Egyedülálló kisnyugdíjasok a háború harmadik évében

A hasukon és döntően a fűtésen is spórolnak

Ukrajnában még a békeévekben sem volt könnyű a tehetősebb családtagokra nem támaszkodható vagy éppen magányosan élő kisnyugdíjasok helyzete, a háború kitörésekor a harmadik kozmikus sebességre kapcsolt infláció közepette pedig egyre kisebb vásárlóerővel bír amúgy is dühítően kicsiny járandóságuk. Miként tudnak megélni?

– A háború kitörése után a fiam és a menyem a gyerekeikkel együtt háborús menekültként Magyarországra távozott, azóta egyedül élek – mondja egy 80. életéve betöltése felé haladó nénike. – Harminckét évet dolgoztam le a kolhozban, és 4 300 hrivnyát kapok nyugdíjként, de csak a múlt év végén emelték fel ennyire, addig 3 600 hrivnyából kellett volna megélnem. Mire elég a járandóságom? A gázfűtésért és a gáztűzhely használatáért 3 600 hrivnyát kell fizetnem, ehhez jön még az 1 600 hrivnyás villanyszámla, így csak a rezsire elmegy havi 5 200 hrivnya. A fűtésen pedig nem tudok spórolni, mert az egész házat fűti a még a fiatalok által a háború előtt beszerelt gázkazán. A nyugdíj a rezsire sem elég. De a fiatalok külföldről havonta online kiegyenlítik a villany- meg a gázszámlát, amellett az orvosságaim és az élelmiszerek több mint a felét is az általuk küldött pénzből veszem meg. A gyógyszereim 500 hrivnyába kerülnek havonta, s megjegyezném: az orvosságok felét Magyarországról hozatom, mert egyeseket ott lehet beszerezni, mások pedig ott olcsóbbak. Az élelmiszereken spórolok. Feleannyi húst vásárolok, mint két évvel ezelőtt. Fél kiló színhús 120 hrivnyába kerül… Hetente csak három nap eszek húst, vagy ebédre, vagy vacsorára. Rizst is ritkábban veszek, inkább zabkását vásárolok, mert az kevesebb pénzbe kerül. Vajra, margarinra, tésztafélékre, kenyérre, cukorra, tojásra telik, még kávéra is, meg hetente veszek 10‒20 darab bolti süteményt, a lisztet és a párizsit viszont Magyarországról küldik a fiamék. De a háború kitörése óta csak kétszer tudtam meglátogatni őket. Még jó, hogy a lányomék itthon vannak…

– A fiam már jóval a háború előtt Budapesten helyezkedett el vendégmunkásként, majd kivitte magához a családját is – meséli egy másik asszony. – 2 500 hrivnyát tesz ki a nyugdíjam, és a fiamék sem tudnak támogatni, mert ők is nehezen élnek. Napszámba szoktam járni nyaranta, hogy kipótoljam a nyugdíjamat. Fával fűtök, mert a gázt nem tudnám megfizetni. Tavaly 5 000 hrivnyáért vettem 2,5 köbméter fát, azzal fűtök egy helyiséget, a konyhát, és ott is alszom. Nagyon be kell osztanom a pénzt, mit vegyek, és a villanyszámlát is ki tudjam fizetni. Még jó, hogy a kertben megterem a zöldség, így azt nem kell vásárolnom. Korábban baromfit is tartottam, de tavaly már nem, mert nincs pénzem a takarmányozásukra. A boltban vásárolok húst, de keveset, és csak hetente egyszer eszem húsételt. Húspástétomos konzervre nem jut a pénzemből. Csak rizsre, cukorra, olajra, tésztafélére, olajra, kenyérre telik.

– A háború kitörése óta csak egyszer, tavaly emelték 200 hrivnyával a nyugdíjamat, így most 3 000 hrivnyát kapok – magyarázza egy beteg testvérével együtt élő idős hölgy. – Mi is csak egy helyiséget fűtünk, főleg fával. Gázkonvektor is van ugyan, de azt csak este kapcsoljuk be 2-3 órára, lefekvés előtt. A hasunkon is spórolunk. Baromfink van, időnként levágok egy tyúkot, akkor egy hétig négy napra jut húsétel, de van olyan hét, amikor egyáltalán nem eszünk húst. A zöldséget magunk termesztjük. Gyümölcsfáink is vannak: alma, körte, szilva, cseresznye, meggy. A boltban rizst, cukrot, olajt, lisztet veszek, meg tojást, ha nem tojnak a tyúkok. A tésztaételekhez pedig magam gyúrom a tésztát.

– Miután kitört a háború, a fiatalok menekültként külföldre mentek, azóta egyedül vagyok – mondja egy tíz éve nyugdíjba vonult asszony. – Téglagyárban dolgoztam, a háború kitörése előtt 2 800 hrivnyát tett ki a járandóságom, amit az eltelt két év alatt lassan emelgettek, most 3 000-et kapok, ha pedig hívnak, napszámba is járok dolgozni, és valamikor a kimenekült családtagjaim is segítenek, pénzt küldenek nekem. Gázkonvektor van, de már több mint tíz éve nem használom. Fatüzelésű kazánnal fűtöm a hálószobát, amiből a vele egybenyíló konyhába is megy át meleg. Ott gáztűzhelyen sütök-főzök. Legutóbb 1 000 hrivnyát fizettem a gázért és a villanyért, de a gáz szállítási díjáért még nem, annak a számláját ma kaptam meg, 83 hrivnyára. A kazánba annyi fát vettem, ami kevéssel több, mint amennyi egy szekérre ráfér. 4 500 hrivnyába került a fa, kölcsönt kértem, hogy megvehessem, és lassanként törlesztem. A fa mellett forgáccsal, papírral, egyéb hulladékkal is fűtök, de hideg időben idebent is elég hideg van. Az élelmiszert hitelben veszem a boltban, beíratom az összegeket, amikor aztán megkapom a nyugdíjat, kifizetem azokat. Húst nem veszek, csak nagyon ritkán, az ünnepekre, vannak tyúkjaim, mikor mennyi, ritkán levágok egyet, de jó, ha hetente két nap sütök-főzök húst. Máskor paszulyból meg krumpliból főzök ételeket, illetve tésztaféléket eszem. A krumpli, a zöldség megterem a kertben. Lisztet veszek, tojást is, ha éppen nem tojnak a tyúkok, és magam gyúrom a tésztát. Kenyérre jut elég, olajra, zsírra is, amennyi kell. Tejet háznál vásárolok, egy héten másfél litert. Ritkán meg beszerzek egy kis rúd kolbászt a boltban, amit belevágok a káposztás paszulyba. Mindemellett gyógyszereket is veszek a patikában, melyek összesen 500-600 hrivnyába kerülnek, és ha éppen nincs pénzem rájuk, akkor hitelben vásárolom meg azokat, aztán törlesztem, de muszáj beszereznem az orvosságokat, különben kibukok… S hogy fogyasztok-e gyümölcsféléket? Van alma- meg szilvafám, de alig teremnek. Most vettem az üzletben egy kiló almát, hogy megegyek egyet-egyet…

Az immár két éve zajló háború a lakosság több mint 90 százalékát megviseli, még azokat is, akik „csak” a gazdasági hatásait kénytelenek elviselni, súlyosan érinti a lakosság amúgy is alig megfizetett, hátrányos helyzetű tagjait, köztük a kisnyugdíjasokat. Így nem csoda, ha szívrepesve várjuk, hogy mielőbb térjen vissza a béke…

Lajos Mihály