A szabadság lángja – 1956 emlékére
Október 23-a minden évben az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét idézi fel. A magyar nép bátor kiállása a sztálinista és kommunista diktatúra ellen, valamint a szovjet megszállás elleni szabadságharc ma is példát mutat az utókornak. A Rákóczi Szövetség meghívására október 21–23. között 130 kárpátaljai diák utazott Budapestre, hogy közösen tisztelegjenek a forradalom és a szabadságharc hősei előtt. A háromnapos Gloria Victis 1956-os Emlékünnepség a Rákóczi Szövetség legjelentősebb rendezvénye lett az elmúlt évtizedek során.
Október 21-én a diákok a Magyar Nemzeti Színházban tekintették meg Vidnyánszky Attila rendezésében a János vitéz című előadást. Az élmény sokkal több volt, mint egy egyszerű színházlátogatás, hiszen a diákok számára a klasszikus irodalmi mű új megvilágításban jelent meg.
A megemlékezés második napja komolyabb hangulatban telt: a fiatalok ellátogattak a 301-es parcellához, ahol az 1956-os hősök nyugszanak. A diákok csendben rótták le tiszteletüket, fejet hajtva azok előtt, akik az életüket adták a magyar szabadságért. A megemlékezés után a Budapesti Műszaki Egyetemhez (BME) vonultak, ahol visszaemlékezéseket és köszöntőbeszédeket hallgathattak meg. Az eseményen Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédében Kozma Imre atyát idézte, kiemelve, hogy a magyar múlt erős tartópillére a jelennek, amely segít átvészelni a mai kihívásokat és megalapozza a jövőt. A történelmi emlékezet ereje adja a nemzet számára a szükséges kitartást és iránymutatást.
A rendezvény fénypontja a fáklyás felvonulás volt, amelyen a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete diákjainak jutott az a megtiszteltetés, hogy egy korabeli Csepel teherautó platóján, kezükben fáklyákkal és zászlókkal tehették meg az utat a BME épületétől a történelmi útvonalon egészen a Bem térig. A fáklyásmenet nemcsak a tiszteletadás szimbóluma volt, hanem annak jelképe is, hogy a magyar szabadság lángja sosem hunyhat ki. Az ünnepségen Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a szabadság értéke örök, és nemzedékről nemzedékre tovább kell adni.
Az eseményen Tarpai Viktória, a nagymuzsalyi születésű Jászai Mari-díjas színésznő is fellépett, aki megható átéléssel adta elő Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című versét. Előadása különleges pillanatot teremtett az ünnepségen, mivel a vers sorai erőteljesen idézték fel az 1956-os forradalom fájdalmát és a fiatalok hősiességét.
Az emlékünnepség résztvevői között nemcsak kárpátaljai diákok voltak, hanem Felvidékről, Vajdaságból, Erdélyből, Lengyelországból és Magyarország más területeiről is érkeztek fiatalok. Az események, a történelmi helyszínek meglátogatása, valamint a közös élmények mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a múlt hősei és az ő áldozatuk ma is közelebb kerüljenek a fiatalokhoz.
Ádám Edina, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének hallgatója így fogalmazott: „Jó érzéssel töltött el Pest utcáin sétálva, ahogy éreztem a magyarság határtalan testvériségét. A fáklyásmenet pedig olyan volt, mintha egy pillanatra én is részese lehettem volna annak a forradalmi szellemnek, amely 1956-ban lángra lobbant.”
D. A.
