye rögzíti, hogy az öröklési szerződés írásban köttetik, és közjegyző által hitelesítendő, ezenkívül állami nyilvántartásba kell vétetni az Örökösödési lajstromban (regiszterben), ahogyan a végrendeleteket.

Megjegyzendő, hogy házastársak esetében az öröklési szerződés egyaránt vonatkozhat a közös és a személyes tulajdonukra. Kiköthető a szerződésben, hogy a házastársak egyikének halála esetén annak tulajdonrésze a másik házastárs tulajdonába megy át, s csak az utóbbi halála után jut a szerződő örökös birtokába (lásd a Ptk. 1306. cikkelyét!). Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a közös tulajdonra vonatkozó öröklési szerződés minden esetben csak a másik házastárs hozzájárulása esetén lesz érvényes.

Szerződéskötéskor a dokumentumot hitelesítő közjegyző elidegenítési tiltás alá helyezi a megállapodásban szereplő tulajdont, vagyis azt az örökhagyónak nem áll módjában például elajándékozni vagy eladni mindaddig, amíg a szerződés érvényben marad. Az örökhagyó nem is végrendelkezhet a szerződésbe foglalt tulajdonáról, illetve az arra vonatkozó korábbi végrendelete érvénytelenné válik.

Az örökhagyónak jogában áll kijelölni egy személyt, aki halála esetén ellenőrzi az öröklési szerződés végrehajtását. Ilyen személy hiányában az örökség megnyílásának helye szerint illetékes közjegyző feladata a végrehajtás ellenőrzése (lásd a Ptk. 1307. cikkelyét!).

Az öröklési szerződést a bíróság bonthatja fel az örökhagyó kezdeményezésére, amennyiben a szerződő örökös nem teljesíti a megállapodás rendelkezéseit. A szerződő örökös is kezdeményezheti a szerződésbontást, ha nem tudja teljesíteni az örökhagyó rendelkezéseit.

Ahhoz, hogy jobban átlássuk, milyen lehetőségeket biztosít az öröklési szerződés, érdemes összehasonlítani a végrendelettel és az eltartási szerződéssel.

A végrendelet olyan egyoldalú ügylet az örökhagyó részéről, amelyben nincs szükség a másik fél (örökös) hozzájárulására. Ez jelenti az előnyét és a hátrányát egyaránt. Egyfelől az örökhagyónak joga van tetszése szerint rendelkezni a vagyonáról, bármikor megsemmisítheti a végrendeletet, készíthet újat, amely automatikusan semmissé teszi az előzőt. Másfelől az örökhagyónak nem áll módjában bármire kötelezni a megnevezett örökösét/örököseit. Kötheti ugyan feltételekhez az öröklést a végrendeletben, az örökös azonban szabadon dönthet a hagyaték elfogadásáról, adott esetben tehát lemondhat róla, s így az örökhagyó akarata nem teljesül.

Emellett a végrendelkezés szabadságának is vannak törvény szabta korlátai. Például bizonyára mindenki hallott már történeteket a család fekete bárányairól, akik csak akkor jelennek meg a színen, amikor részesedni kell az örökségből. A végakarat papírra vetése nem minden esetben óv meg az efféle „kellemetlenségektől”, mivel – egyfelől – a végrendelet bizonyos esetekben megtámadható a bíróság előtt, másfelől a Ptk. 1241. cikkelye értelmében az örökhagyó kiskorú gyermekei, nagykorú, de munkaképtelen gyermekei, illetve munkaképtelen házastársa és szülei kötelező részre tarthatnak igényt az örökségből, ami felülírja az örökhagyó végakaratát. Többek között az ilyen esetek is elkerülhetők, ha az örökhagyó öröklési szerződést köt a kiszemelt örökössel. A Legfelsőbb Bíróság plénumának határozata alapján ugyanis a vagyon átszállása az elidegenítőről (az örökhagyóról) a vagyonszerzőre (a szerződő örökösre) az öröklési szerződés alapján nem az öröklés egyik típusa, ezért a felek kapcsolataira nem vonatkoznak az öröklési szabályok, ideértve a kötelező részhez való jogot is (lásd: Постанова Пленуму Верховного Суду України «Про судову практику у справах про спадкування» від 30. 05. 2008 №7, 28. pont). A szerződő örökösnek ilyenkor legfeljebb arra kell vigyáznia, hogy per esetén fel tudja mutatni a bíróság előtt a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy megfelelően teljesítette az öröklési szerződésben vállaltakat. A törvény szerinti örökösöknek ugyanis természetesen jogukban áll megtámadni a bíróság előtt – a végrendelethez és az eltartási szerződéshez hasonlóan – az öröklési szerződést is.

Az életfogytig tartó eltartási (gondozási) szerződés – договір довічного утримання (догляду) – két fél közötti megállapodás, amelynek értelmében az egyik fél (az eltartott, adományozó – відчужувач) a másik fél (az eltartó, adományozott – набувач) tulajdonába ad át lakóházat, lakást vagy azok egy részét, esetleg egyéb jelentős értékű ingatlan vagy ingó vagyont, amelynek fejében az adományozott az adományozó számára élete végéig eltartást és/vagy gondozást biztosít (lásd a Ptk. 744. cikkelyét!).

Mivel gyakorta az öröklési szerződéseknek is hasonló a tartalmuk, a polgárok általában nem tesznek különbséget az eltartási és az öröklési szerződés között. Tudni kell azonban, hogy az eltartó köteles az eltartottat saját költségén eltartani az utóbbi haláláig, és saját költségén eltemetni. Ezzel szemben öröklési szerződés esetén a szerződő örökös csak az örökhagyó szerződésben rögzített utasításait köteles végrehajtani, az azok végrehajtásával kapcsolatos költségeket nem kell vállalnia, ha ez nem lett külön rögzítve a szerződésben. Vagyis amennyiben az utasítások teljesítése kiadásokkal járt, azokat az örökhagyó köteles megtéríteni. Ha pedig mégis kitér az öröklési szerződés a költségekre, pontosan meghatározható a kiadások köre és mértéke, amire eltartási szerződésnél csak korlátozottan van lehetőség.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy öröklési szerződés esetén ugyan elidegenítési tiltás alá kerül a megállapodásban szereplő vagyon, de a szerződés teljesüléséig az örökhagyó tulajdonában marad, míg az eltartási szerződés állami nyilvántartásba vételekor a vagyontárgy tulajdonjoga az adományozóról az adományozottra száll át (bár jelentős megkötésekkel).

Ezenkívül az öröklési szerződésben rögzíthető utasítások köre is sokkal tágabb, nem korlátozódik az adományozó eltartásával szorosan összefüggő teendőkre. Például adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor az örökhagyó számára fontos, hogy az örököse eljárjon az érdekében bizonyos ügyekben. Vagyis az öröklési szerződés tágabb lehetőséget biztosít arra, hogy az örökhagyó adott élethelyzetében a lehető legmegfelelőbb ellátást, gondoskodást kapja vagyontárgya(i) átruházandó tulajdonjoga fejében.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés: mi történik, ha a szerződő örökös hamarabb távozik az élők sorából, mint az örökhagyó? Ilyenkor az öröklési szerződés megszűntnek minősül. Ebben az esetben a szerződő örökös örökösei jogosultak követelni az örökhagyótól az öröklési szerződés teljesítése során felmerült költségek megtérítését. Ha az öröklési szerződés alapján a szerződő örökös az örökhagyó halála után bizonyos cselekmények végrehajtására kötelezett, akkor a szerződő örökös halála esetén e cselekmények végrehajtásának kötelezettsége az ő örököseire száll át.

Zárásként megjegyezném, hogy – mint általában – az ördög öröklési szerződés kötésekor is a részletekben lakozik. Vagyis ahhoz, hogy a megállapodás beváltsa a hozzá fűzött reményeket, ajánlott az ügyvéddel előzetesen igen alaposan, a legapróbb részletekig kidolgozni a szerződéstervezetet, jól átgondolva az elvárásokat és a teljesítésük feltételeit, biztosítékait.

hk