100. születésnapján köszöntötték Géczi Jánost Bustyaházán
1925. július 6-án, pontosan 100 évvel ezelőtt született Géczi János. A szépkorú bustyaházai polgárt vasárnap a helyi római katolikus templomban köszöntötték hozzátartozói, ismerősei, valamint Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, Kocserha János, az Aknaszlatinai kistérség alpolgármestere, Lucsok Miklós, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Szulincsák Sándor felső-Tisza-vidéki esperes. Mindannyian kiemelték, hogy János bácsi élete példamutató, hiszen tisztességgel, kitartással és közösségi szerepvállalással szolgálta a szűkebb és tágabb környezetét is.
Géczi János Kerekhegyen született, hosszú éveken át Aknaszlatinán élt, most pedig Bustyaházán tölti napjait, ahol 2020 óta unokaöccse, Géczi István és felesége gondoskodnak róla. Tőlük tudtuk meg, hogy János bácsi mindig jószívű ember volt, szívesen segített másoknak, és mindig számíthattak rá. Hitét egész életén át megtartotta, rendszeresen járt templomba, amíg egészsége engedte, sőt, a falu vallási életének is aktív résztvevője volt. Bár mára ágyhoz kötötten tölti napjait, korábban aktív tagja volt a közösségi életnek, gyakran részt vett KMKSZ-rendezvényeken is. Különösen kedvelte a verseket, énekeket, gyakran szavalt, és mind a mai napig szívesen hódol a költészetnek és a zenének.
János bácsi fiatalon az aknaszlatinai sóbányában, majd favágóként dolgozott, később pedig hosszú éveken át kéményseprőként tevékenykedett. Három felesége volt, akiktől három gyermeke született. Most már nem jár-kel úgy, mint régen. Egy ideje az ágyban pihen, rokonai szerető gondoskodása veszi körül. De a szeme még mindig élénk, s egy-egy énekkel, verssel ma is képes mosolyt csalni az emberek arcára. Ezért is olyan felemelő volt látni, ahogy a bustyaházai templomban vele együtt örült mindenki a kerek évfordulónak.
A szentmise folyamán Lucsok Miklós püspök és Szulincsák Sándor esperes megható szavakkal köszöntötték a szépkorú ünnepeltet, hálát adva Istennek János bácsi hosszú életéért, s kérve, hogy továbbra is hordozza szívében a hitet, és találja meg helyét az örök életben is. Mint mondták, a legnagyobb ajándék az, hogy együtt ünnepelhettek vele szerettei, rokonai, barátai, és hogy életének példája a fiatalabb nemzedékek számára is útmutatás lehet.
A szentmise végeztével Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke is személyesen köszöntötte az ünnepeltet a templom udvarán, egy emléklappal és ajándékkal. Elmondta, hogy János bácsi mindig ott volt minden helyi KMKSZ-rendezvényen, szívesen mesélt a múlt eseményeiről, és a közösség számára rendkívül fontos, hogy ezek a személyes történetek megmaradjanak. Hozzátette: az ilyen embereket becsben kell tartani, mert csak ők tudják hitelesen átadni azt a tudást, amit egy hosszú élet alatt gyűjtöttek össze.
Kocserha János, az Aknaszlatinai kistérség alpolgármestere szintén oklevelet és ajándékot adott át a 100 éves ünnepeltnek. „Ma nemcsak egy évszázados élet előtt hajtunk fejet, hanem egy olyan ember előtt is, aki munkájával, kitartásával és emberségével példát mutatott közösségünk minden tagjának” – emelte ki.
Elképzelni sem tudjuk, mennyi történésből, apró momentumból, pillanatból áll össze 100 esztendő! Az útjelzőként megmaradt, emlékezetes családi, országos és globális események mellett megszámlálhatatlan hétköznap és mára már a feledés homályába merült parányi részlet. És mégis, ezek a hétköznapi történetek, apró örömök és nehézségek adják egy élet igazi súlyát. Géczi János élete is ilyen mozaikokból épült fel: a munka, a család, a hit és a közösségért végzett szolgálat mind-mind hozzátesznek ahhoz a tiszteletre méltó száz évhez, amelyet most együtt ünnepelhettek vele a hozzátartozói és ismerősei.
Az ünnepség végén a hozzá közel állók meghitt vendégség keretében együtt ünnepelték tovább János bácsit, aki mosolyogva fújta el a tortán a 100. gyertyát is.
Gratulálunk ehhez a kerek évszámhoz és kívánjuk, hogy még számos év múlva is köszönthessük őt!
Kun Viktória
