„A kárpátaljai magyar emberek hangját kell megszólaltatnom Brüsszelben”

Az EP-képviselőként első ízben hazalátogató Ferenc Viktóriával beszélgettünk

Az új, júliusban megalakult Európai Parlamentben Bocskor Andreát Ferenc Viktória váltotta, aki képviselői munkájának megkezdése óta először látogatott haza Kárpátaljára szeptember 7-én. Salánkon a Kárpátaljai Magyar Iskolák Központi Tanévnyitó Ünnepségén vett részt, majd Beregszászban, a Rákóczi-főiskola Győr termében találkozott és megbeszélést folytatott megyénk magyar szervezeteinek, egyházainak vezetőivel és magyar polgármesterekkel. A látogatást követően Brüsszelbe visszaérő képviselőt munkájáról és itthoni tapasztalatairól kérdeztük.

– Az Európai Parlamentben elkezdődött a munka. Milyenek az első tapasztalatai?

– Az új Európai Parlament 2024. július 16-án alakult meg Strasbourgban, akkortól kezdve vagyok hivatalosan is európai parlamenti képviselő. Az alakuló ülést követően Brüsszelben szakbizottságokat alakítottunk, én a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Szakbizottságban (ENVI), emellett a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Szakbizottságban (FEMM) lettem főtag, valamint póttag a Külügyi Bizottságban (AFET).

– Mi a különbség a bizottság főtagjai és a póttagok között?

– A főtagság azt jelenti, hogy jelen esetben én vagyok a Fidesz–KDNP-delegáció részéről az egyetlen tag, aki bejár a szakbizottság üléseire, szavaz az adott bizottságban futó dossziékról és képviseli a magyar kormány álláspontját. A póttagság esetében van egy főtag a képviselőcsoportunktól, mint például a Külügyi Bizottságban Gál Kinga képviselőtársam, de László András kollégámmal, aki szintén póttag, mi is részt vehetünk az üléseken.

Az első feladatok közé tartozott, hogy átvettük az irodáinkat, keresnem kellett magam mellé asszisztenseket. Négy munkatársam van, akik segíteni fogják a parlamenti munkámat. A szakbizottságaim által lefedett témákban és a kárpátaljai nemzetpolitikai célok területén jártas, felkészült szakemberekkel vettem körbe magam.

– A Fidesz–KDNP az egyik alapítója a Patrióták Európáért frakciónak, amely rögtön a harmadik erő lett az EP-ben 84 képviselővel, ugyanakkor az új frakcióval igazságtalanul jártak el a szakbizottsági pozíciók és a parlamenti tisztségek elosztásánál…

– Valóban, voltak kevésbé pozitív tapasztalataim is. Az Európai Parlament működése demokratikus elveken alapul, eddig egy frakció képviselőinek a száma döntötte el, hogy milyen tisztségeket kaphat az EP-ben. A Patrióták Európáért frakció mögött tizenkét tagállamból több millió szavazó áll, azt üzenve a világnak, hogy több millió európai polgár szeretné látni azokat a változásokat Európában, amelyeket ez a jobboldali frakció képvisel. Mi be is adtuk a jelentkezéseket a bizottságok azon pozícióira, amelyek létszámarányunk alapján nekünk jártak. Az történt, hogy egy úgynevezett cordon sanitaire-t vontak körénk, ami eredetileg egészségügyi kordont jelent; ez egy belga kifejezés, arra alkalmazzák, hogy ha valami szerintük veszélyes, mint egy ragályos betegség, annak akadályozni próbálják a terjedését. Nagyon igazságtalannak tartom, hogy végül egyetlen bizottságban sem kaptunk alelnöki pozíciókat.

– A parlament harmadik frakciójának még bizottsági elnöki pozíció is járt volna?

– Igen, járt volna, de új frakcióként, ismerve a realitásokat, ezt eleve nem is kértük. Igyekeztünk visszafogottak lenni a kéréseinkkel, de még azokat is elutasították. Egyetlen alelnöki pozíciót sem kaptunk, amit nemcsak igazságtalannak, de jogtalannak is tartunk, és jogi lépéseket tettünk, hogy a minket megillető pozíciókat megkaphassuk. Én bent voltam mindhárom bizottság alakuló ülésén, és nagyon rossz volt azt megélni, hogy nagy számban ott vagyunk, és teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a demokratikus alapelveket, amelyeket az Európai Parlament hirdet. Ez azt is üzeni, hogy az EP vezetői valamiért félelmetesnek találják, hogy mi egy ilyen nagy frakciót tudtunk létrehozni.

– Mennyire kulcspozíció egy EP-bizottsági alelnöki tisztség?

– Egy alelnöki pozíció – hogy értsék az olvasók – csak annyiból áll, hogy a szakbizottság elnöke mellett a négy alelnökből egyet a Patrióta-frakció adna, nem mi „fújnánk ott a passzátszelet” ennek ellenére sem. Amennyiben például az elnök nem tud részt venni egy ülésen, akkor őt az alelnök helyettesítheti, vezeti az ülést, vagy például a képviselő alelnökként mondhatná el az adott bizottságban a véleményét, de ez nem jelent döntési pozíciót vagy többséget. Inkább csak a különböző vélemények megjelenését jelentené, hogy bekerül egy Patrióta-képviselő is a bizottság vezetésébe. Ez sem fért bele a régi pártok szerint, ami megkérdőjelezi a demokratikus hozzáállásukat, amit egyébként hirdetnek.

– Felmerül a kérdés, hogy egy adott szakbizottság munkáját mennyiben tudja befolyásolni a Patrióta-frakcióból főtagként bekerült képviselő.

– Azt gondolom, hogy vannak eszközeim főtagként, hisz felszólalási lehetőségem mindig van, például előterjeszthetek módosító indítványokat jelentésekhez, határozatokhoz, amelyekről szavazunk. Arra már kevesebb a befolyásom, hogy a szakbizottság tagjai közül hányan fogják az én módosító indítványomat támogatni. Azt remélem, hogy nem fogják a javaslataimat csak azért minden esetben elutasítani, mert egy Patrióta-képviselő oldaláról jön a javaslat. Úgy gondolom, hogy idővel lesz oldódás ezzel kapcsolatban, s a politikai törésvonalak mellett a szakmaiság is tud majd egy-egy szakbizottságban érvényesülni. Ahhoz még nagyon kevés idő telt el, hogy lássam, hogyan működik ez a gyakorlatban.

– Az EP képviselőjeként első ízben látogatott haza, Kárpátaljára. Mit tapasztalt mostani útja során?

– Nagyon vártam már ezt a lehetőséget, hogy hazalátogathassak Kárpátaljára, mert nekem az az ars poeticám EP-képviselőként, hogy bármilyen bizottságban is ülök, a magyarországi emberek mellett a kárpátaljai magyarok hangját is meg kell szólaltatnom Brüsszelben, az ő érdekeiket kell képviselnem. Ezért nagyon fontos volt, hogy halljam a Kárpátalján élő emberektől és az őket tömörítő szervezetek vezetőitől azt, hogy melyek azok a problémák, amelyeket ők érzékelnek, hogy ezeket hitelesen tudjam megjeleníteni az EP-ben. Igaz, korábban is ezer szállal kötődtem Kárpátaljához, jártam Beregszászba tanítani, mégis más, amikor egy egész közösséget képviselek a régióból. Nagyon hasznos volt, hogy létrejöhetett ez a megbeszélés a magyar szervezetek vezetőivel és a magyar többségű kistérségek polgármestereivel. Nagyon köszönöm a partnereknek, az egyházi és világi vezetőknek, akik vették a fáradságot egy szombat délután és eljöttek, hogy röviden megfogalmazzák az őket foglalkoztató legfontosabb problémákat. Ezeket a felmerült kérdéseket majd megpróbálom az EP-ben a megfelelő helyeken megszólaltatni, továbbítani. Azt, hogy őszintén megosztották velem a hiteles információkat, egy kincsnek tartom, ahogy nekik is mondtam, egy kincsesládával térhettem vissza Brüsszelbe. A jövőre nézve is nagyon fontosnak tartom a közvetlen kapcsolattartást, hogy ilyen találkozók legyenek, akár kisebb körben is, vagy a jelenlegihez hasonló széles körben.

– Mint említette, szombat délelőtt egy összkárpátaljai tanévnyitón vehetett részt.

– Nem titok, hogy kutatói pályámon eddig az oktatással foglalkoztam. A határon túli magyarok anyanyelvű oktatása és az identitásuk kapcsolata volt az egyik fő témám. Továbbra is próbálok tenni érte, hogy a kisebbségek anyanyelvű oktatásának ügye napirenden legyen, mert ez valóban egyik nagyon fontos eleme annak, hogy megmaradjanak ezek a közösségek. Azt gondolom, szimbolikus volt, hogy éppen a kárpátaljai magyar iskolák közös tanévnyitójára tudtam európai parlamenti képviselőként először hazalátogatni. Meghívott a pedagógusszövetség, és úgy alakult, hogy el is tudtam menni szeptember 7-én. Örülök, hogy ez ilyen korán volt, a munka itt, Brüsszelben még éppen csak elkezdődött, és már haza is tudtam utazni. Nekem feltöltő élmény volt, hogy találkozhattam régi-új ismerősökkel. Úgy fogalmazhatnék, hogy én otthonról haza mentem Kárpátaljára, mert Magyarországot is az otthonomnak tartom, egy magyarországi pártot képviselek az Európai Parlamentben, de Kárpátalja a szülőföldem.

– A megbeszélésen sokféle kérdés felmerült. Melyek lehetnek ezek közül a kárpátaljai magyar közösség számára legfontosabb ügyek?

– A klasszikus kisebbségi témákon túl a környezetvédelmi témák megbeszélését is megnyitottuk. Az ezen a területen meglévő problémák közül is sok terítékre került: a kárpátaljai víztisztaság, az erdőgazdálkodás, a szélerőművek, a hulladékgazdálkodás témaköreit érintettük, illetve az invazív növények túlszaporodásáról is szó volt, mint például a medvetalp, amelynek a mértéktelen elszaporodása az Európai Uniót is veszélyezteti, hisz ezek a növények könnyen átlépik az EU határait, és hamarosan ott is gondokat okozhatnak. A felvetett témákat szeretném az Európai Parlamentben is megjeleníteni, hogy a gyakorlatban is lehessenek változások.

– Ezúttal maradt ideje baráti találkozókra, esetleg haza tudott látogatni szülőfalujába, Pallóba?

– Most még nagyon sok teendőm van Brüsszelben, nagyon sűrű ez az időszak. Emiatt most csak egynapos kárpátaljai látogatás fért bele, nem maradt arra idő, hogy az Ungvári járásba is ellátogassak, ahonnan származom. Remélem, legközelebb arra is lesz lehetőségem, hogy más városokba, akár a szülőfalumba is visszatérhessek, családi, baráti találkozók megvalósulhassanak. Ugyanakkor most is több volt évfolyamtársammal, a beregszászi évek alatt megismert barátommal futottam össze Salánkon és Beregszászban. Elmondhatom, hogy a rég nem látott ismerősök szeretetteljes fogadtatásában volt részem.

Hamarosan a málenkij robotnak lesz a 80. évfordulója, a kerek évfordulót a KMKSZ rendezvénnyel fogja méltatni, ahová nagyon szeretnék majd eljönni és részt venni a közös megemlékezésen a kárpátaljai magyar közösséggel, s akkor, remélem, több időm jut majd személyes találkozókra is.

Badó Zsolt