KMNE: Sátorozás a Talabor partján

Olvasói levél

2024. augusztus 16–18. között a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) családi sátorozást szervezett a Kárpátok festői vonulatának ölelésében csordogáló Talabor folyó mentén, a Nagyág‒Talabor vízi erőmű megépítése céljából létrehozott mesterséges víztározó partján.

Az egyesület történetében először megvalósított programon 7 család, 30 fős létszámban vett részt. Szinte minden korosztály képviseltette magát. A legfiatalabb táborozónk a mindössze 2 és fél éves Csele Deniel volt.

A táborhelyre mindenki önállóan érkezett. Sátort állítottunk, felfújtuk csónakjainkat, amelyeket magunkkal hoztunk, megkezdődött a fürdőzés, csónakázás. Előkerültek a horgászfelszerelések is. Estére hozzáfogtunk vacsoránk elkészítéséhez, a tárcsán készült sült krumplihoz és a saslikhoz, amit igazán jó étvággyal fogyasztottak kicsik és nagyok.

A szombaton reggeli után 2 program közül is választhattak a résztvevők: voltak, akik maradtak a táborhelyen, pihentek, csónakáztak, fürdőztek, majd elkészítették a kimaradhatatlan bográcsban főtt gulyást. A túrázást kedvelőkkel egy számunkra felfedező gyalogtúrának is beillő útra indultunk a víztározótól délkeletre fekvő Kis-Mencsul 1 343 méteres csúcsának meghódítására. 4 család tagjai képviseltették magukat a túrán, melyen 5 km alatt több mint 850 méteres szintemelkedést küzdöttünk le, és így büszkén énekelhettük a csúcson felállított kereszt alatt nemzeti imánkat, a magyar himnuszt. Útközben fantasztikusan szép panorámában gyönyörködhettünk: madártávlatból csodálhattuk az alattunk elterülő tavat, a Kraszna-havasok vonulatát, a közeli Nagy-Mencsult, a Szinevéri-hágót, a Gorgánok törpefenyveseinek és kőgörgetegeivel díszített csúcsait. Utunk során finom szeder, vörös és fekete áfonya is segített oltani szomjunkat, miután fogytán volt ivóvizünk. Gombát szedtünk, amit Pocsai Éva tárcsán sütve készített el mindenki örömére. Az Ács család képviselőinek, mintegy anya-lánya programként ez volt életük első túrája, de annak ellenére, hogy nem volt könnyű, büszkén mondták, hogy „lesz folytatása, lesz második alkalom!”

Visszatérve táborhelyünkre jól esett az „estebéd”, egy frissítő úszás, és a dinnye. Vacsora után rőzsét gyűjtöttünk, tüzet raktunk, majd előkerült a tábortüzek elmaradhatatlan kelléke is, a gitár. Felcsendültek az örökzöld slágerek, Republic, Ismerős arcok, Máté Péter-dalok, népdalok, keresztyén énekek mellett még az óvodás korosztály is kikérte az általuk ismert gyermekdalokat, míg csak álomba nem szenderültek szüleik ölében.

Vasárnap reggeli után még mindenkinek volt lehetősége egy utolsó fürdőzésre, csónakázásra. Ez utóbbi tevékenységre annak ellenére is volt lehetőségünk, hogy a 3 csónakunkból egyet otthon hagytuk, egy másiknak pedig elveszítettük evezőjét, de a kárpátaljai emberekre (kiváltképpen igaz ez a nagycsaládosokra) mindig is jellemző volt a találékonyság, így helyben készített evezőinkkel biztonsággal hajtottuk, irányítottuk csónakjainkat.

A finom halászlé után sátrat bontottunk, összecsomagoltunk, s egy közös csoportkép után megköszönve egymásnak az együtt töltött időt elbúcsúztunk, és csodás élményekkel, friss barátságokkal gazdagodva indultunk haza.

A résztvevő családok nevében köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak ‒ a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek ‒ a program megvalósulásáért.

Tar László,

forgolányi helyi összekötő,

programfelelős