„Kezdetben volt az Ige”

Réthy Judit Andrea zongoraművész, tanár, költő, többkötetes szerző. A közelmúltban jelent meg az Izsóp című verseskötete, ennek kapcsán beszélgettem vele.

– A napokban jelent meg a legújabb versesköteted Izsóp címmel. Kezdjük ennek a bemutatásával!

– Először is szeretném megköszönni a felkérést. Nagy megtiszteltetés számomra ez a lehetőség, és nagy örömmel tölt el, mert édesanyám Kárpátalján, Szolyván született.

Az Izsóp című kötet létrejötte egy szomorú eseménynek köszönhető. A Covid-járvány alatt eltávozott Zsigmond Balassa fizikus-informatikus, tanár és polihisztor, az Albinoni barokk kamarazenekar alapítója és dirigense. Ő hívott engem – zongorista lévén – muzsikálni a zenekarba. Sok szép élménnyel gazdagodtam a vele együtt eltöltött idő alatt. Az ő elvesztésének fájdalma miatt születtek meg a verseim, és ebben a kötetben neki szeretnék emléket állítani. Ugyanakkor kiegészítettem gyerekkori és egyéb, különböző témájú verseimmel is, ugyanis gyerekkorom óta írok verseket.

– Honnan jött a kötet címe?

– Maga a címválasztás és a címadó vers kettős értelmű: ugyanis a vers maga játékos. Egy váratlan, hétköznapi eseményt dolgoz fel: ecetet tettem véletlenül reggel a kávémba. Ez olyan felrázó erővel bír leg­alább, mint amikor valaki izsóppal „hinti meg” magát, ugyanis az izsóp csípős, kámforos, fűszeres illatú, enyhén kesernyés ízű fűszernövény, Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger keleti partvidékén van az őshazája. Emésztést segítő hatása miatt számos ország konyhájában használják zsíros, nehéz ételek, pecsenyék fűszerezésére, de a burgonya, zeller, hús és halsaláták, burgonyás ételek, édességek és likőrök ízesítőjeként is kedvelt. Az abszint egyik hagyományos alapanyaga. Gyógynövényként is sokféleképpen hasznosítható, illatszerként pedig a kölnivíz alkotórésze is. Balassa is nagyon szerette a gyógynövényeket, azt tartotta, hogy „fűben, fában orvosság”. Ezért kapcsolódik hozzá is.

Ugyanakkor, a mélyebb rétegekben zenghet bennünk a bibliai 51. zsoltár: „De nézd, te az igaz szívben leled örömöd, taníts hát meg a bölcsesség titkára! Hints meg izsóppal, és megtisztulok, moss meg, és a hónál is fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől és Szentlelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!”

(Csak zárójelben jegyzem meg – amit puskáztam –, hogy a Biblia e helyén álló izsóp említése egyébként fordítói hiba, mely a Septuaginta helytelen átírásának tudható be; a bibliai izsóp nem a Hyssopussal, hanem sokkal inkább a szíriai oregánóval (Majorana syriaca) azonosítható, melyet héberül ezovnak neveznek.)

– A kulináris ismertető után lépjük át a határt és érkezzünk meg Kárpátaljára! Említetted, hogy édesanyád Szolyván született. Mesélnél nekünk bővebben erről a családi kapcsolatról?

– Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nemcsak kulináris, hanem kultikus (lásd: 51. zsoltár). Éppen napsugár-sár voltunkat is jelzi, ahogyan azt az első kötetemben a Négyszemközt című versemben írtam.

Különös, hogy halottak napján emlékezhetem nagyra becsült őseimre, felmenőimre, így ez a nap fokozottan az emlékezés megható napjává válik. Igen, anyai ágon kapcsolódom Kárpátaljához. Dédapámnak, Sütheő Miklós református lelkésznek féltve őrzött 1902-es latin nyelvű fordítása alapján – amit aztán Balazséron 1915-ben hitelesítettek – felmenőim, Sütheő Ferenc és testvére, János 1632. október 11-én nemesi rangot kaptak. Bereg vármegye Ardó községében tartott közgyűlésén Madacsányi Márton, Bereg vármegye hiteles főjegyzője mutatta be nemesi rangra emelt címeres levelünket, amire nagyon büszkék vagyunk.

Sütheő Miklós dédapámnak 9 gyermeke volt, nagymamám, Éva volt a legkisebb, aki 1905. március 13-án Kajdanóban született. Általában diplomás emberek voltak, gyógyszerész, református lelkész és több tanár lett belőlük. Nagyon összetartó család volt, a gyerekek tartották egymás közt a kapcsolatot.

Nagymama Beregszászban érettségizett le. Iskolái befejezése után férjhez ment 1926-ban Kukri Ferenc állami adóhivatali tisztviselőhöz. 1936-ig Szolyván laktak, ahol 1934-ben született meg édesanyám. Ezután Beregszászba költöztek, ahonnan a II. világháború után Debrecenbe kerültek. Nagypapámat sajnos nem ismerhettem, 1967-ben távozott el tőlünk. Áldott emlékű nagymamám velünk, a családunkkal élt, ő nevelt fel engem édesanyám mellett. Át kellett élnie lánya viszonylag korai elvesztését: édesanyám 56 éves korában hagyott itt bennünket, amit én óriási veszteségként élek meg mind a mai napig.

– Régi időkre vezethető vissza a családfád. Te jártál már Kárpátalján, az őseid földjén?

– Igen, már régóta vágytam vissza Kárpátaljára. Ez 2010-ben végre megtörtént. A rokonaimnál Kisbégányban, Beregszászban, majd Munkácson és a Vereckei-hágón jártam. Szolyvára szeretnék legközelebb menni, felfedezni édesanyám szülőhelyét. Nagy élmény volt a Vereckei-hágó, elképzelni azt, ahogy Árpád apánk itt jött be a Kárpát-medencébe. Sajnos az évek óta zajló orosz–ukrán háború felülír mindent. Nagyon imádkozom, hogy mielőbb legyen vége. Még a háború előtt vettem fel a kapcsolatot Várnagy Andrea zongoraművésznővel, aki jótékonysági akciót, gyűjtést szervezett kárpátaljai kistelepülések részére. Balassa, mivel én eldicsekedtem vele, hogy 14 éves koromig kiolvastam a Világirodalom Remekei című sorozat otthon fellelhető mintegy 200 kötetét, meggyőzött, hogy „most már minek ez” nekem, ajándékozzam el, amit én jó szívvel meg is tettem. Szeretném remélni, hogy a nemes szándék és a jó ügy szolgálata tényleg gyümölcsöző lesz.

– Élnek még rokonaid Kárpátalján?

– Igen, Bégányban élnek rokonaim, a nagyapai ágon.

– Térjünk vissza a versekhez! Mit jelent számodra a költészet, az irodalom? Mikor kezdtél el írni?

– Kisgyerekkorom óta írok verseket, amelyek közül, ahogy már az lenni szokott, alkalmi versek voltak az első próbálkozások. Elég korán írtam már különböző témájúakat is, például a Bölcs Bagoly kölcsönkönyvtárról a Dörmögő Dömötör neves gyermeklapunk ihletésére, később a napsugártól kezdve a fákon át az Egy esőcsepp történetéig mindenben találtam fantáziát, s ami a legfontosabb, azonosulni tudtam vele. Ez később is jellemző maradt. Az azonosulás a tárggyal, témával, költővel, ami meghatározó kell hogy legyen ahhoz, hogy a lelket, az „isteni miliőt” (ahogyan azt Teilhard de Chardin francia jezsuita pap, filozófus írja) láthassa és láttatni tudja az ember. Az irodalmi érdeklődés 20 éves koromig végig erősen meghatározó volt.

Ez a világlátás, az ártatlan gyermeki lélek nyitottsága, fogékonysága vezeti a tollam a későbbiek folyamán is. Egyszerű, letisztult nyelvezetet szeretnék csiszolni, a közérthetőség talaján.

Verseim első olvasói – a családomon kívül – szeretett tanáraim voltak, ők biztattak, így egy UNESCO-pályázaton is egy szép lemezzel jutalmaztak, később az Ifjúsági Magazin munkatársa kérte, hogy fogadóórájára vigyek a legújabb írásaimból is. Római tartózkodásom alatt a neves zenei impresszárió, boldogult és tiszteletreméltó Juhar József biztatására folytattam a versírást. Műfordításokkal is próbálkoztam. Ez egy egészen más, kötöttebb és különleges intuíciót igénylő műfaj, ami vonzó még számomra. Szinte csak verseket írok és szeretnék fordítani mint fő profilom, de „ki-kirándultam” a novella, esszé felé is. Nem publikálok hazai folyóiratokban, kivétel az Ősi Gyökér c. kulturális folyóirat, pályázatokon is csak elvétve szerepelek. Az oklevelek, medáliák és kitüntetések világa is csak gyerekkoromban volt az enyém, később a családi, személyes tragédiák és a római kemény évek alatt ez abszolút aláhagyott. Nem érzem ma sem szükségét hasonló megmérettetésnek. Korunk irodalmi pezsgésébe csak a „szélről legeljetek” alapján kapcsolódom, sok minden idegen számomra ebből az ingoványos világból. Hasonló nagy és tág szelete ez az életnek, mint a zeneművészet, amelyet végül fő hivatásomnak választottam.

Itt is szelektívnek éri meg lenni, mert érvényesül a kontraszelekció. A zene nyelve az univerzális és kimondhatatlan, a költészet pedig a kimondottat keresi. Ez jó, ha egy alázatos, mély belső csendből születik: „Kezdetben volt az Ige.”

– Köszönöm a beszélgetést. További sikereket és ehhez jó egészséget kívánok!

– Köszönöm szépen.

Lengyel János