Csendes főhajtás Munkácson – Megemlékezés az 1848–49-es forradalom hőseiről

Március 15-én a kárpátaljai magyarság ismét fejet hajtott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácson, a podheringi emlékműnél tartotta központi megemlékezését, ahol a helyi magyar közösség képviselői mellett Ferenc Viktória, az Európai Parlament képviselője is tiszteletét tette, aki a sajtónak nyilatkozva elmondta: „Petőfi Sándor és Kossuth Lajos emléke példamutató: legyünk bátrak ezekben a nehéz időkben is itt, Kárpátalján, és a dicső múlt mellett van egy megtartó jelenünk is, van egy nemzeti kormányunk, egy anyaországunk, aki mindig segítő jobbot nyújt nekünk a nehéz időkben.”

A podheringi emlékmű egy jelentős, de kevésbé ismert eseménynek állít emléket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetében. Azon a helyszínen található, ahol 1849. április 22-én magyar és ruszin nemzetőrök, honvédek és népfelkelők egyesített erővel sikeresen megállították a császári csapatokat.

A szabadságharc során Kárpátalja területe is hadszíntérré vált, és a helyi lakosság aktív szerepet vállalt a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemben. Az ütközet során a magyar fél határozott ellenállást tanúsított a túlerőben lévő osztrák erőkkel szemben, megakadályozva ezzel a császári csapatok előrenyomulását. A harcok során magyar és ruszin katonák vállvetve küzdöttek a közös célért, ami a térségben élő nemzetiségek összefogásának egyik meghatározó példája lett.

A szabadságharc leverése után a császári hatóságok igyekeztek eltörölni az ellenállás emlékét, azonban a helyi közösségnek hála az itt álló emlékmű az utókor számára hirdeti az 1848–49-es szabadságharc szellemiségét, és minden évben a magyar közösség egyik legfontosabb megemlékezési helyszínévé válik március 15-én.

Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszmeisége ma is iránytűként szolgál a kárpátaljai magyarság számára, hiszen a márciusi ifjak bátorsága és kitartása példát mutat a jelen és a jövő nemzedékeinek is.

Ezután a megemlékezés résztvevői közösen elénekelték a Himnuszt, majd elhelyezték az emlékezés és tisztelet koszorúit az obeliszknél. A koszorúzás során a helyi magyar szervezetek, intézmények és közösségek képviselői rótták le kegyeletüket a szabadságharc hősei előtt, ezzel is kifejezve a múlt iránti tiszteletet és az összetartozás erejét.

A csendes koszorúzást követően a megemlékezés a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott, ahol Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz intézett ünnepi üzenetét. A levélben a kormányfő kiemelte, hogy az 1848-as forradalom szellemisége ma is összetartja a magyarságot, és bátorítást ad a közösségek számára, hogy hűek maradjanak gyökereikhez és identitásukhoz. „Mi, magyarok ezért 2025-ben sem kívánunk mást, minthogy teljes életet élhessünk: szabadon, korlátozás nélkül használhassuk anyanyelvünket, jelképeinket, és békében ünnepelhessük nemzeti örökségünket, amely Európa legjelentősebb kultúrnépei közé emel bennünket” – írta levelében a miniszterelnök. „Közösen kell fellépnünk azokkal az erőkkel szemben, amelyek a magyar nemzetrészek jogainak csorbítására törnek, és együtt kell gátat vetnünk minden olyan őrült tervnek, amely háborúba taszíthatja Európát. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” – zárta levelét Orbán Viktor.

Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő ünnepi beszédében a kárpátaljai magyarság kitartását és élni akarását hangsúlyozta, miközben párhuzamot vont az 1848–49-es szabadságharc hősei és a mai kárpátaljai magyar közösség küzdelmei között. „Számunkra, kárpátaljai magyarok számára nem idegen a küzdelem, a történelem viharai nem kíméltek bennünket, és jelenleg is, akaratunkon kívül lettünk főszereplői a világot olykor kegyetlenül formáló folyamatnak. Az idő sodrásában elszakadtunk anyaországunktól, különböző hatalmak uralmai alá kerültünk, elszenvedtük a kommunista diktatúra szörnyűségeit, a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiáját, a málenkij robotot, kisebbségi létbe kényszerültünk, s annak minden árnyoldalát megéltük és megéljük, és már több mint három éve egy szörnyű háború viszontagságai között éljük mindennapi életünket.”

A képviselő arra is kitért, hogy bár a kárpátaljai magyarok napjainkban is számos nehézséggel küzdenek, de hisznek a jövőben, és mindennapi hősként dolgoznak közösségük megmaradásáért. „Bár rengeteg nehézséggel és kihívással szembesülünk, nem adjuk fel! Hiszen van múltunk, dicső történelmünk, melyet hűen őrzünk, van jelenünk és van jövőnk is” – mondta.

Beszéde végén Isten áldását kérte a magyar nemzetre és a kárpátaljai magyarságra, valamint reményét fejezte ki, hogy mielőbb elérkezik a béke.

Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és a Munkácsi Középszintű Szervezet elnöke beszédében a nemzeti összefogás fontosságáról és a történelem ismétlődő kihívásairól szólt. Rámutatott, hogy a magyarság történelme sokszor együtt járt a megpróbáltatásokkal, de mindig sikerült újra talpra állni.

„Minden nemzet életében megvan a nagy összefogások ideje. 1848 márciusa is egy ilyen történelmi mércével is példaadó összefogás ideje volt. A szabadságvágy egy pillanatra összekovácsolta a nemzetet úgy, hogy az rést tudott ütni az elnyomó hatalom áttörhetetlennek gondolt páncélján” – mondta.

Gulácsy Géza kiemelte, hogy a magyar állam több mint ezer éve dacol a történelem viharaival, és mindig megtalálta a módját a megújulásnak. Az állam ereje nem csupán a területéből vagy hadseregéből fakad, hanem abból az összetartó erőből, amely a közösség tagjait egy cél felé irányítja. Beszédét Hamvas Béla gondolatával zárta: „A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.”

Az ünnepi beszédeket követően a program művészi előadással folytatódott. A Kárpátalja Táncegyüttes és a Sodró zenekar közösen mutatta be a közönség előtt az Itt az idő című előadást. A KMKSZ felkérésére készült produkció egy különleges táncszínházi élményt kínált, amely a Kárpát-medence hagyományos táncait ötvözte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emblematikus pillanataival.

A táncszínházi produkciót prózai elemek is színesítették: Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze, valamint Balogh Marianna, a Sodró zenekar szólistája korabeli költők gondolatait idézték meg, összekötve a múltat a jelennel.

A rendezvény a Himnusz eléneklésével ért véget.

KV