30 éves az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon

Fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli Nagydobronyban az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon. A feladatát tekintve Kárpátalján egyedülálló egyházi szociális intézményt 1995-ben egy holland segélyszervezet hozta létre azzal a céllal, hogy fogyatékkal élő lánygyermekeket lásson el. A három évtized alatt sok minden történt. Az otthon nem csupán árva, illetve családjukból kiemelt lánygyermekekről gondoskodik, hanem az alapítók eredeti szándékai szerint a 18. életévüket betöltött fogyatékkal élőknek is otthont ad és 2024 szeptemberétől fiúkat is befogad, mivel az utóbbi években felszámolják az állami árvaházakat Kárpátalján. Jelenleg 170 fő él a gyermekotthonban, köztük 30 fiú.

Az intézményt a kezdetektől 2020-ig id. Katkó László vezette, majd amikor súlyos betegsége miatt visszavonult, ifj. Katkó László és Katona Viktória református lelkész igazgatta az otthont. 2022 óta nagy hozzáértéssel Katkó Andrea irányítja a gyermekotthont, amelynek létszáma az elmúlt néhány évben jelentősen gyarapodott.

– Amikor indult a gyermek­otthon, senki nem gondolta, hogy itt fogunk tartani. Az, hogy kinőttük magunkat Kárpátalja legnagyobb gyermekotthonává, az egy következmény. Mi a szolgálatot visszük tovább – ahogy változik a kényszer körülöttünk, azzal változunk tovább, de a gyerekek a legfontosabb részei ennek. Az a 419 nevelt, akiket az archívum alapján összeírtunk, s közülük még sokan továbbra is az otthonban élnek, mert nincs hová menniük, az a csoda! Emellett nagyon sok fiatal kaphatott normális családot, diplomát, és most már teljes értékű emberként tudnak élni attól függetlenül, hogy honnan érkeztek, hiszen a gyermek az nem hibás. 170 gyermekig tudtuk feltölteni az épületeket, tovább most már nem megy, akkor tudunk cserélni, ha valaki elkerül tőlünk – tudtuk meg Katkó Andreától, aki közel 20 éve dolgozik itt szívvel-lélekkel.

A jubileumi születésnap alkalmából hálaadó istentiszteletre került sor, ahol elsőként egy növendék, Hadzsibekova Dása szólt az egybegyűltekhez:

– 30 éve ezen a napon kinyílt egy kapu, egy nagy ajtó, azóta zeng itt minden falon vidám ének és kedves szó. Itt otthonra lelt a szeretet, itt vigyáznak ránk az óvó kezek. Ünnepeljük most ezt a 30 évet és az Istentől kért békességet!

Katkó Andrea igazgatónő köszöntötte a meghívott vendégeket, akik között volt Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szövetség nyugalmazott elnöke, a gyermekotthon alapítója, a Stichting Hulp Oost-Europa Alapítvány tagjai, holland vendégek, Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, Szakál Imre, a Rákóczi Egyetem rektorhelyettese, Nagy Béla, a KRE Diakónia Osztályának igazgatója, Nagy Ferenc, Nagydobrony polgármestere, Katkó Ferenc, a Dorcas Jótékonysági Alapítvány igazgatója, Bíró Erzsébet, a megyei gyermekkórház egykori főorvosa, Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, id. Katkó László özvegye, Katkó Erzsébet, valamint az otthon egykori és jelenlegi dolgozói, korábbi lakói, mindazok, akik megtisztelték a gyermekotthon 30 éves jubileumának ünnepét.

– „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát” – ez a mondat a Bibliából, Máté evangéliumából származik, és Jézus tanításának egyik legszebb, a kis cselekedetek értékét kiemelő ígérete. A gyermekotthon nő, gyarapszik, fejlődik, ezért Istené a dicsőség. Vannak olyan emberek, akik valójában adtak, nemcsak egyetlen pohár vizet, hanem éveken át nevelték, szerették, etették a gyermekeket, s biztosították nekik a helyet, hogy legyen hol élniük. Most úgy érezzük, hogy 2026-ban, függetlenül attól, hogy mi történik körülöttünk, hálát kell adnunk érte – emelte ki az igazgatónő.

Az igehirdetés előtt a gyermekotthon énekkara előadta az Áldás és a Te csak az Istennek országát keresd című énekeket, majd Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke elmondta az irgalmas samaritánus történetét, Lukács evangéliumából felolvasta Istennek igéjét, a 10. résztől.

– A gyermekotthon az irgalmas samaritánus nevet viseli, 30 éve oltalmat, biztonságot és jövőt biztosít azok számára, akinek Isten itt készített helyet, az oltalmat, a szeretetet, az otthont itt tapasztalhatják meg – emelte ki.

Elcsendesedve hálát adtak a nagy kegyelemért, amelyet Isten a gyermekotthonon keresztül áraszt Kárpátalján és szerte a nagyvilágon, köszönetet mondtak mindenért és mindenkiért az elmúlt 30 évben a vezetőségtől az egyszerű munkásokig, bocsánatot kérve az elmúlt évtizedek esetleges mulasztásaiért, vétkeiért.

– Az egyháznak újra és újra meg kell fogalmaznia a küldetését, s ezt a küldetést tudták Hollandiában, tudták Kárpátalján. Napjainkban, ebben a rablók és közömbösök világában az egyháznak növelni kell az irgalmasok számát. Kiraboltak, félholtak mindig lesznek, s mindig kell, hogy legyenek azok, akik irgalmasak. Azok a gyerekek is kiraboltak, akiket az alkohol, a drogkereskedelem és a rabszolgatartó munkaviszonyok miatt kirabolt és tönkretett szülők hagytak el. Ők is azon az úton vannak, ahol nekünk nem szabad szemlélőknek lennünk, hanem aktív részesei kell hogy legyünk a megsegítésüknek – mondta a püspök.

Horkay László nyugalmazott püspök, a gyermekotthon alapítója Isten iránti hálával a szívében köszöntött mindenkit.

– Van miért hálát adnunk. Örülök annak, hogy láthatom ezt a sok gyermeket, s hogy nem volt hiábavaló a munka. Tegyünk eleget keresztény kötelességünknek, amely arra tanít, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat – jegyezte meg, majd könyörgött a gyermekotthon minden egyes munkásáért, a lakókért, s azért, hogy azok a gyermekek, akik itt nevelkednek, a társadalom becsületes tagjaivá váljanak.

Ádi Annamária, az otthon lakója gitárjátékának kíséretében elhangzott a Bízzál örökké című ének.

– Több mint 30 éve az alapítvány képviselői ellátogattak ide, és itt találkoztak azokkal a szörnyű körülményekkel, amelyek az állami árvaházakban uralkodtak. Úgy döntöttek az itteni egyházzal, hogy kell építeni egy működőképes és tiszteletre méltó gyermekotthont. Katkó Lászlóval közösen letették az alapokat, hogy elinduljon Nagydobronyban ez az intézmény. A kapcsolat, amely akkor létrejött, nagyon erősnek bizonyult, az alapítvány és a gyermekotthon kapcsolata azóta is működik, s nemcsak pénzből áll a támogatás, minden elképzelésben részt veszünk; már nem vagyunk egyedül, társultak újabb támogatók, akik minden gondot szeretnének megoldani, ami felmerül a gyermekotthonban – mondta Stoffel de Ronde, aki az Stichting Hulp Oost-Europa Alapítvány képviselőivel azért jött, hogy együtt ünnepeljenek.

5 évvel ezelőtt felújították az ebédlőt, most újabb ajándékkal érkeztek: Han Tallegen értékutalványt adott át az igazgatónőnek, de hamarosan meg fog érkezni egy kisbusz. A gyerekeket sokfelé kell szállítani, ezért ez fontos.

Az egykori támogatók reményüket fejezték ki, hogy minél hamarabb vége lesz a háborúnak, gratuláltak és Isten áldását kérték az itteni munkára.

Id. Katkó László majdnem 30 évig szolgált az otthonban. A mindenkori igazgató már nem lehet jelen, de a szelleme, a munkája örökké velük marad. Emlékére egyik kedvenc éneke, a Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád című csendült fel.

Az egyházi vezetők, alapítók, önkéntesek, főnővérek, főkönyvelő, nevelők, akik elkészítik az ételt, megoldják a fűtést, aki építette az otthont, rendezte az udvart, akik működtetik közvetlenül vagy közvetve a gyermekotthont időt, pénzt, energiát, logisztikát, kétkezű munkát nem sajnálva – valamennyien emléklapot és egy-egy szál fehér rózsát kaptak. A gyermekotthon neveltjei és munkatársai ezzel köszönték meg az itt élő gyermekek életének megjobbításáért végzett munkát és szolgálatot.

Az ünnepségen jelen volt a hollandiai Mieke den Boer, „mindenki nagymamája”, aki 1993-ban járt itt először, azóta minden évben egyszer-kétszer ellátogat ide, s az Úr sugallatára segít a gyermekotthonnak. Érdekességként magyarul szólt az egybegyűltekhez, mert az évek során a gyerekek kedvéért egy Hollandiában élő magyar nőtől megtanulta a nyelvet.

Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, az otthon egykori lelkészigazgatója fel­idézte, hogyan került a gyermek­otthonba, és név szerint említve a korábbi lakókat szólt az itt töltött közel 15 évről.

– A reménységeink itt ülnek, azok a gyermekek, akik a jövőnket képezik, a jelenünket szebbé és teljesebbé teszik, s a mi életünk az ő életükkel összekapcsolódik – emelte ki és boldog születésnapot kívánt az otthonnak.

A gyermekotthon 1995 decemberében 12 gyermekkel és 20 alkalmazottal indult. Az első lakó a mai napig az intézmény gondozottja. Barkaszi Juditot virágcsokorral köszöntötték mint az otthon legrégebbi lakóját.

A rendezvény a gyermekotthon tánckarának fellépésével ért véget, majd a gyereksereg elvonult ebédelni, a felnőttek pedig szeretetvendégségen beszélgethettek múltról, jelenről és jövőről.            

rv