A szamócán előforduló betegségek a termesztés során

A szamócának – akárcsak bármely hajtatott vagy szabadföldi kultúrának – megvannak a maga kórokozói. Ezek a kórokozók az egyre melegebb időjárásnak köszönhetően már kora tavasszal megjelennek és fertőznek a szamócaállományban. Hogy melyek ezek a betegségek, és hogyan védekezhetünk ellenük, arról alábbi írásunkban olvashatnak.

Levélsodródás-vírus

Jellemző tünetei a levél alaktorzulása, hullámosodása és kanalasodása. A levéllemezen sárgászöld elszíneződés jelenik meg, a növekedés pedig lelassul. A vírus elsősorban a levéltetvek által terjed, de indanövényekkel, anyatövekkel is terjedhet.

Szamóca-mozaikvírus

A növény gyenge és torz fejlődésével, a levelek sárgás­zöld, mozaikos elszíneződésével jelentkezik. Elsősorban a fóliás termesztésben jellemző, mert a fertőzött anyatövek és indák mellett a fonálférgekkel terjed.

A vírusok leggyakrabban a levéltetvek közvetítésével terjednek, de mechanikai átvitellel vagy akár szaporítóanyaggal is fertőzhetnek. A vírusok ellen nincs orvosság, ezért a védekezésnek a megelőzésen kell alapulnia. Tehát a gyomnövények következetes irtása és a levéltetvek, tripszek elleni rendszeres védekezés nyújthat megfelelő védelmet a vírusokkal szemben. A gyomirtásnál nemcsak a tábla gyomtalanítása a fontos, hanem a környező területek tisztán tartása is: a táblaszegélyek gyommentesítése kaszálással, totális gyomirtó szerekkel.

A szamóca gyökérpusztulása

A szamóca gyökérpusztulását a szamóca fitoftórás gyökérpusztulása, verticilliumos hervadása és fuzáriumos hervadása is okozhatja. E betegségek nyomán a tövek pusztulását, a gyökerek fokozatos elhalását tapasztalhatjuk. Először a külső levelek, majd a szívlevelek is elhalnak, később az egész növény elhal, a palánták akár egyik napról a másikra elhervadnak. A betegségek a növény gócokban történő ritkulását és az állomány idő előtti megsemmisülését okozzák.

A szamócafajták között igen nagy az eltérés a fogékonyság tekintetében, ezért kerülni kell az érzékeny fajták telepítését. A megelőzés szempontjából fontos, hogy az ötéves vetésforgót tartsuk be a kórokozók többéves életképessége miatt. Az ültetvények gondozása során a beteg tövek gyors eltávolítása létfontosságú a továbbfertőzés elkerülése szempontjából.

A szamóca botritiszes betegsége

A szamóca egyik legsúlyosabb betegsége. Csapadékos, párás időben jelentős terméskiesést tud okozni a gazdáknak. A fertőzési források a talaj, valamint a beteg növénymaradványok, amelyeken a kórokozó áttelel. A tavasszal megfertőzött virágok megbarnulnak, elpusztulnak. A gomba a gyümölcsöt is megfertőzi, fakó színű lesz, majd megbarnul, húsa megpuhul, rothad, felületén szürkés penészbevonat alakul ki.

A védekezésben részben a megfelelő agrotechnika, például a szellősebb sorkialakítás, az elhalt részek eltávolítása, részben a megelőző védekezés jelentheti a megfelelő megoldást. Vegyi védekezéssel a betegség eredményesen visszaszorítható. Az első permetezést a virágzás kezdetén kell elvégezni, amikor a virágok 20%-a kinyílott. Másodszor a virágzás végén szükséges permetezni, amikor a virágok 80%-a már elnyílott. Csapadékos időben még egyszer szükséges a védekezés a virágzás végén. Permetezésre egyebek mellett a fenhexamid (pl. Teldor), azoxistrobin (pl. Amistar), fluidoxonil-ciprodinil (pl. Switch) hatóanyagú szerek alkalmazhatók, a várakozási időt betartva.

A szamóca gnomóniás betegsége

Eleinte a levél szélén jelenik meg barnás félköríves, majd gyorsan terjedő, növekvő, középen kiszürkülő foltok formájában, melyekben sárga telepek észlelhetők. A levélnyeleken is megjelenik a folt. A termést szintén megtámadja. A zöld termésen pirosból barnuló foltok, míg az érő bogyókon száraz rothadásos foltok észlelhetők, majd az érő termés ráncosodik, összetöpped. Egyre gyakoribb betegség, főleg a hűvös, csapadékos tavaszi időszakban fertőz, de a virágzástól kezdődően a csészelevelek fertőzésével, később pedig a termés minden érési szakaszában komoly károkat okozhat.

Az első vegyszeres védekezést virágzás előtt 2-3 héttel, a másodikat pedig közvetlenül a virágzás előtt kell elvégezni. A további védekezések időpontjai egybeesnek a szamóca botritiszes betegsége elleni védekezésekkel, vagyis a virágzás kezdetén és a virágzás végén, továbbá csapadékos időjárás esetén a virágzás után kell védekezni. Permetezésre a pilaklostrobin + boszkalid (pl. Signum WG), penkonazol (pl. Topas 100 EC) stb. hatóanyagú szerek javasolhatók.

A szamóca levélbetegségei (diplokarpon, mikoszferella)

A diplokarpon esetében apró, majd 2-3 mm-es kerek, lilásvörös foltok jelennek meg a szamóca levelén. A mikoszferellás levélfoltosságnál a levélen és a levélnyélen először lilásvörös foltok jelennek meg, amelyeknek közepe később kifehéredik. Ahogy az időjárás egyre melegszik, és a leveleket tartós nedvesség éri, a gomba fejlődésnek indul. A fertőzési forrást a beteg levelek jelentik, melyeken a kórokozó képes áttelelni. Ültetéskor kizárólag egészséges szaporítóanyagot használjunk. A vegyszeres védekezést még április elején el kell kezdeni. A virágzás ideje alatti permetezéseknél fokozott figyelmet kell fordítani az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. Többéves termesztés esetében a szedések után sem szabad abbahagyni a védekezést. Vegyszeres védekezésként a difenokonazol + ciflufenamid (pl. Cidely Top), penkonazol (pl. Topas 100 EC) hatóanyagú szerek alkalmazhatók. Javítja a permetezések hatékonyságát, ha a lombozatot szüret után lekaszáljuk. Ősz elején pedig mindenképp távolítsuk el a szamócatövekről az elszáradt, foltos, beteg leveleket, így csökkentjük a következő évi fertőzés veszélyét.

A szamóca lisztharmata

A lisztharmat a többi gombabetegségtől jól megkülönböztethető kór. A levélfonákon fehéres, foltszerű, gyorsan terjedő tünetekkel találkozhatunk, amelyekben később fekete termőtestek képződnek. A levelek kanalasodnak, a termések törpülnek. Elsősorban a mérsékelten meleg (15–20 °C), párás, nedves körülmények között kell a megjelenésére számítani. A kórokozó mindenekelőtt a fiatal növényi részeket támadja meg. A betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. A tavaszi permetezések a termést védik, a szüret utániak pedig a fiatal leveleket, valamint a jövő évi fertőzési források csökkentését szolgálják. Védekezésre a difenokonazol + ciflufenamid (pl. Cidely Top), penkonazol (Topas 100 EC) hatóanyagú szerek javasolhatók.

Szamócaantraknózis

A termésen sárgásbarna vagy világosabb színű vizenyős léziók alakulnak ki, amelyek később besüllyednek. A foltokban barnássárga penészgyep figyelhető meg, majd a szövet jellegzetesen megszilárdul, kiszárad és mumifikálódik. Az indán hosszanti irányban fekete léziók jelennek meg. A beszáradt gyümölcsmúmiákon képes a kórokozó áttelelni, illetve sokszor a levelekben látensen jelen van, és onnan fertőzi át a gyümölcsöket. Nagy befolyásoló tényező a csapadék, ugyanis csapadékos időben nagyobb a fertőzés veszélye. A magas páratartalom szintén nagyon kedvez a kórokozónak. Védekezésként ellenőrzött, egészséges szaporítóanyagot használjunk. A talajtakarás fóliával vagy szalmával és a növények szellősen ültetése nagyon fontos e betegség megelőzésében. Vegyszeres védekezésként a már fentebb említett pilaklostrobin + boszkalid (pl. Signum), azohistrobin (pl. Amistar), ciprodinil + fludioxonil (pl. Switch) hatóanyagú készítmények alkalmazhatók.

Tihor-Sárközi Mónika,

a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza