A mezozoikum óriási ragadozó dinoszauruszai

A leghatalmasabb növényevőket is elejthették

Két lábon jártak, s hátsó végtagjaik döntő többségük esetében sokkal nagyobbak voltak, mint a mellsők. Robusztus fejük és hatalmas törzsük súlyát hosszú, izmos farkuk ellensúlyozta ki, állkapcsukban pedig valóságos fogarzenált viseltek. Ők voltak a mezozoikum nagy termetű ragadozó dinoszauruszai, melyek közül az elsők, az átlagosan 8,5 méter hosszú Allosaurusok a jura időszakban jelentek meg.

Legtöbb maradványukra az Egyesült Államok területén bukkantak rá. Mellső lábaik 35 százalékkal rövidebbek voltak, mint a hátsók, de elég izmosak ahhoz, hogy három jókora karmukkal megragadják és fogva tartsák a kisebb zsákmányállatokat. Koponyájuk formája, valamint a szemek elhelyezkedése 20 fokosra korlátozta a binokuláris látást, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy felmérjék prédájuk távolságát, s megállapítsák a támadás legalkalmasabb időpontját. Mindez pedig arra utal, hogy erdőben vagy ligetes térségben lesből indítottak támadást. Gyakori zsákmányaik voltak a két lábon járó ornithopoda (madárlábú) növényevők. Rövid, gyors futással lerohanták, majd mellső lábaikkal megragadták őket, végül pedig több harapással bezúzták a légcsövüket. Ám csaknem elefántnyi méretű stegosauridák (lemeztaréjos őshüllők), sőt gigantikus sauropodák csontmaradványaiban is megtalálták fognyomaikat, vagyis ezekre az állatokra is vadásztak. De miként ejthettek el nagy méretű növényevőket? Koponyájuk nagyon erős volt, ám az állkapocs izmai csak kisebb harapáserőt tettek lehetővé. Ezzel szemben nyakizmaik roppant fejlettek voltak, ráadásul állcsontjaikat szokatlanul nagyra tudták nyitni, így az egész fej és a nyakizmok erejével, kitátott felső állkapcsukkal szekerceként tudtak lecsapni. A sauropodákat viszont csak falkában támadva ejthették el, ám az is lehetséges, hogy a felnőtteket azok elhullása után ették meg, és csupán a fiatalokra vadásztak.

Ugyancsak Észak-Amerikában, de már a kréta időszakban éltek a Tyrannosaurusok, melyek legismertebb képviselője a Tyrannosaurus rex volt. Több tekintetben is kiemelkedtek a ragadozó dinoszauruszok közül. Először is a méreteikkel: testhosszuk elérte a 12,3–12,4 métert, tömegüket pedig 8,4–14 tonnára becsülik. Hatalmas koponyájuk hátsó része roppant széles, pofájuk viszont elég keskeny volt, így szemeik előre néztek, és jobb binokuláris látást tettek lehetővé, mint amilyennel a mai héják rendelkeznek. Agyuk minden dinoszauruszénál nagyobb, a mozgáskoordinációért felelős kisagyuk pedig igen fejlett volt, így ügyes ragadozóknak bizonyultak, hatalmas fogaikkal pedig képesek voltak eltörni prédáik csontjait. Zsákmányaikat a nagyobb ornithopodák, az ugyancsak két lábon járó, jellegzetes szájformájuk miatt kacsacsőrű dinoszauruszoknak nevezett hadrosauridák, valamint a ceratopsiák, vagyis a szarvas dinoszauruszok közül szedték, ám a három hatalmas szarvval rendelkező, kb. elefánt méretű Triceratopsok elejtése nem volt éppen könnyű feladat. A fiatal Tirannosaurusok testfelépítése jelentősen eltért a felnőttektől: az előbbiek hátsó lábainak az arányai a struccokéra hasonlítottak, az idősebbeké azonban az elefántokéhoz álltak közelebb. Így ha falkában vadásztak – ahogy több paleontológus is véli –, akkor a gyorsabb fiatalok cserkészték be a prédákat, majd a lassúbb, de erősebb felnőttek végeztek azokkal. A Tyrannosaurusok különös vonása volt, hogy mellső lábaik eltörpültek a hátsók mellett. Rendeltetésüket illetően több elmélet létezik, a legvalószínűbb, hogy párzáskor fogókarokként használták azokat.

Szintén a krétában, ám Dél-Amerikában vadásztak a Giganotosaurusok. Az elsőként feltárt példány 70 százalékban fennmaradt csontváza alapján a hatalmas ragadozó életében 12-13 méter hosszú lehetett, míg egy másik, töredékesebb lelet a becslések szerint egy 13,2 méter hosszú példánytól származik. Hosszabb volt tehát, mint a Tyrannosaurus, ám karcsúbb is, tömegét 4,2–13,8 tonnára becsülik. Minden bizonnyal gyorsabb is volt, futás közben elérhette az 50 km/h sebességet, míg az észak-amerikai óriás 40 km/h sebességgel futhatott. A Giganotosaurus koponyája hosszabb és keskenyebb volt, mint a Tyrannosaurusé – 1,95 méteresre is megnőtt –, viszont agya csak mintegy feleakkora méretet ért el. Ugyanakkor szaglóközpontjának fejlettsége kiváló szaglásáról tanúskodik. Fogai rövidebbek és keskenyebbek voltak, mint Tyrannosaurusé, de alkalmasabbak voltak a hús darabolására. A Giganotosaurus-maradványok közelében fellelt titanosauruscsontok pedig arra utalnak, hogy a valaha élt leghatalmasabb szárazföldi állatokra, minden bizonnyal azok fiatal egyedeire is vadásztak, természetesen falkában. S mivel a rokonságukba tartozó charcharodontosauridák fosszíliái is csoportosan kerültek elő, ez a tény is a falkában való vadászat mellett szól.

Magányos ragadozókként vadásztak viszont az ugyancsak a krétában, de Észak-Afrikában honos Spinosaurusok. Csak töredékes leletek maradtak utánuk, így testhosszukat 12 és 18 méter, súlyukat 6 és 20,9 tonna közöttire becsülik, így talán ők voltak a leghatalmasabb húsevő dinoszauruszok. Egyúttal pedig a legkülönösebbek. Hátcsigolyáikból hosszú nyúlványok merednek fel, melyek magassága elölről hátrafelé haladva nő, a leghosszabbak az 1,65 m-t is elérik, emellett ugyancsak elölről hátrafelé ki is szélesednek. Az egyik elmélet szerint erekkel sűrűn átszőtt bőrlebenyt tartottak, és a test hőszabályozását segítették (ez feltételezné, hogy csak részben voltak melegvérűek). A másik hipotézis szerint viszont zsírpúpot tartottak meg, és a táplálék zsírként való raktározását szolgálták. Mellső végtagjaik nem voltak sokkal rövidebbek, mint a hátsók, így akár négy lábon is járhattak – vagy éppen úsztak. Hosszú koponyájukban ugyanis egyenes, kúpos, recézetlen fogak sorakoznak, melyek azt jelzik, hogy nagy méretű édesvízi halakat is zsákmányoltak. Bordáik között halpikkelyeket, illetve növényevő Iguanodon-maradványokat találtak, ami a vegyes táplálékfogyasztást bizonyítja. Az pedig a félvízi életmódra utal, hogy orrlyukaik magasan helyezkednek el, az arccsonton található nyílások pedig a krokodilokéhoz hasonlóan, a víz alatti vadászatot segítő nyomásérzékelőket tartalmazhattak.

A ragadozó óriások egy különös ősvilág emlékei.

Lajos Mihály