Vasárnapi üzenet: 2025. május 4.
A feltámadás tanúi
Feltámadt Krisztus!
Krisztus feltámadásáról a tanúk beszámolóiból értesülünk. Első tanúi a kenethozó asszonyok, az apostolok és az emmauszi tanítványok. Minden beszámoló hordozza az elbeszélés tanújának sajátosságait, szemléletét. Ahogy mindenki máshogyan kötődik a Megváltóhoz, ugyanúgy a megváltás örömhíre is különböző aspektust hordoz a címzettek számára.
A kenethozó asszonyok vasárnap reggel felkeltek, és elindultak Jézus sírjához, hogy illatos szerekkel kenjék meg testét. A szeretet egyszerű cselekedete. Nem voltak nagy terveik. Még azt sem tudták, hogy hengerítik el a követ. Nem érkeztek kész megoldással. Egyszerűen csak a Jézus iránti szeretet indította el őket.
Velünk is gyakran előfordulhat, hogy kilátástalan és nehéz helyzetbe kerülünk. A legalapvetőbb megoldást sem látjuk. Úgy érezzük, hogy az életünk és kapcsolataink mélypontra értek. Ebben a helyzetben egyvalami tud átsegíteni minket: a szolgáló szeretet. Amikor nem kérdezgetem, miért és hogyan, nem futamodom meg, nem hárítok, csak egyszerűen megcselekszem azt, ami tőlem telik. A Jóisten ezt a hűséget jutalmazza meg. Ennek a hűséges és szeretetteljes szolgálatnak jutalma a Feltámadottal való találkozás. Nem mindig látjuk a dolgok végét. Egy biztos: az, aki szeretetben kitart a rábízott feladatokban, csak az tapasztalhatja meg a feltámadás örömhírét.
A feltámadás tanúi az apostolok is. Hosszú idő telik el, mire valóban elhiszik, hogy Krisztus feltámadt. Tamás apostol megfogalmazza a többiekben is meglévő kételkedést: „Nem hiszem, ha nem látom!”
Mégis a nagy dolog nem az, ha elhisszük a Megváltó feltámadását, hanem az, hogy a saját magunkét elhisszük-e. Az rendben van, hogy hiszem az Isten mindenhatóságát. Hiszem, hogy a halál nem uralkodhat rajta. Hiszem, hogy feltámadt, és legyőzte a halált. De mennyivel nehezebb magunkban is hinni.
Az apostolok is csak nehezen hiszik el, hogy a feltámadás örömhíre rájuk is vonatkozik. Félnek, nem mernek kimenni az utcára. Csak Krisztus jelenléte és később a Szentlélek ajándéka bátorítja meg őket. Megtapasztalják az apostolok, hogy a sebek, sőt a halál sem állíthatja meg őket. Bátran tesznek tanúságot az Isten megváltó jelenlétéről a világban.
Mi is hordozunk sebeket. Sőt, bizonyos értelemben az életünk a Golgota kegyetlenségét és halálát is hordozhatja. Ekkor kell leginkább Jézusra tekintenünk. Hisszük-e, hogy a sebekkel és a kereszttel terhelt életünk értéket hordoz? Hisszük-e, hogy Krisztus feltámadása a mi életünket is érinti? Nagy dolog az, amikor elhisszük, hogy mi is képesek vagyunk a sebek és szenvedések ellenére élni és tartalommal megtölteni az életünket.
Ez a mi tanúságunk Krisztus feltámadásáról. Elfogadjuk a sebeinket, felvesszük a keresztet, hogy vele együtt élhessünk.
Lődár Jenő
görögkatolikus áldozópap
