Márkus László: fűzfapoéta
már búcsúzkodik lelkem
egy vegetáló porhüvelyben
összetákolt trójai faló
e mindent felfaló
különös világban
testem hiába ég lázban
az 5XL-es vázban
lényem folyton didereg
hiába jő a kikelet
versekkel bélelt felleghajtóm
szánakozva lóg a konyhaajtón
hiába van sarkig tárva
küszöbét vendég nem járja
múzsám hirtelen felöltözött
s lezserebb lúzerhoz költözött
nincsen az a hatalom
mi csökkentene hasamon
így ezen a nyáron
csupáncsak álom
hogy Adonisz váljon belőlem
így nem lehetek atléta
maradok fűzfapoéta
Amikor ezeket a sorokat írom Rákospalotán, odakint napos idő van, de már egyre erőtlenebb nyalábokat küld felénk az izzó égitest. Szerencsére szélcsend honol, a fák színpompás levélruhájukban mozdulatlanul állnak, némán. Gondolkodnak, a nem is olyan távoli vidám nyárról álmodoznak. Igaz, hogy most még a legkülönfélébb tarka ruházatban illegethetik magukat, mint a kifutókon a csontzörgő manökenek, de vészesen közeleg a tél, ami magával hozza a pőre valóságot. Az egyik kíváncsi fa ágait közelebb nyújtja az ablakhoz, hogy beleshessen, vajon ez a beregszászi firkász ezúttal kinek a versét ajánlja az olvasók számára.
Úgy gondoltam, ha már ilyen vidám októberi vasárnapra ébredtem, keresek valami könnyedebb verset. A világhálón, a közösségi médiában szörfözve találtam rá Márkus László fűzfapoéta című művére. Mivel én is hasonló helyzetben vagyok, rólam is szólhatna a vers, rögtön lecsaptam rá.
Márkus László költő, a Kalamáris internetes irodalmi folyóirat szerkesztője és tulajdonosa. Évek óta jelenteti meg az írásaimat, és csak most jöttem rá, hogy alig tudok valamit róla. A Lenolaj irodalmi oldalon találtam egy hosszabb életrajzot. Miskolcon született. Egy ideig épületgépészettel foglalkozott. Később külsősként helyi napi- és hetilapoknak dolgozott, majd különböző internetes portálok szerkesztője volt. Fotósként is tevékenykedett. Viszonylag későn kezdett el foglalkozni a szépirodalommal, haikukat, tankákat, szabadverseket, publicisztikát ír. Mint említettem, a Kalamáris magazin főszerkesztője, de korábban társtulajdonosa volt a Litera-Túra művészeti kiadónak. Főként internetes lapokban publikál, mint a Hetedhéthatár vagy a Lenolaj, de verseit már közöltük a Magyar Múzsában is. Sőt, a 2024 decemberében megjelent Megrostált betűk című válogatásnak az ő verse adta a címét.
Lengyel János
