Rózsatőültetés és emléktábla-avatás a tízéves Rózsahölgyek Társasága szervezésében

A létrejöttének idén tízéves évfordulóját ünneplő Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága egyik missziója, hogy a vidéken élt, tevékenykedett és köztiszteletben álló hölgyek emlékét őrizze és hirdesse. Ezért döntöttek úgy, hogy a beregszászi Budapest parkban minden évben elültetnek egy rózsatövet, valamint emléktáblát avatnak ezen hölgyek egyikének. A háború kitörésének évében ez elmaradt, ezért idén két hölgynek, Ladányi Irénnek, aki a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola alapítója és első elnöke volt, valamint Antónikné Polónyi Katalinnak, Ukrajna Érdemes Népi Iparművészének állítottak emléket november 11-én.

A rendezvény kezdetén Mező Dianna, a társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Köszöntőjében elmondta: mindkét hölgy olyan örökséget hagyott maga után, mely nemcsak Beregszász városának, de az egész vidék számára nagy jelentőséggel bír és valódi értékel képvisel.

Ladányi Irén életútját és munkásságát Bobály István, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola igazgatója ismertette a jelenlévőkkel. A felolvasás alapján megtudhattuk, hogy 1897. március 3-án született Debrecenben értelmiségi családban. Gyermekkorától komoly érdeklődést mutatott a zene iránt, zongoratanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte. Több országban is vendégszerepelt, karrierje csúcsán egy vendégszereplést visszautasítva költözött Beregszászba és választotta a gyermekek oktatását. Az ő nevéhez fűződik a zeneiskola megalapítása. Irénke néni 46 éves zenetanári pályafutása alatt számos tehetséges művészt nevelt ki, diákjai körében tiszteletet és elismerést vívott ki magának.

Az ünnepségen jelen lévőket a Szivárvány együttes köszöntötte egy népdalcsokorral, melynek tagjai Klárikova Zsófia, Deák Orsolya és Klárikova Ildikó.

Antónikné Polónyi Katalin laudációját Gál Adél, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Polónyi Katalin Textilmúzeumának munkatársa ismertette. Antónikné Polónyi Katalin érdemes művész 1922-ben született Beregszászban. Miután férjhez ment, Nagyberegre költözött, ahol felfigyelt a falusi asszonyok szövött és varrott textilmintáira, gyűjteni kezdte a motívumokat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket, majd megalakította a szövő- és hímzőcsoportot. Polónyi Katalinnak vagy – ahogy a helyiek ismerték – Katóka néninek köszönhető részben az, hogy a keresztszemes hímzés fennmaradt, hisz felismerte a hagyományápolás fontosságát és szükségességét.

Polónyi Katalin családtagjai nem tudtak személyesen jelen lenni az ünnepségen, de levél formájában megosztották gondolataikat, érzéseiket, melyet Prófusz Marianna, egykori tanítvány tolmácsolt. Meghatódva mesélte el személyes élményeit mindenki Katóka nénijéről, aki nélkül valószínűleg ő maga sem lépett volna a népművészet útjára.

A rendezvény a két művész emléktáblájának leleplezésével zárult.

„Szeretnénk emléküket tovább ápolni és fenntartani azokat az értékeket, amelyeket ránk ruháztak és amivel felvértezték a beregszásziakat, a kárpátaljaiakat” – fogalmazott a társaság elnöke.

Az emléktábla-avatást követően a Rózsahölgyek Társaságának tagjai átvonultak a központjuk épületéhez, ahol az udvaron közösen ültettek el egy babérfát. Az általuk a béke és a reménység fájának nevezett csemete szimbolizálja a rózsahölgyek alapértékeit, hiszen számukra fontos a béke, a reménység és a harmónia.

TV21 Ungvár/K. K.