Ébredező Nyugat-Európa

Előretörőben a patrióta pártok

A nyugat-európai polgároknak egyre inkább elegük van a döntően muzulmán vallású, Európától idegen világlátású, világszemléletű, ezért beintegrálhatatlan migránsokból, akiknek az inváziója magával hozta az iszlamista terrorveszélyt, a romló közbiztonságot, s akik világrészünk etnikai arculatát is negatív irányban módosítják. Az elégedetlenséget pedig nemcsak a migrációellenes tüntetések sora, hanem a patrióta pártok előretörése is jelzi.

Nagy-Britanniában mind a Munkáspártot, mind a Konzervatív Pártot kenterbe veri Nigel Farage patrióta Reform UK pártja (UK – United Kingdom, vagyis Egyesült Királyság, Nagy-Britannia teljes hivatalos neve ugyanis Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság). S miért erősödött meg a Reform? Nos, a La Manche-csatornán a szigetországba özönlő migránsok száma az utóbbi időkben már meghaladta a havi ötvenezer főt, s a kormányzó Munkáspártot ellenfelei nem alaptalanul vádolják azzal, hogy a bevándorlók jogait a brit polgárok jogai fölé helyezi. Nigel Farage viszont a közelmúltban bejelentette, hogy amennyiben pártja kormányra kerül, öt év alatt 600 ezer migránst deportálna. A bejelentés után a The i Paper brit újság számára készített közvélemény-kutatást szerint a Reform UK 35 százalékkal vezet a választópolgárok körében, megelőzve a 20 százalékon álló Munkáspártot, valamint a 17 százalékos támogatottságú Konzervatív Pártot, melyből tömegével áramlanak át a választók Nigel Farage-hoz, ráadásul a felmérés szerint a választók 41 százaléka bízik a Reformban, és mindössze a 14 százalékuk a kormányon lévő Munkáspártban. Hogy teljesíthető-e Farage ígérete a tömeges kitoloncolásokat illetően? A polgárok 39 százaléka szerint igen, és csak a 29 százalékuk véli úgy, hogy nem. A választók többsége szerint a Reform UK a legalkalmasabb az országot jelenleg leginkább foglalkoztató kérdések több mint a felének, különösen a bevándorlás problémájának a megoldására, 34 százalékuk véli úgy, hogy Nigel Farage pártja képes véget vetni a migrációs válságnak, s csupán 15 százalékuk bízik abban, hogy a Munkáspárt, 10 százalékuk pedig abban, hogy a Konzervatív párt talál megoldást a kérdésre.

A La Manche túlpartján, Franciaországban is megállíthatatlanul erősödik az ugyancsak patrióta Nemzeti Tömörülés. A 2025. szeptember 29-én közzétett közvélemény-kutatás szerint a 2027-es elnökválasztás első fordulójában akár a pártelnök, Jordan Bardella, akár a párt parlamenti képviselőcsoportjának elnöke, Marine Le Pen 33–35 százalékos támogatottságra számíthat, messze megelőzve az összes többi szóba jöhető jelöltet, beleértve a jelenlegi kormányoldal vezető politikusait is. A migrációt támogató jelenlegi államfő, Emmanuel Macron fémjelezte centrista oldal vezető politikusai közül Gabriel Attal csak 10, Gerald Darmanin 7, Francois Bayrou pedig mindössze 3 százalékot érne el. A Macron vezette centrista kísérlet vesztésre áll, amit az is jelez, hogy hónapok óta egymás után buknak meg a kormányok, s állnak fel helyettük új kabinetek, miközben egyre több választópolgár fordul a Nemzeti Tömörülés felé, melynek bármelyik jelöltje biztos résztvevője lehet a következő elnökválasztás második fordulójának is.

Németországban is egyre nő az Alternative für Deutschland, vagyis Alternatíva Németországért, röviden: AfD társadalmi támogatottsága. A párt önmeghatározása szerint jobbközép, konzervatív párt, először a tanult, konzervatív középosztályt célozta meg; támogatja Németország EU-tagságát, de nem akar mélyebb integrációt, vagyis a „nemzetek Európájaként” képzeli el az Európai Uniót. Kritizálja az eurót, támogatja az eurózóna feloszlatását. Ellenzi a migrációt, az azonos neműek házasságát, illetve azt, hogy az azonos nemű párok gyermekeket fogadjanak örökbe. Emellett pedig betiltaná a muzulmán szimbólumokat, mint a burka, a minaret, az adzán, vagyis a müezzinnek a minaretből való, imára hívó recitálása, joggal mondván, hogy az iszlám nem része Németországnak. Vagyis a párt több pontban is a normalitást képviseli. S bár a valódi szélsőjobboldali pártoktól elhatárolódik, a fősodorbeli jobboldali, baloldali és liberális pártok szélsőjobboldali címkét ragasztottak rá, s politikai karanténba zárták, vagyis kizártak vele minden kapcsolatot. Az idén csaknem feloszlatásra ítélték, ám végül megmenekült ettől. Sőt tovább nőtt a népszerűsége, s az idei előrehozott parlamenti választásokon a Bundestag (a német parlament alsóháza) második legerősebb pártjává vált a Kereszténydemokrata Unióból (CDU) és a Keresztényszocialista Unióból (CSU) álló CDU–CSU pártszövetség mögött. Több CDU-s politikus pedig felvetette, hogy le kellene bontani a politikai karantént, Jens Spahn CDU-s politikus szerint úgy kellene bánni vele, mint mindegyik más ellenzéki párttal, így azt sem zárta ki, hogy a CDU például AfD-s képviselőket szavazzon meg néhány parlamenti bizottság élére. Ebben párttagtársa, Wadephul is támogatja, ám a kérdésben a CDU megoszlott, koalíciós partnerük, a baloldali SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) pedig ellenzi. Mindeközben viszont az AfD szépen tovább erősödik, és míg a brüsszeli Politico lap szerint, ha kevéssel is, de a CDU–CSU még előtte áll, addig a Forsa Intézet felmérése szerint már az AfD Németország legnépszerűbb pártja.

Olaszországot jelenleg az Olaszország Fivérei pártból, az Olasz Liga pártból, a Forza Italia pártból és függetlenekből álló jobboldali pártszövetség kormányozza, melyek közül a talán a Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes vezette Liga a legmarkánsabb patrióta párt, mely idei kongresszusán is ígéretet tett, hogy országa szuverenitása védelmében küzdeni fog a brüsszeli bürokraták ellen, emellett pedig nem engedi át hazáját az illegális migránsoknak és az iszlamista térhódítóknak. Roberto Vannacci, a Liga európai parlamenti képviselője újságnak nyilatkozva rámutatott, miszerint az évezredes hagyományokkal rendelkező nyugati világ hátrálni kezdett, s elkezdte átengedni a teret egy másik kultúrának, mely teljesen más elveket és értékeket hordoz, és szisztematikusan elnyomja a nyugati civilizációt, ezt azonban a Liga nem hagyja, nem engedi, ellenáll, a sikeres ellenálláshoz viszont meg kell erősíteni a nyugati civilizáció saját gyökereit.

Hollandiában a Geert Wilders vezette Szabadságpárt képviseli a patrióta irányvonalat, markáns iszlám- és migrációellenességével, s bár népszerűsége az utóbbi időben kissé csökkent, továbbra is Hollandia egyik legerősebb pártja. Spanyolországban a VOX párt, míg Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt tűzte zászlajára a bevándorlásellenességet. Az Európai Unió több jobboldali pártja pedig megalapította az Európai Parlament Patrióták Európáért pártcsaládját.

S bár nem egy patrióta pártot gyakran támadnak – alaptalanul – szélsőjobboldalisággal, ők jelentik azt a politikai erőt, mely képes megmenteni Európát az iszlamizációtól, és elérni azt, hogy Európa maradjon az európai nemzetek Európája.

Lajos Mihály