Vasárnapi üzenet: 2025. november 16.

 „De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat.”           

Jer. 7, 24

„Sokat vétkezett Jeruzsálem, beszennyezte magát. Korábbi tisztelői mind lenézik, mert látták gyalázatát. Ő maga is sóhajtozott és elfordult. Ruhája szegélye piszkos; nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre süllyedt, nincs vigasztalója.”           

Jer. sir. 1, 8–9

Kr. e. 587 gyásza Jeruzsálem pusztulása. Jeremiás siralmai öt gyászének. Az öt a félbehagyottság és a krízis száma (ezzel szemben a tíz a munka és az értékelés teljességéé). Jeruzsálem küldetése félbetört, és léte krízisbe jutott.

„Nem gondolt a jövendőre” – itt Isten előre megmondott ítéletére. Ugyanígy előre szólt Isten a bálványok ellen, amelyeknek dicsőséget adtak Isten mellett. Megosztották, megrabolták Isten dicsőségét. A mai állapot szintén az, hogy nem gondolunk a jövőnkre, pl.: a környezetszennyezés visszafordíthatatlansága, a gyermekvállalás alacsony mértéke és az abortuszok magas száma (naponta több ezer magyar gyermek hal meg). Ide tartozik az ítéletre nem gondolás is, ami a „jó emberekre” is érvényes. (Mert aki nem tér meg, az elkárhozik, akármilyen emberileg erkölcsös életet is él. Isten pedig olyan szerető, hogy ezt megmondja: amely úton a születésünkkor elindulunk, az a kárhozatra visz. Csak azzal törődöm, hogy az életem jelen hajóját tegyem komfortossá, de nem gondolok a megérkezésre. Át kell menni a halálból az életbe.) A jövőre nem tekintés az emberségtől való elfordulás.

„Hátukat fordították felém, és nem arcukat.” Negligálják az isteni üzenetet (pedig hallják). Nem volt a nép Istent tagadó, de nem volt istenfélő sem (félhit). A hátat fordítás azt jelenti, hogy nem tették ki magukat Isten igéje hatásának, megvetették az igét. Pedig aki Isten igéjét megveti (úgy is, hogy nem kezeli a helyének megfelelően, élet-halál kérdéseként), az Istent gyalázza. Tanács: forduljatok meg, térjetek meg! Ez a tanács az otthon maradt kevesek felé szól, mert Isten a kevesekből is tud új kezdetet adni. Aki Istenhez fordul, az Isten elé borul. E leborulásban az ember megnyílik Isten előtt, és már befogadja Isten igéjét. Népünknek egy töredéke törődik Isten igéjével (még az egyháztagok közül is). Minden fontosabb, mint Istent kérdezni. Fontos, hogy imádságunk legyen: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád.”

A nép vezetői (akik látják) „nem leplezték le bűnödet”. Hallgattak a tanúk. A bűnök előtt meghunyászkodtak. Az őrállók küldetése, hogy intsék meg a vétkezőket (az intés megfogadása már a megintett felelőssége). Ez életmentő szolgálat. Vállaljuk-e ezt a kellemetlen feladatot? Mi vágyunk-e arra, hogy Isten rámutasson az életünkben arra, ami utálatos?

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor
(szerk.: Tóth János)