El kell tartaniuk a nagyszülőknek az unokát?

„Kötelesek eltartani a nélkülöző nagyszülők az unokát, akit a gyermeket egyedül nevelő anyja magára hagyott? Azt beszélik, az anya külföldre utazott, senki sem tudja, hol lehet.”

– A gyermekek eltartásának kötelezettsége fő szabály szerint a szülőket terheli, akiket erre a törvény félreérthetetlenül kötelez (lásd a Családi törvénykönyv – a továbbiakban: Cstk. – 150. és 180. cikkelyeit!). Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a gyerekek elveszítik a szüleiket, vagy szüleik nem tudják eltartani őket, így megélhetési forrás nélkül maradnak. Ilyenkor a kiskorú és fiatalkorú gyermek eltartásának kötelezettsége más hozzátartozókra is átruházható: a nagyszülőkre (lásd a Cstk. 265. cikkelyét!); a gyerek nagykorú testvéreire (267. cikkely); a mostohaszülőkre (268. cikkely); arra a személyre, akinek a családjában a gyermek nevelkedett (269. cikkely).

Alapos oknak tekinthető, amely miatt a szülők nem tudják eltartani gyermeküket: súlyos betegség, amely megakadályozza, hogy dolgozzanak; rokkantság (amikor a nyugdíj nemcsak a gyermek, hanem a maguk eltartására sem elegendő); rendszeres kezelés, drága gyógyszerek vásárlása (ami viszont szegénységhez vezet) stb.

Másfelől a nagyszülők abban az esetben kötelesek eltartani kiskorú, fiatalkorú unokáikat, ha módjukban áll segítséget nyújtani, vagyis elégséges jövedelemmel rendelkeznek ehhez.

A Polgári törvénykönyv 44. cikkelyének 4. pontja szerint az eltűntnek nyilvánított vagy ismeretlen helyen tartózkodó magánszemély (természetes személy) vagyonának gondnoka az érdekelt személy kérelmére e vagyon terhére eltartást biztosít azoknak, akiket a vagyon tulajdonosa törvényileg köteles eltartani. Ebből kifolyólag a nagyszülők kötelezettsége, ami az unokák eltartását illeti, csak abban az esetben merül fel, ha az eltűnt szülők után nem marad vagyon, amelyből a gyermekükről megfelelően gondoskodni lehet.

Megjegyezném továbbá, hogy a gyermek eltartása abban az esetben sem terhelhető a nagyszülőkre, ha a szülőket megfosztották szülői jogaiktól, mivel ez nem jelenti kötelezettségeik megszűnését, ami a gyermek eltartását illeti (lásd a Cstk. 166. cikkelyének 2. pontját!).

A törvény nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a nagyszülők anyai vagy apai ágon hozzátartozói a gyermeknek. Tehát amennyiben van jogalap, akár az anyai, akár az apai nagyszülők kötelezhetők tartásdíj fizetésére, esetleg mindkét ági nagyszülőket terhelheti e kötelezettség. Ezenkívül az eltartási kötelezettség mind a munkaképes, mind a munkaképtelen (nyugdíjas) nagyszülőket terheli, amennyiben lehetőségük van anyagi segítséget nyújtani.

Összefoglalva, mielőtt vállalnák a gyermek eltartását, a nagyszülőknek érdemes tisztázni a következőket: maradt-e hátra vagyon a gyermek szülei után?; hol tartózkodnak a szülők, és van-e lehetőségük a gyermekük eltartására (a keresést az apára is érdemes kiterjeszteni, még akkor is, ha nem álltak házastársi kapcsolatban az anyával)?; vannak-e olyan nagykorú testvérei a gyermeknek, akik kötelezhetők öccsük/húguk eltartására?

hk