Vasárnapi üzenet: 2024. április 21
„Temiattad öltöttem testet”
A húsvéti időszak negyedik vasárnapján görögkatolikus egyházunk az inaszakadt meggyógyítása emlékének vasárnapját tartja. János evangélista elbeszélése szerint Jézus meggyógyított egy harmincnyolc esztendeje beteg, inaszakadt embert, aki a gyógyulás csodájában reménykedve már sok éve a Bethesda-tó partján várta, hogy valaki elsőként besegítse a vízbe, amikor az Isten angyala lejön, hogy csodás gyógyulás történjen (Jn. 5, 1–15). Egy olyan ember története ez, aki sokat szenvedett betegsége miatt, sokszor csalódott másokban, de valahol mégis reménykedett s hitt az Isten erejében. Egy olyan ember története ez, aki várt egy másik valakire, aki önzetlenül kész lett volna neki segíteni. Szinte szívet tépő olvasni a beteg szavait, amikor így panaszkodik Jézusnak: „Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem” (Jn. 5, 7). S habár az evangélium rögtön rátér a csodára – vagyis Krisztus mondja: „Kelj föl, vedd ágyadat és járj!” (Jn. 5, 8), azonban a vecsernye egyik sztichirája ezt kicsit tovább ragozza, mégpedig Krisztus válaszát a következőképpen bővíti ki: „Temiattad lettem emberré, temiattad öltöttem testet, s még azt mondod: »Uram, nincs emberem?« Vedd fel ágyadat és járj!”
Milyen csodálatos és mélységes ez a gondolat. Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia egy konkrét ember miatt öltött testet. De nemcsak konkrétan az inaszakadt miatt, hanem minden ember miatt külön-külön. Vagyis személyesen énérettem is testet öltött Krisztus magára. Miért? Hogy megváltson. Mi késztette Őt erre? A végtelen szeretet. Gondoljunk csak bele: Krisztus annyira szeret engem, hogy mindenre kész énérettem: testet ölteni, tanítani, de még meg is halni értem a kereszten.
Az Istenről sajnos sokan hibás képet alkotnak. Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy Isten valamilyen felsőbbrendű erő, amely valahol a messzeségben van. Vagy valaki azt hiszi, hogy az Isten egy bíró, aki – mint egy közúti rendőr – arra vár, kit tudna megbüntetni a tízparancsolat megszegéséért. Ezek az állítások hibásak, és abból fakadnak, hogy sajnos sokan nem is igyekeznek valóban megismerni az Istent. Pedig az Isten elsősorban személy, vagyis olyan valaki, akivel lehet kapcsolatot teremteni. Az Isten nem távolságtartó, hanem nagyon is közvetlen és közeli. Ő az, aki legelőször keresi az embert. Az Isten énérettem öltött testet.
Ez a vasárnap és az adott evangéliumi történet arra buzdít mindenkit, hogy legyen nyitott az Isten felé. Vegyük észre, hogy az Isten a hétköznapjaink része akar lenni. Beszélgessünk vele gyakran, keressük a kapcsolatot, ne féljünk kitárni az Isten előtt problémáinkat, ugyanakkor osszuk meg vele örömeinket is! Legyen az Isten az életünk folytonos társa! Mondjuk el másoknak is, különösen az elcsüggedt és reményvesztett embereknek az örömhírt, Krisztus üzenetét: „temiattad öltöttem testet”!
Dr. Szolánszky Ágoston
görögkatolikus pap
