Pásztorlevél 2024-ben Krisztus születésére

Karácsonyi üzenet

Krisztusban kedves Testvérek!

Ismét elértük karácsony ünnepét, amelyre szívünkben várakozással és örömmel készültünk. Halljuk az ismerős szavakat: „és az Ige testté lett és közöttünk lakozott” (Jn.1,14). Ebben megfogalmaztatik hitünk egész lényege: az Isten egy lesz közülünk, hogy mellettünk legyen örömeinkben, szenvedéseinkben és harcainkban. A karácsony az az igazság, amely emlékeztet bennünket arra, hogy nem vagyunk egyedül. Nagy Szent Leó erről így írt: „Tudatosítsd magadban, keresztény ember, méltóságodat! Te az isteni természet részesévé lettél!” (Karácsonyi beszédek 1, 3). Az Isten nemcsak egyszerűen jön a világba, hogy megváltoztassa életünket, hanem meg akarja azt osztani velünk. Azt akarja, hogy közel kerüljünk hozzá.

A karácsony a kérdések ideje is. Milyen az életem? Van-e hely a szívemben annak a Krisztusnak, aki ott akar megszületni? Elfogadom-e az ő békéjét, és meg akarom-e azt osztani felebarátommal? Nazianzi Szent Gergely így buzdít: „Ne csak hangoskodva, hanem életünk komolyságával is ünnepeljünk!” (Beszédek 38, 4). Ezek a szavak emlékeztetnek bennünket annak fontosságára, hogy a karácsonyt ne csak kántálással és feldíszített karácsonyfákkal ünnepeljünk, hanem szívünk fényességével, a szeretet és irgalmasság cselekedeteivel.

Ma Róma városában, a Szent Péter-bazilikában szentséges Atyánk, Ferenc pápa, megnyitja a Szent Kapukat, és Krisztus egész egyháza elkezdi a jubileumi szentév megünneplését: a különleges kegyelem idejét, amely segít nekünk, hogy megtaláljuk reménységünket az Úrban, aki Szent Pál apostol szerint „nem csal meg” (vö. Róm 5, 5). „A remény nem csal meg” mottó fémjelzi majd a 2025-ös szentévet. Ez nagyon fontos eseménye az egész katolikus egyháznak és minden kereszténynek, amely hagyományosan 25 évenként segíti a hívőket hitük elmélyítésében, lelki életük megújításában. Az ünnepségek, zarándoklatok, imádságok és jótettek gyakorlásában megérezhetjük Isten kegyelmét.

Ebben az évben is, mint a korábbiakban, a karácsonynak van egy keserű mellékíze: társul hozzá a háború, a fájdalom és a veszteség gondolata. Bizonyára mindannyian mondjuk imádságainkban: „Uram, mikor jön már el végre a béke?!” Ebben az összefüggésben Szent Ágoston szavai soha nem voltak időszerűbbek: „A béke a rendből fakadó nyugalom” (Isten városáról XIX,13). Mindannyian vágyunk erre a rendre társadalmunkban, országunkban, a világban. Ne felejtsük el azonban, hogy a béke nálunk kezdődik – rend a tetteinkben, a szavainkban, még a gondolatainkban is. Ez a karácsonyi időszak melegítsen fel minden szívet Isten szeretetével! Hozzon békét házainkba, nyugalmat és reményt lelkünkbe, mert mindig van kiút! „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!”

Szeretnénk kérni benneteket buzgó imádságra katonáinkért, akik életüket kockáztatják, hogy nekünk jövőnk legyen. Imádkozzunk minden szenvedőért, és azokért, akik életüket adták Ukrajna szabadságáért! Az ő áldozatuk a szeretet nagy tanúságtétele, amelyet nem felejthetünk el! Ne felejtsünk el imádkozni a háború ártatlan áldozataiért, akik igazságtalanul szenvednek! Mint keresztény közösség, az a hivatásunk, hogy szüntelenül imádkozzunk a békéért, és építsük azt a szeretet konkrét tetteivel!

Legyen ez a karácsony alkalom mindnyájunknak az evangélium örömének mély átélésére, hogy Krisztust a szívünkbe fogadva megengedjük, hogy jelenlétével megváltoztasson bennünket! Imádkozzunk a papokért, a szerzetesekért és a világiakért, hogy a béke és a megbékélés eszközei legyenek a megpróbáltatás különösen nehéz idejében!

Imádsággal és atyai szeretettel kívánunk mindnyájatoknak Istentől megáldott karácsonyt és új évet!

Haladjunk együtt Krisztus, a mi reményünk és békénk világosságában!

Tódor megyéspüspök

Nílus segédpüspök