Diószegi Szabó Pál: Még szemeddel is…

 „Szinte mint hogy a test mikor az lélektől

Fáj, hogy eltávozik, mint szeretőjétől,

Így árva fejemtől

Az vált el, ki engem szeretett hű szívből.”

Balassi Bálint

Még szemeddel is

csókol a szád,

fülembe mindig,

ne mondanád:

jó éjszakát,

jó éjszakát!

Kezed szorít s hogy

szeret: hibád,

máshová szólít

hű nyoszolyád

s jó éjszakád,

jó éjszakád…

Madonna-arcod

szívembe lát,

látja fájdalmam

bús Krisztusát:

jó éjszakát,

jó éjszakát!

Megnézem újra

kincsem nyomát,

lábadat, lépted

nyomvonalát:

jó éjszakát,

jó éjszakát…

Távozván attól,

ki téged imád,

mormolhat lelkem

érted imát

s jó éjszakát,

jó éjszakát…

…Téged szeretlek,

nemcsak a szád;

nem zörgetem már

más ablakát:

jó éjszakát,

jó éjszakát!

Diószegi Szabó Pál magyar történész, középkorkutató, jogász, költő, műfordító, zenész, dalszerző 1974. január 20-án született Hódmezővásárhelyen, ma is ott él. Hosszú évek óta, még a Partium című irodalmi folyóirat hőskorából ismerem, számos közös rendezvényünk volt, legutóbb tavaly tavasszal, amikor a szegedi könyvtárban mutatkoztak be a Magyar Múzsa című folyóirat szerzői. Méltán mondhatom, hogy Szabó Pálban korunk egyik polihisztorát tisztelhetjük.  Ars poeticája: „A vers legyen olyan, mint egy bizánci mozaik: apró részekből építkezik és részeiben is az egészet sugallja.”

Szülővárosában kezdte meg a tanulmányait, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett biológia–kémia tagozaton. Ezt követően, 1999-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. 2003-ban a SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karon történelem szakos általános iskolai tanári diplomát, három évvel később, a Bölcsészettudományi Karon történelem szakos középiskolai tanári diplomát vehetett át. 2007 és 2010 között az SZTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola medievisztikai alprogramjának PhD-hallgatója volt. 2010–2014 között az SZTE BTK Történeti Intézetének tudományos segédmunkatársaként dolgozott. Valóságos diplomahalmozó lett, mondhatni, élete a tanulás és az oktatás kettősségében telik.

A főbb kutatási témái közül most csak egyet emelnék ki: A középkori magyar jogtörténet: szokásjog, dekrétumok, jogintézmény-kutatás, ítéletrekonstrukció, történeti tényállás-azonosítás.

Diákkora óta publikál, első verseit az SZTE Hökkentő és SZTEreo című lapok közölték. Többkötetes szerző. Műveit számos kortárs magyar irodalmi folyóiratban olvashatjuk, mint az Irodalmi Jelen, a Partium, az Agria, a Pannon Tükör, a Palócföld, a Vásárhelyi Látóhatár, az Új Nautilus, az Art'húr Irodalmi Kávéház vagy éppen a Magyar Múzsa. Ezenkívül számos antológiában szerepelt: a Szegedi Horizont, a Szegedtől Szegedig és a 24 karát. Irodalomtörténeti tanulmányait, kritikáit és recenzióit a Magyar Napló, az Irodalmi Magazin és a Partium közli.

Az írás mellett komoly művészetszervezői munkát is végez. Rusz Sándor költő barátjával 2007-ben indította útjára a Szegedi Szilánkok elnevezésű rendezvénysorozatot. Ugyancsak ebben az évben társalapítója volt a Vásárhelyi Történelmi Körnek, amely szervezet történettudományi előadásokat és nyári történettudományi találkozókat szervez Hódmezővásárhelyen.

2007-ben jelent meg az első kötete: KaMASZKomédia Shakespeare köpenyében; Fiatal Szegedi Írók Köre, Szeged, 2007.

A Nemzeti Kulturális Alap többször részesítette alkotói díjban. Rengeteg szakmai szervezet tagja, ezek közül csak néhányat említek: a Szegedi Írók Társaságának elnöke; a Vásárhelyi Történelmi Kör társlenöke; a Magyar Írószövetség tagja; a Magyar Bizantinológiai Társaság tagja; a Madách Irodalmi Társaság tagja.

A Szegeden élő pályatárs, az ugyancsak kiváló költő, Veszelka Attila a következőket nyilatkozta: „Szabó Pál irodalmi törekvéseit – mint idősebb pályatárs – a kezdetektől figyelemmel kísértem és kísérem ma is. Írásművészetében különösen becsülendő, hogy nem az eddigelé preferált formát, kötöttséget, tradíciót negligáló jelenlegi trendhez kapcsolódott, de a nehezebb (egyben nemesebb), az irodalmi hagyományt megőrző, felvállaló, azt szervesen továbbfejlesztve költészetébe olvasztó utat választotta, melyhez következetesen ragaszkodik... Költészete beérett, felnőtt.”

Egy kevésbé ismert versét hoztam el a nagyérdemű olvasóknak, amelyet a szerző 2015-ben írt, és Szegeden jelent meg még abban az évben.        

Lengyel János