Vasárnapi üzenet: 2025. október 12.

Pünkösd utáni 18. vasárnap – a VII. egyetemes zsinat atyáinak emléke

„Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: »Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!« »Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót« – válaszolta Simon –, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: »Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!« Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.« Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.” (Lk. 5, 1–11)

Krisztusban kedves Testvérek! Sok és sokféle értelemben használták már fel az evangéliumnak ezt a mondatát: „Evezz a mélyre!” Érvényes ez arra is, hogy a parancsolatoknak a mélyére kell hatolnunk. Így a tízparancsolat 5. parancsa, a „Ne ölj!” parancs nemcsak arra vonatkozik, hogy ne mártsd a konyhakést a másik ember hátába, hanem olyan értelemben is érvényes, hogy lelkileg se öld meg, ne tedd tönkre felebarátodat. Mert aki gyűlöli felebarátját, az gyilkos! A gyűlölködés veszedelmes bűn. A gyűlölködő ember azt forgatja fejében és szívében, hogyan árthatna embertársának, hogyan okozhat neki fájdalmat. Sőt, örül a másik bajának és szenvedésének. Ne áltassuk magunkat, mert sokszor éghet bennünk is a gyűlölet lángja. És mi is veszedelmes bűnbe esünk, ha nem irtjuk ki a szívünkből. Mert aki gyűlölködik, az nem keresztény ember. Jézus evangéliuma a szeretet evangéliuma, nem pedig a gyűlöleté. Nekünk pedig szerinte kell élnünk. Sajnos sokan vannak a vallásos emberek között, akik nem eveznek a mélyre, nem gondolják át mélyen az 5. parancsot, és megelégszenek annyival, hogy én nem öltem. De gyűlölködnek, pereskednek, rágalmaznak, veszekednek, haragot tartanak, közben pedig járnak a templomba, még szentáldozáshoz is járulnak.

Kedves Testvérek! Jézus Krisztus ma beszáll Simon Péter bárkájába. Beszáll a mi életünk viharok és hullámok által megostromolt bárkájába, és a világ megváltozik. Egy gyümölcstelen, eredménytelen, sokszor talán kilátástalan életből kivirágzik egy új, egy lendületes, és egy világot megmentő létezés. Péter érzi, Jézus nemcsak a bárkájába szállt be, hanem egész életébe. S amikor nem számítunk rá, amikor roskatag életünkben szomorkodunk, akkor Jézus a mi életünk hajójába is beszáll. Jézus azt kéri, hogy beülhessen a mi saját bárkánkba, hogy beszállhasson az életünkbe, hogy a mélyre evezzünk az isteni szeretet kegyelméért, hogy megtapasztaljuk, hogy az Ő szavára a világ és a dolgok természete megváltozik: „Vegyétek, egyétek, ez az Én testem [...]”, és „Igyatok ebből mindnyájan, ez az Én vérem, mely értetek – hogy szeretni tudjuk a Teremtőt és embertársunkat – adatik” a bűnök bocsánatára és az örök életre: „Mert aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete vagyon” (Jn. 6, 54).

Eljön az a korszak az ember életében is, hogy végül megbékél olyan dolgokkal is, amiket régebben kritizált. Milyen jó volna, ha nemcsak életünk végén, hanem előbb is rádöbbennénk az igazságra. Evezz a mélyre – szólít bennünket is Krisztus.

Szűcs Ferenc
barkaszói görögkatolikus áldozópap