Vasárnapi üzenet: 2025. 08. 03.

„Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!”

1 Mózes 4, 7

A bűneset utáni történelem kezdete szimbólummá vált mozzanatokat tartalmaz. Isten megszólal. Direkt érthetőségben és személyre szabottan Káin felé. Megmutatja Káinnak az állapotát: lehorgasztja fejét (ez nem volt tudatos). Mert az indulat olyanra kényszerít, amit az ember tiszta gondolkodásában nem tenne meg: tönkreteszi a békét és a fennálló kapcsolatot, de elfordít az Istentől (mert már nem tud felfelé nézni, csak lefelé). Isten érthetően mutatja meg állapotunkat. Csak Ő lát minket leginkább és tud mirólunk pontos képet adni az igéje és a törvénye által. Kérjük és engedjük ezt az isteni analizálást. Elemezzük, hogy valóban miért van harag bennünk, és miért nem bírunk a másikra és Istenre nézni. Másrészt megküzdési lehetőséget mutat Isten. Mert az ember döntése, hogy beengedi e leselkedő és követelőző bűnt az életébe (ha már nem is tudja elzavarni az élete elől). Ez örök figyelmeztetés és kapcsolat az ember és a bűn viszonyáról: az ember élete bejárható (ajtó), és az ember dönti el, hogy kit enged be (mert van lehetősége azon uralkodni), tehát az embernek van felelőssége ellenállni.

Káin csak Ábelhez szólt (nem tudjuk, hogy mit), de nem Istenhez. Tehát Istennek nem tárta fel magát, ezért feltárta magát a bűnnek (amit a gyilkosság mutat). Ha nem szólunk az Istennek, akkor a bűn szólal meg belőlünk. Sokszor egy jó szót nem tudunk a másiknak mondani (csak keserűséget, gúnyt, idegbajt), mert Istenhez nem szóltunk.

Hatalmas kegyelem, hogy Isten mindezek után is rendezni akar. Nem akarja Káint elvetni. Isten ébreszt: „Hol van Ábel, a te testvéred?” Pedig Isten tudta, hol van Ábel, de Káinnak kellett volna felébredni. Főleg úgy, hogy volt már egy ilyen kérdés Ádám (az apa) felé („Ádám, hol vagy?”). S ott a válasz előli kibúvásnak tragédia lett a következménye. Tudja Isten a mi dolgainkat és helyzetünket. De mi már nem vagyunk tisztában, hogy mit is cselekedtünk. Isten most kérdez, hol van (milyen mentális, érzelmi, félelmi stb. állapotban), akit Ő melléd tett. Miként járultál hozzá, hogy olyan állapotban legyen? Nincs ebben a kérdésben értékelés: csak „hol?”. Mi sem ítélettel, csak tiszta nyíltsággal forduljunk a másik felé.

Káin elutasítja a rendezést. „Avagy őrizője vagyok én az én testvéremnek?” Káin is tudja a választ: igen. De már visszautasítja a testvér felé való védelmi és segítési küldetést, mely teremtési rend. Igen, a testvéreink őrzői vagyunk.

Radvánszky Ferenc református lelkipásztor (szerk.: Tóth János)