A KMKSZ-frakció a magyar és a kárpátaljai érdekekért dolgozik

Interjú Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjével

Dr. Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjével többek között a 2023-as év kihívásairól és az idei év prioritásairól beszélgettünk. A képviselő a megyei tanács oktatási, tudományos, kulturális, egyházügyi, ifjúsági, sport-, nemzeti kisebbségi és információs bizottságának elnöke is. A KMKSZ-frakció nem könnyű éven van túl, sajnos a 2023-as évben hatalmas veszteséget is szenvedett, hiszen váratlanul elhalálozott a frakció vezetője, Barta József, akit nagy tisztelet övezett a megyei tanácsban. Barta József élete a kárpátaljai magyarság ügyéért vívott küzdelem volt, mindig higgadtan, mérlegelve tudott konszenzust kialakítani lehetetlennek tűnő helyzetekben is. Vezetése alatt pedig a KMKSZ-frakció sokszor a mérleg nyelveként volt jelen a megyei tanács döntéseinél. Az elmúlt év munkájáról kérdeztük most dr. Orosz Ildikót.

– Hogyan tudná összefoglalni a KMKSZ-frakció munkáját a megyei tanácsban az elmúlt évben?

– A 2023-as év sajnos szomorú eseménnyel ért véget, hiszen novemberben váratlanul elhunyt Barta József, a KMKSZ alelnöke, aki egyben a KMKSZ-frakció vezetője is volt a megyei tanácsban. József nagyon jól képviselte a kárpátaljai magyarok érdekeit a tanácsban, kiváló egyensúlyt tudott teremteni, erről a megyei tanácsban is hasonlóan gondolkodnak. Lételeme volt, hogy a mi érdekeinkben nap mint nap tegyen annak ellenére is, hogy nem dolgozott már a megyei tanácsnál. A megyében mindenki becsülte és elismerte, az év utolsó ülésén is megemlékeztünk róla, többen méltatták munkáját, tevékenységét. Elfogadtunk egy határozatot, miszerint a megyei ülésszak végéig azon a helyen, ahol ő ült, a következő ciklusig nem ülhet majd más.

A frakció a kialakult kérdésekben egységesen képviselte az ügyet. Elsősorban a kultúra, az oktatás volt a mi csapásvonalunk. Ezen belül 2023-ban is a kárpátaljai magyar érdekeket képviseltük, és megpróbáltuk kihasználni a lehetőségeket. Például amikor arról volt szó, hogy iskolabuszokról dönt a megyei tanács, akkor igyekeztünk az általunk képviselt kistérségek számára is iskolabuszt biztosítani, hogy el tudják látni a szükséges feladatokat. Igyekeztünk a saját kistérségeinkbe is vinni mindazokból a lehetőségekből, amelyeket a költségvetés lehetővé tett.

– Voltak-e vitás kérdések?

– Volt egy kérdés, amit én személyesen is negatívan éltem meg. A tavalyi évtől a megyei tanács fenntartása alá kerültek a kárpátaljai szakképző iskolák. Eddig ezek állami fenntartásúak voltak, és kijevi költségvetésből finanszírozták. Mivel teljesen átvette a tanács a fenntartást és az épületek tulajdonjogát is, így alapszabály-módosításra is sor került, s mint a megyei oktatási, kisebbségi bizottság elnöke megpróbáltam beemelni azt a módosítást az alapszabályba, hogy az ukrán oktatási törvénynek megfelelően, ahol lehet, ott a kisebbségek nyelvét is használhassák, ha erre van igény. Például a 9. osztály után induló szakközépiskolákban az általános ismereti tantárgyak nagy részét lehessen a kisebbségek nyelvén is tanítani, valamint ahol magyar nyelvű kisebbség van, ott magyar nyelvet és irodalmat tanulni. Egyébként húsz évvel ezelőtt ezek még működtek. Amikor ezt a módosító javaslatot benyújtottam, a megyei tanács sajnos leszavazta. Számomra ez érthetetlen, hiszen egy csónakban evezünk, ismerjük egymást. Mégis a tanács azt hagyta jóvá, hogy csak ukránul lehet a szakközépiskolában tanítani. Azt javasoltam, hogy a törvények figyelembevételével kell az oktatás nyelvét elfogadni. Azóta elfogadták a kisebbségi törvényt, most vissza lehetne erre térni, hisz a kisebbségeknél az oktatási folyamat nyelve is lehetne magyar. Más probléma nem igazán volt a tanácsban, hiszen sikerült konszenzusra jutnunk szinte minden kérdésben. Lehet, hogy ebben József személyisége és szerepe is benne volt. A jövőre nézve igyekszünk majd továbbra is helytállni.

– S ha már a jövőt említette, melyek az új kihívások a jövőt illetően?

– Ami most az egyik legfontosabb kérdés lesz az oktatás szempontjából, az az, hogy új szigorítások léptek életbe az óvóhelyek kapcsán. Az egy főre eső négyzetméter számát megemelték, korábban 0,6 négyzetméter volt, most 1,5 négyzetmétert kell biztosítani egy főre. Továbbá minden óvóhelyet légtisztító és szellőzőrendszerrel kell ellátni. Mindezek teljesítése olyan költségvetési vonzattal bír, melyet a kárpátaljai iskolák zöme – biztos vagyok benne – nem fog tudni teljesíteni. Tehát meg kell találni a költségvetésben, hogy ezt hogyan tudjuk segíteni majd. Azt javasoltam, hozzunk létre egy olyan projektet, amire pályázhatnak a kistérségek, hogy fel tudják újítani az óvóhelyeket. Ha ezzel nem foglalkozunk, akkor szeptemberben a kárpátaljai iskolák nagy része nem fog tudni jelenléti oktatásban kezdeni. Ezért javasoltam a megyei tanácsban, hogy ezzel mielőbb foglalkozzunk; úgy néz ki, hogy elfogadták a javaslatot, de pénzt még nem tettek mellé. A megyei tanácsnak, amióta a háború miatt több száz vállalat ide települt, azóta a költségvetésen felül is van jövedelme. Annak nagy részét csak a hadseregnek szoktuk felajánlani, s most is az összes pluszjövedelmet az ukrán hadseregnek ajánlotta fel a megyei tanács. De mivel ez is a háborúhoz kapcsolható kérdés, ezért a pluszjövedelemből a megyei tanács tudná finanszírozni a korszerűsítéseket. Kérdés az, hogy lesz-e hozzá politikai akarat.

Várady Enikő