Bajza József: Sóhajtás

Múltadban nincs öröm,

Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám!
Miattad vérzem én.

Miattad zeng panaszt
S örök bút énekem:
Sötét felhőd alatt
Ez élet gyász nekem.

Oly sok küzdés után
Örvény s hullám közűl
Segélni part felé
Egy csillag sem derűl.

Ki szívet alkotál,
S belé érzelmeket,
Szeretni lángolón
Hazát és nemzetet;

Kinek hatalma szab
Törvényeket, határt!
Oh népek Istene!
Küldj egy reménysugárt.

Mit jelen valójában a Haza? Ki az igazi hazafi? Mit jelent a nemzet fogalma? Ki tartozik bele a nemzetbe? Mi a különbség a nép és a nemzet között? Ki tesz jót a nemzetével: aki csendben végzi a feladatát, vagy aki hangosan döngeti a mellét, miközben semmi értéket nem teremt?

Már gyerekkoromban is elgondolkodtam azon, hogy ki volt a hazafi, István király vagy Koppány vezér. Az ifjúi hév és a magyar lelkesedés természetesen azt mondatta velem, hogy a hagyományokat pártoló Koppány. Ma már nem vagyok ebben olyan biztos. Később azon is elgondolkodtam, hogy egy olyan nagyravágyó, kevély uralkodó, mint Mátyás, valóban jó királya volt-e a magyaroknak. Ma már tudom, hogy nem.

Az is elgondolkodtatott, hogy 1711-ben mi szolgálta jobban a kifosztott, kivéreztetett ország érdekét, ha a fejedelem külföldi hadakkal tér vissza, vagy ha Pálffy János és Károlyi Sándor tető alá hozzák a békét. Én Görgey Artúrt sem tartottam soha árulónak, ő egy olyan hazafi volt, aki egy eleve vesztésre ítélt csatát nem vállalva megmentette a magyar hadsereget. Arról már nem ő tehet, hogy az oroszok és az osztrákok végül átverték.

A magyar történelemben számtalan eset volt, amikor a hazafit árulónak, az árulót pedig hazafinak tartották. Talán az egyik szomorú és egyben végzetes példa erre gróf Tisza István és gróf Károlyi Mihály. 

Bajza József még olyan világban élt, amikor – ha nem is volt szabad – még egységes volt Magyarország. Az 1848–49-es szabadságharc megmutatta, hogy ez az egység igencsak törékeny, az egyre inkább öntudatra ébredő kisebbségek, főként, akik anyaországgal rendelkeznek, kilépnének a Szent Korona kötelékéből. Ebből fakadóan sok magyar vezető a Habsburg-monarchiában látta az ország egységének biztosítását. Valószínűleg Bajza József fejében meg sem fordult, hogy halála után 62 évvel Magyarország elveszíti területének kétharmadát. Sajnos napjainkban az egyre inkább központosított egységes Európa veszélyezteti Magyarország és más nemzetállamok létét.

Lengyel János