Vasárnapi üzenet: 2026. február 8.

Kiment a magvető vetni

2026 a Kárpátaljai Református Egyházban a magvetés éve. Figyeljünk most az egyik legismertebb, magvetésről szóló bibliai példázat kezdetére. Mit rejt magában ez a négy egyszerű szó: kiment a magvető vetni?

Először is okot a hálára, mert van magvető, van mag, van munkaterület. Valaki mindezeket elkészítette. Pál apostol az 1 Kor. elején úgy mutatja be ezt a valakit, mint aki embereket használ az ige hirdetésére, plántálására, öntözésre, de Ő adja a növekedést. Jó látni, hogy minden emberi cselekvést megelőz az Atya elrendelése, előkészítő munkája. Hidd el, az Úr előtted is mindent előkészített, adott munkaterületet és vetnivalót is. Mi hiányzik ahhoz, hogy áldást láss és kaszálj? A fáradtságos munkád. Ki kell menned és vetned.

Aztán a magvetőnek ismernie kellett a munkaterületet, ahova kiment. Tudnia kellett, mettől meddig az övé a föld. Sajnos a hívők között is vannak jóindulatú hibák, amik hatástalanná teszik a szolgálatot. Az egyik ilyen nagy hiba, amikor valaki nem látja a szolgálatának határait. Vetné ő mindenhova a magot, szórja vakon, bő kézzel, de pont oda nem jut, ahova Isten őt küldte volna. Ami nem az én dolgom, azt nem nekem kell csinálnom. Megcsinálja valaki más, talán sokkal jobban is, mint én. Kérd az Urat, adjon neked világosságot, hol kezdődik és végződik a te szolgálati területed, ahol áldássá válhatsz.

Harmadszor: a magvető tudta, mi a feladata. Neki nem kapálni vagy aratni kellett, először a magot kellett elvetni. Sok buzgó hívő ott aratna, ahol vetve sem volt, vagy még ki sem bújt a vetés. Várd meg, míg elkezd növekedni a mag, és miközben vársz, vess újra és újra fáradhatatlanul! Vess és várd a növekedést – ha pedig arathatsz is néha, adj hálát azért, aki előtted vetett, és te az ő szolgálatából profitálhatsz.

Negyedszer: a magvető reménységgel ment ki a földre. Azt a munkát végezte el, ami a földfelszínen nem látszik – a barna mezők mellett elmenve nehéz megállapítani, van-e már mag a földben vagy nincs. Reménység nélkül a magvető még sajnálhatta is volna a vetőmagot, mennyit elnyel ez a puszta föld. De úgy vetett, hogy tudta, mindez ki fog egyszer kelni. Lesz majd növekedés, és egyszer eljön az aratás is. Bizalommal volt a jövő felől – ne siránkozva vessünk mi sem, akármilyen siralmas a helyzet.

Azt se felejtsük el, hogy a magvető tudta, sokszor ki kell még mennie, ha a Gazda továbbra is rábízza a földet. Lehet kapálni, öntözni, de az is lehet, hogy újra kell vetni a hiányos sorokat. Belegondoltunk már abba, hogy a Nagy Magvető, Jézus 3 évig végezte a szolgálatát a földön? Sokakat meggyógyított, feltámasztott, de nem mindenki tért meg, aki vele találkozott, vagy nem mindenki tért meg azonnal. A tanítványoknak is kevés volt ez a három év a megtéréshez, ők is csak a feltámadás után, a Feltámadottal találkozva álltak szolgálatba, miután Isten Lelke betöltötte őket pünkösdkor. Azóta viszont nincs megállás! Lehet ugyanannak az embernek kétszázszor is el kell mondanod ugyanazt – kérd el az Úrtól, hogy legyen türelmed és kedved kétszázegyedszer is elmondani, ha szükséges. Ne hagyd abba hamarabb a szolgálatot, mint ahogy az Úr visszahív, mert félmunkát fogsz végezni.

Menjetek hát ki, magvetők! Vigyétek azt, amit kaptatok! Lehet nem tonnákat viszünk haza minden istentiszteletről, de ha azt a pár szemet nem viszed haza, amit haza tudsz vinni, és nem veted el, akkor nem lesz belőle élet. Testvérek, ha imádkozunk ébredésért, megújulásért, épülésért, áldásért, megtérésért a gyülekezetben, álljunk be a magvetés szent szolgálatába, a mi Urunkat, a Nagy Magvetőt, Jézus Krisztust követve!

Laskoti Zoltán
református lelkipásztor