Csendes főhajtás Ungváron az 1956-os forradalom évfordulóján

Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa, valamint a kárpátaljai magyar társadalmi, kulturális szervezetek a hagyományokhoz híven idén is közös megemlékezést tartottak Ungváron az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselői, az Ungvári Dayka Gábor Líceum tanárai és tanulói, a történelmi egyházak hívei és mások a háború miatt már harmadik alkalommal csendes koszorúzással adóztak az 1956-os hősök emlékének.

Az előző évekhez hasonlóan október 23-án délután a résztvevők a megyeszékhelyen előbb az 1956-os emlékműnél, a Majdan Hősei (Herojiv Majdanu) parkban helyezték el az emlékezés virágait és gyújtottak mécsest. Albertné Simon Edina konzul üdvözölte a magyar forradalom és szabadságharc 68. évfordulójára emlékezőket.

A rendezvényen a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátaljai Katonai Közigazgatási Hivatal és Ungvár vezetősége, illetve képviselői is tiszteletüket tették.

Roman Szaraj, a megyei tanács elnöke az újságírókkal beszélgetve a 68 évvel ezelőtti magyarországi történések kapcsán kiemelte:

– Rendkívül fontos emlékezni az akkori eseményekre, hogy ne ismétlődhessen meg napjainkban, hogy egyértelmű legyen: az, amit ma tesz az Orosz Föderáció, megengedhetetlen.

Csizsevszkij Krisztián, a helyi líceum 11. osztályos tanulójának előadásában elhangzott Aranyosi Ervin Október 23. (1956 emlékére) című verse: „És jött egy nap, október huszonhárom, hitet hozott a hűvös őszi szél: Szabaddá válunk, végre, minden áron, a bátor szív egy szebb jövőt remél.”

Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Városi Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Líceum igazgatónője lapunk tudósítójának elmondta:

– Az ungvári magyarság számára pontosan olyan fontos október 23-a, mint a teljes magyarság számára. Ez egy olyan jeles nap a történelmünkben, ami a szabadságról szól. Ha úgy vesszük, egy egész ezer év a magyarság történetében arról szólt, hogyan küzdött a szabadságáért, hol a tatárok, hol a törökök, hol a Habsburg Birodalom ellen és a szovjetrendszer ellen is. Erre emlékezünk ma, október 23-án. Nekünk, ungváriaknak saját hőseink vannak október 23-a alkalmából, amire büszke is vagyok, mert az iskolánk falán emléktábla tudatja a felnövekvő nemzedékkel, hogy mi is részei vagyunk a nagy magyarságnak.

A történelmi egyházak nevében Héder János ungvári református lelkész, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője kérte az Úr áldását magyar és ukrán nyelven:

– Urunk, te látod a múltat, a jelent és a jövőt. Emlékezzél meg azokról, akik áldozatul estek, akik hősök voltak, bátrak, akik odatűzték a szent nevedet a szabadságnak, az igazságnak a zászlajára.

A megemlékezés második helyszíne a Dovzsenko utcában volt, ahol a résztvevők megkoszorúzták a jelenleg vizsgálati fogdaként is működő korábbi börtön falán elhelyezett emléktáblát és lerótták kegyeletüket. Az ’56-os események kapcsán a szovjethatalom több száz magyar forradalmárt, valamint velük rokonszenvező kárpátaljai lakosokat tartott fogva.

Bacskai József főkonzul lapunknak nyilatkozva megjegyezte, hogy ma ismét egy csendes megemlékezésre került sor Ungváron.

– A háború harmadik évében emlékezünk 1956-ra, az 1956-os hősökre, nemcsak az anyaországiakra, hanem a kárpátaljaiakra is. Gondoljunk csak Milován Sándor bácsi élettörténetére. A magyar emberek Kárpátalján és Magyarországon is meggyőződhettek 1956-ban arról, hogy csak egymásra számíthatnak, magyar ember csak magyar emberre, magyar összefogásra számíthat. Akkor is sok mindent megígértek külföldről, de nem teljesítették. Ma a Kárpátalján élők szintén az anyaországraa és a világ magyarságára számíthatnak. Három éve baj van, és ebben a bajban nagyon sok segítséget kaptak az itteniek humanitárius oldalról, rengeteg eszközt, élelmiszert, rengeteg segítséget. Erre számíthatnak a jövőben is.

rv