Vasárnapi üzenet: 2023. március 12.
A szamáriai asszony
A mai vasárnapon a Római Katolikus Egyházban János evangéliumából a 4. fejezet 5–42. versét olvassuk, ahol Jézus beszélgetéséről van szó a szamáriai asszonnyal. Jézusnak sok követője van Júdeában. Kerülni akarja az összeütközést, ezért elhagyja Júdeát, és Szamárián keresztül megy Galileába. Megáll egy szamáriai városhoz közel, aminek Szikár a neve. Itt volt Jákób kútja. Jézus leül a kúthoz, a tanítványai elmennek a városba ennivalóért. Egy szamáriai asszony jön a városból vízért. Jézus inni kér tőle. Sok fontos üzenete van ennek a résznek.
Jézus itt az örök élet adományozójának és Messiásnak jelenti ki magát.
„Ha ismernéd Isten ajándékát és azt, aki azt mondja neked: »adj innom«, inkább te kértél volna tőle, és élő vizet adott volna neked.” „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn. 4, 10., 14).
Az élő víz a forrásvíz, folyó vize, a ciszternák állott vizének ellentéte. Isten magát nevezi az élő vizek forrásának, Jeremiás próféta így ír: „Mert kétszeres gonoszságot követett el a népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet” (Jeremiás 2, 13).
Az asszony azt kérdezi, hogy hol kell imádni Istent. A szamaritánusok Garizim hegyén imádják Istent, a zsidók Jeruzsálemben. Jézus válasza ma is aktuális: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn. 4, 21., 23–24).
Van még egy nagyon fontos üzenete ennek a résznek. Amikor a tanítványok ennivalóval kínálják, Jézus azt válaszolja: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, elvégezzem, amit rám bízott” (János 4, 34). Az eledelt nap mint nap magához kell vennie az embernek, különben éhen hal. Jézus tehát mindennap az Atya akaratának cselekvésében volt foglalatos. A tanítványok gyakran csupán e földi szemszögből nézték a történéseket. Versengtek, hogy ki a nagyobb, aggodalmaskodtak az étel felől, stb. Jézus itt rámutat arra, hogy „az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál” (Lukács 12, 23). Föltehetjük magunknak a kérdést: több-e az életünk, mint az eledel, ruházat? Naponként teljesítjük az Atya akaratát, miként az ételt is magunkhoz vesszük? Adja meg Isten mindannyiunknak, hogy teljesítsük az Ő akaratát, s megcselekedjük, amit ránk bízott.
Pogány István
munkácsi plébános
