Vasárnapi üzenet: 2024. 07. 28.

 „És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: »Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid.« […] Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: »Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj?«”

Máté 9, 2; 4–5

Egy baleset után pár hétig nem tudtam mozgatni a jobb karomat. Ebben az időszakban megvalósíthatatlan nehézséget jelentettek olyan hétköznapi dolgok is, mint az írás, a cipőm bekötése vagy a gombjaim begombolása. Akkoriban sok apró dologban mások segítségére szorultam. Viszont nagyon hálás voltam Istennek, hogy a másik kezemet használhattam. Belegondoltam, milyen lenne, ha másnak kellene etetni, vagy csak segítséggel tudnék kimenni még a mosdóba is.

Milyen lehet bénának lenni?! Mennyivel kiszolgáltatottabb volt nálam ez az ember, aki mások segítségére szorult sok apróbb és nagyobb dologban. És még csak az a vigasztalása sem volt, hogy ez mindössze pár hétig tart, utána minden újra a régi lesz. Milyen tehetetlen, kiszolgáltatott érzés ez. Még a gyógyulás helyére is mások kell elvigyenek, mert nekem ez sem megy egyedül. Pedig az ember szereti maga intézni ügyeit, saját kezébe venni dolgai irányítását.

Kedves olvasók, mennyi mindenben és mennyi mindenre vagyunk mi is bénák. Nem tudunk megbocsátani, bárhogy próbáljuk, egyszerűen nem tudjuk elengedni a sértést. Nem tudunk bízni, hiszen oly sokszor csalódtunk. Képtelenek vagyunk reménykedni, mert minden reménységünk összetört, és valahogy mindig rosszabb jött utána. Képtelenek vagyunk szeretni, legalábbis olyan önzetlen, áldozatkész módon, ahogy minket Isten szeret, képtelenek vagyunk.

Jézusnál van a gyógyulás a mi bénaságainkra. Neki azért szegezték kereszthez a kezét, lábát, azért lett egy időre értünk „bénává”, hogy a mi bénaságainkat meggyógyítsa. Ő ad nekünk megbocsátást, hogy mi is megbocsássunk egymásnak. A benne bízók és reménykedők nem csalódnak. Akik átérzik az Ő önfeláldozó szeretetét, azoknak a szívébe költözik a szeretet.

A történetben szereplő embert múltbeli tettei bénították meg. Mielőtt újra képes volt mozogni a teste, meg kellett gyógyuljon a lelke. Jézus ezzel kezdi. Ez a probléma mélyebb és súlyosabb, bár kevésbé látható. Jézus nem csak a felszínt gyógyítja, nem csak azzal foglalkozik. Ő a teljes embert akarja meggyógyítani. Nekünk talán elég lenne egy kis béke, egy kis egészség, egy kis nyugalom, egy kicsit több szeretet. Jézus viszont önmagát kínálja nekünk, a vele való megújult kapcsolatot és ezzel együtt teljes gyógyulást. Nem csak felszínest. Vele együtt és benne gyógyul meg minden bénaságunk.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8, 32) Ámen.

Kacsó Géza 
református lelkipásztor