Turczi István: Türelem

Azt élem, amiből vagyok.

Kiméri egymást fény és feketeség.
Nem tudom, a vállamra tett kéz
ugyanazé-e, aki egykor megszólított.

Csak türelem. Lassan kiegészülök.
Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz;
mást nem fejez ki, mindig önmagát.
Tisztulni a csendig. Már készülök.

Szembenézni és elrejtőzni újra.
Igazságosnak lenni a múlthoz.
Vadrózsa fon körém szögesdrótot.
Remeg a hangom, mint anyám ujja.

Kételyek, arcok, hosszú évszakok.
Türelem: nincs neve annak, aki lát!
Elvesz belőlem és hozzáadódom,
kimondja, amit gondolok.

Turczi István költő, író, műfordító, szerkesztő, egyetemi doktor, irodalomtudós, művelődésszervező, műsorvezető. Napjaink egyik legismertebb, legelismertebb költője, nem csupán Magyarországon, de világviszonylatban is. Rengeteg titulus, díj és kitüntetés birtokosa, ezek felsorolása több folyóiratoldalt venne igénybe, ezért most ettől eltekintek. Sokoldalú, kreatív és színes alkotó, ráadásul humora is van. Az előadásai élvezetesek, nem fél kilépni az akadémikusi keretek közül. A humorát és a közvetlenségét magam is megtapasztaltam a Magyar Pen Club rendezvényein, ugyanis István a szervezet főtitkára. Is.

Tavaly kapta meg Kína legjelentősebb költői elismerését, az 1573 Nemzetközi Költészeti Nagydíjat. Kínai nyelven jelent meg verseskötete, amelyet Yu Zemin fordított. A könyvet nemrég a Magyar–Kínai Baráti Társaság mutatta be Kőbányán, ahol én is részt vettem. Turczi István a kínai útjáról, a díjátadó körüli eseményekről tartott élménybeszámolójában hangsúlyozta: fontos, hogy a magyar szerzőket külföldön is megismerjék és olvassák. Fontos, hogy a magyar irodalmon keresztül a nemzet is megmutassa magát, a világ népei megismerjenek minket.

Az egyik vele készült interjút a következő gondolattal zárta: „Írni és írni hagyni. Ez az én alkotói-emberi hitvallásom, hiszen a költészet nincs egyedül, elődeink és utódaink vannak, egymásra vagyunk utalva, ha tetszik, ha nem. És nem árt, ha ezt az egymásrautaltságot egymás munkásságának megbecsülésével próbáljuk meg enyhíteni.”

Ki a költő? Milyen a költő? Olyan, aki „Elvesz belőlem és hozzáadódom, / kimondja, amit gondolok.”

Lengyel János