A leander gondozása III.

A leander gondozása, metszése és szaporítása nem bonyolult feladat, de a növény figyelmet és gondoskodást igényel. A rendszeres metszés nemcsak esztétikailag javítja a növény megjelenését, hanem elősegíti az egészséges, bőséges virágzást. A dugványozással pedig könnyedén szaporíthatjuk kedvenc növényünket, így akár új példányokat ajándékozhatunk barátainknak, vagy gazdagíthatjuk saját kertünket. Az alábbiakban bemutatjuk a leander helyes metszésének és szaporításának alapvető lépéseit.

A leander metszése

A leander metszése kulcsfontosságú az optimális növekedés és virágzás fenntartása érdekében. A metszés segít megőrizni a növény alakját, serkenti az új hajtások és virágok kialakulását, valamint megelőzi a betegségek terjedését.

A leander metszése tavasszal nagyon ajánlott. Hogy az új hajtások bőségesen tudjanak virágozni, minden tavasszal vágjuk vissza a növény hajtásait, harmadoló metszést alkalmazva. Ezáltal szépen bokrosodik is majd a leanderünk.

Metszéskor minden második oldalhajtás kétharmadát vágjuk le, a többinek pedig csak az egyharmadát. Ugyanakkor ha a teleltetés után néhány napon belül nem jelennek meg rügyduzzanatok az ágakon, akkor a hajtásokat tőből ki kell vágni.

Vannak, akik ősszel is visszavágják a leandert. Megtehetjük, de nem szükséges. Ha teleltetés előtt vannak még a növényen olyan bugák, melyek nem virágoztak ki teljesen, megfelelő teleltetés mellett ezek újra elkezdenek virágozni, bár nem ugyanolyan intenzitással, és nem is lesznek olyan mutatósak a virágok, mint az új bugákon lévők. Aki szeretné, hogy a leander teleltetése után mielőbb virágba boruljon, az hagyja meg ezeket a bugákat. Azt viszont tudni kell, hogy ez hátráltatja az új bimbók megjelenését, és némiképp csökkenti a növekedést, ami előnyös is lehet, ha már elég nagy a növény. Ha azonban erőteljesebb növekedést szeretnénk elérni, és azt, hogy hamarabb legyenek új bugák a növényen, akkor még ősszel vágjuk le a megmaradtakat. Azért is lehet hasznos ez, mert a kártevők könnyen megtelepedhetnek a bugákban, és tavasszal életre kelve kárt tehetnek a növényünkben.

A leander szaporítása

A leander szaporítása hajtásról a legegyszerűbb, és ekkor biztosan ugyanolyan színű lesz a virága az új leandernek is, mint annak, amelyről a dugványt vágtuk. A leander szaporítható magról is, ebben az esetben viszont nem biztos, hogy az anyanövénnyel megegyező színű lesz az új növényünk, valamint a szaporítás is sokkal hosszabb így. Aki kísérletező kedvű, és elég türelmes, kipróbálhatja ezt is.

A leandert tavasszal ajánlott szaporítani, amikor amúgy is visszametsszük a növényt. Válasszunk egészséges, fiatal hajtásokat, és vágjunk le belőlük 15–20 cm hosszú dugványokat. A legjobb eredményt akkor érjük el, ha a dugványokat közvetlenül a metszés után készítjük el. A legjobb, ha egy már virágzó ágvégről vágunk hajtást, és a félfás ág a legmegfelelőbb, mivel a teljesen fás ágnál nem biztos, hogy sikerül a gyökereztetés. A leander gyökereztetéséhez az ág alja (a vízbe kerülő rész) lehetőleg kb. 0,5-1 cm-rel egy levélcsomó alatt legyen, és vágjuk ferdén az alját, így könnyebben gyökeresedik. A levágott hajtások vízbe kerülő részéről vágjuk le a leveleket, hogy elkerüljük a penészedést, rothadást. Tegyük megfelelően nagy üvegbe – akár befőttesüvegbe –, amelyben úgy tudjuk cserélni a vizet, hogy ne kelljen a leandert kivenni az üvegből, hogy ne sérüljenek az új gyökerek. A vizet cseréljük gyakran, és ne hagyjuk elfogyni. Nagyon jó, ha 2-3 naponta friss vizet adunk a dugványoknak, de elég cserélni hetente is. Ha fogy a víz az üvegből, akkor pótoljuk. Tegyük az üveget világos, de közvetlen napfénytől védett helyre. Gondozástól függően a dugványok 4–8 hét alatt már elég dús és fejlett gyökérzetet növesztenek ahhoz, hogy földbe ültethetők legyenek.

A dugványokat közvetlenül a földbe is ültethetjük. Használjunk laza, tápanyagban gazdag talajt, és tartsuk folyamatosan nedvesen, de ne túl vizesen. Gyökereztető hormon alkalmazása javíthatja az eredményt.

Az újonnan szaporított növényekkel úgy kell bánni, mint a teleltetésből kihozottakkal: eleinte védett helyre tegyük, és fokozatosan szoktassuk az erősebb napsugarakhoz. (Folytatjuk.)

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa