Vigyázat! Internetes csalók!

Az emberi elme igen találékony, ám sajnos, nemcsak pozitív, hanem negatív irányban is, és miután megjelent az Internet, az e-mail-fiók és a Facebook-profil, minderre lecsaptak a csalók is, hogy különféle trükkökkel igyekezzenek pénzt kicsalni potenciális áldozataikból.

Az alapötlet minden esetben ugyanaz. Valaki megkeresi a kiszemelt áldozatot az e-mail-címén vagy a Facebook-oldalán, és felajánl számára egy hatalmas összeget, amit vagy banki átutalással, vagy csomagküldeményként kaphat meg. Ez a „beetetés”, amit azzal is kibővíthet, hogy – amennyiben, úgymond, csomagként küldené el a pénzt – csaliként küld egy videót, melyben pénzkötegeket rak egy nagy méretű diplomatatáskába. Majd, ha a kiszemelt áldozat „bekapja a horgot”, akkor jön a trükk. Közli az illetővel: a pénz átutalásáért neki kell fizetnie az „átutalási összeget” egy banki számlaszámra, vagy neki kell kifizetnie a csomag elküldéséért járó összeget egy banki számlaszámra, mindkét esetben „csekély” pár száz eurót vagy dollárt. A szélhámosok arra bazíroznak, hogy az emberek általában szeretnek könnyen sok pénzhez jutni, s ha teszem azt, tíz személy közül akár csak ötből is sikerül kivasalniuk pár száz eurót vagy dollárt, már akkor is jó kis összeg üti a (piszkos) markukat. A csalási módszerek pedig a primitívektől a körmönfontakig terjednek.

De lássunk is néhány példát, milyen trükköknek nem szabad bedőlni! Valakit megkeres az e-mail-címén egy nyugat-afrikai ügyvéd, és beadja a mesét, miszerint hirtelen, közúti balesetben elhunyt egy gazdag, már évek óta Nyugat-Afrikában üzletemberként tevékenykedő magyar ügyfele, akinek a vezetékneve történetesen megegyezik a lépre csalni akart személy vezetéknevével, így a csaló az elhunyt rokonaként szólítja meg kiszemelt áldozatát, s közli vele, hogy örökösként jelentkezhet az elhunyt ügyfél bankban lévő pénzéért. És még a balesetről szóló rendőrségi jelentés másolatát is elküldheti neki, ami természetesen nem más, mint fotoshop. Persze, az átverni kívánt személy tisztában lehet azzal, hogy ha egy vadidegen elhunyt üzletember rokonaként tüntetné fel magát, akkor csalást követne el, a magát ügyvédnek kiadó szélhámos azonban arra számít, hogy kiszemelt áldozatát annyira megrészegíti a felvehető – természetesen nem létező – hatalmas összeg megszerzésének a lehetősége, hogy megkockáztatja a csalást és lépre megy. S nyilván vannak is, akik lépre mennek, mert a fent leírt trükknek van egy alváltozata. Valakinek ír az e-mail-címére a magát nyugat-afrikai ügyvédnek kiadó szélhámos, aki arról tájékoztatja az átverni akart embert, hogy az ő neve is rajta van a fent leírt módon becsapott személyek listáján, ezért az Afrikai Nemzetközi Valutaalap kártalanítani akarja őt egy nagyobb összeggel, csak éppen neki kell fizetnie az összeg átutalásáért. Persze, ez igen primitív trükk, hiszen ha valakiben van egy csipetnyi kétely, az interneten szörfözve egykettőre megtudja, hogy nincs semmiféle Afrikai Nemzetközi Valutaalap, csupán egyetlen Nemzetközi Valutaalap létezik…

Körmönfontabb átverések is vannak. A szélhámos egy szerencsejátékkal foglalkozó létező nemzetközi szervezet képviselőjeként gratulál a potenciális áldozatnak, hogy az ő e-mail-címét is kisorsolták megannyi e-mail-cím közül, és nyert egy nagy összeget – amiről bizonylatot is küld neki, de persze, ez is csak fotoshop –, s közli vele, hogy jelentkezhet a nyereményért, csak épp neki kell kifizetnie azt a fránya „átutalási összeget”. Vagy a csaló készít egy Facebook-oldalt, valahogy megszerzi egy létező személy fényképét, s ezt használja fel profilképként, de nem jelenít meg magáról semmilyen személyes adatot, ám akár kitalált személyi adatokat, fényképeket is közzétehet magáról, ellopva egy létező személy nevét, fényképeit. Ismerősnek jelölést küld az átverni kívánt személy Facebook-oldalára, és ha az illető elfogadja Facebook-ismerősének, akkor különböző dajkamesékkel igyekszik pénzt kicsalni tőle. Például kiadja magát egy létező, nem országos szintű politikusnak, csak épp nem olyan sorrendben írja le a vezetéknevét és a keresztnevét, mint a politikus, semmilyen adatot nem közöl magáról, és pénzbeli támogatást kér a politikai tevékenységéhez. Persze, ha a becsapni kívánt személynek van magához való esze, akkor megkeresheti a politikus valódi Facebook-oldalát, és a csaló lebukik. Vagy a szélhámos fényképeket, adatokat is feltesz a Facebook-oldalára, semleges ismerkedő üzenetekkel kezdi, majd egy-két üzenetváltás után azonnal pénzt kér, mondván, hogy komoly anyagi gondjai vannak. Vagy épp ellenkezőleg: dúsgazdag, idős, magányos, halálosan beteg emberként tünteti fel magát, aki csak úgy rá akarja hagyni a hatalmas vagyonát az általa rokonszenvesnek tartott potenciális áldozatra, mondván: bízik benne, hogy jól fogja felhasználni az örökségét. Majd az ügyvédjéhez vagy egy közjegyzőhöz irányítja, hogy az utóbbiak közül valamelyikkel tárgyalja le az örökség átvevését. Ahogy azt Móricka elképzeli… És persze, fizetnie kell az összeg átutalásáért…

Épp ezért jó az egészséges kétely és a józan ész, hogy ne dőljünk be az internetes csalóknak.

Lajos Mihály