Vasárnapi üzenet: 2024. február 4.

„Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.«” (Lk. 19, 8)

Zákeus befogadta Jézust a házába, a szívébe, Jézus pedig feltétel nélkül bement egy ilyen bűnöshöz is. Ő nem azt mondja: szeretlek, ha megváltozol, hanem ezt: szeretlek, s majd meg fogsz változni.

A vámszedő azonban kezdi rosszul érezni magát, mert Jézus és a lopott pénz nem fér meg egy fedél alatt. S mivel Zákeus döntött Jézus mellett, szabadulni akar a bűneitől. Nem törődik vele, ki mit szól hozzá, engedelmeskedik élete új Urának – anélkül, hogy Jézus parancsolná neki. Kilép a házából, és kárpótolja, akiket megkárosított – mégpedig négyszeresen, mert ezt írja Mózes törvénye, a Szentírás (2 Móz. 21, 37; Károli: 2 Móz. 22, 1).

S mihelyt a Biblia szerint kezd cselekedni, Jézus kijelenti: belépett Isten országába, ma lett üdvössége. Tudom-e, mit ír a Szentírás szerelemről, házasságról, munkáról, pénzről, imádságról? Miben kellene Isten igéjéhez igazodnom?

Zákeus tehát látja a bűnét, megvallja azt, és igeszerűen kezd cselekedni. Ez mind a Szentlélek munkája. Ő teremti újjá azt, aki Jézust befogadta. Aki addig pénzt szedett, most pénzt osztogat, mégpedig a szegényeknek, valamint azoknak, akik miatta lettek szegényebbek. Egészen megváltozott a gondolkozása, hiszen „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az”. (2 Kor. 5, 17)

Ebben az egyetlen szóban benne van új hitvallása: „Uram.” A farizeusok soha nem szólították Jézust így, mindig csak ezt mondták: „Mester, tanító.”

Látom-e a bűneimet, kész vagyok-e néven nevezni és megvallani azokat? S látom-e azokat, akik miattam lettek szegényebbek? Mit zsarolok ki szüleimtől, házastársamtól, munkatársaimtól? Kész vagyok-e pótolni, amit lehet, kérni és hálásan komolyan venni Isten bocsánatát?

„Az Isten Bárányára / Leteszem bűnöm én, / És lelkem béke várja / Ott a kereszt tövén. / A szívem mindenestül / Az Úr elé viszem, / Megtisztul minden szennytül / A Jézus vériben...” (Bonar Horatius)

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja (részlet)