Egyéves az Ungvári Magyar Olvasóklub

Olvasás, beszélgetés, közösség – 2025 elején ezzel a szlo­gennel indította útjára a kezdeményezést Balogh Renáta a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző (KKV) programjának hallgatójaként. Az első összejövetelnek, melyen Szabó Magda Abigél című regénye volt a téma, tavaly februárban a Paperova könyvesbolt-kávézó adott otthont. Majd az elmúlt egy esztendőben minden hónapban újabb és újabb helyszíneken gyűlt össze egy népes csapat, hogy egy-egy korábban kiválasztott könyvről kötetlenül beszélgessenek. A közelmúltban a magyar kultúra napja alkalmából Balogh Renáta, az Ungvári Magyar Olvasóklub kitalálója és vezetője az Anyanyelvápolók Szövetségének elismerésében részesült. Az elmúlt időszakban a könyvklub szervezése terén végzett tevékenységéről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.

– Induláskor gondoltad, hogy ilyen sikeres lesz a magyar olvasóklub Ungváron?

– Úgy terveztem, hogy ez a kezdeményezés hosszú távú legyen. Az olvasóklub elsődleges célja az volt, hogy ne csak egyszeri alkalom, hanem rendszeres legyen, mert az ilyen találkozók alakítják a közösséget, illetve hogy minél több embert gyűjtsön maga köré a klub. Mostanra látom, látjuk, hogy ez sikerült is. Nemcsak azért akartam csinálni, hogy kipipálhassak egy feladatot, hanem reméltem, hogy sikeres lesz, és nagyon örülök ennek. A siker titka maguk az emberek, azok, akiket sikerült a klub köré gyűjteni.

– Hónapról hónapra hogyan tartottad életben, bővítetted a klubot?

– Az egésznek az alapja az aktív részvétel. Elsősorban én vagyok az az ember, aki mindig úgymond mozgásban tartotta a klubot. De a klubtagok is nagyon buzgók. Van egy külön Telegram-csoportunk, ahol tudunk egymással beszélgetni. Fontos, hogy ne csak egy szociális médiás oldalról szólítsuk meg az embereket, hanem legyen egy közeg, egy chat, ahol tudunk beszélgetni, ahol meg tudok szólítani mindenkit külön, és a többiek egymással is tudnak kommunikálni. Mindig írtam valamit, kérdeztem, aktívan tanácskoztunk, hogy hol találkozzunk, mit olvassunk, készítettem a könyveket, kértem, hogy mindenki küldjön valami könyvajánlót, vagy osszon meg bármilyen más eseményről szóló információt. Igyekeztem ezáltal aktivizálni az embereket, plusz nagyon nagy segítség számomra az, hogy sikerült az első alkalmon olyan embereket összehozni, akik szintén aktívak, szeretnek és tudnak szervezni, vagy ha eddig nem is szerveztek semmit, akkor itt kibontakoztak és megmutathatták ezen képességeiket. A legnagyobb siker nem az, hogy ilyen sokáig él a klub, hanem az, hogy sikerült olyan embereket összegyűjteni, akik éltetni szeretnék ezt a klubot, és éltetik azzal, hogy ők aktívan részt vesznek. Ők tartják fenn a klub további működését.

– Jómagad hagytál ki összejövetelt a kislányod születésekor. Vele hogyan tudod megoldani a szervezést?

– Az olvasóklubot közösen csináljuk, mindenki beletesz valamit a működésébe, ez megmutatkozott akkor is, amikor nem tudtam személyesen részt venni. Két találkozót hagytam ki: az egyiket, amikor a terhességem kilencedik hónapjában nem bírtam elmenni, a másikat pedig amikor a kislányom, Emma megszületett. Nem szerettem volna, hogy a könyvklub leálljon, ezért a tagok segítségét kértem a találkozók további szervezésében, amíg nem tudok részt venni. Leírtam, mit kell csinálni: bejegyzéseket írni, könyvlistát előkészíteni, leírásokat és fotókat készíteni a könyvekről, megnézni, hogy megvan-e PDF-formátumban, megtudakolni, van-e a könyvtárban, kapható-e Beregszászban a könyvesboltban, dátumot megszavazni, helyszínt kiválasztani, kérdéseket előkészíteni a találkozóra. Mindenki kiválaszthatta, hogy ő miben tudna segíteni, mivel tudna hozzájárulni a szervezéshez. Mindenki vállalt valamit, én a háttérből besegítettem, és közös szervezéssel sikerült megtartani. A legnagyobb segítség Szlucky Évától jött, ő a Fegyir Potusnyák Kárpátaljai Megyei Egyetemes Tudományos Könyvtár Idegen Nyelvű Részlegének a vezetője, és a lányától, Eleonórától. Nagy elismerésem és köszönetem jár Évának, mert mindig előkészítette nekünk a termet.

– Néhány helyszínen zajlottak a találkozások. Van olyan új helyszín, ahol a közeljövőben tervezitek az összejövetelt?

– Fontos volt számomra kiemelni azokat a helyszíneket, amelyek a magyarokkal kapcsolatosak Ungváron, hogy mindenki ismerje ezeket: Hungarológiai Központ, Ungvári Magyar Ház, a Váralja kávézó, ahol magyar a tulaj, stb. Az összes közül a könyvtár tetszett leginkább, mert ott olyan az aura, ahol akaródzik olvasni. Éváék mindig nagyon kreatívan álltak hozzá a dekoráláshoz, volt húsvéti, őszi, karácsonyi. Tervezzük bővíteni a helyszínek listáját. Új helyszínekkel kapcsolatban még nincs semmi konkrétum, viszont 2026-ban szeretnék kiutazós klubtalálkozókat szervezni más településekre, és találkozni az ottani könyvkedvelőkkel vagy olvasóklubok tagjaival. Nagyszőlősön például már működik egy olvasóklub, amit ismerősöm, Meskó Natália alapított. Felhívnám egyébként a figyelmet arra, hogy hozzánk bárki fordulhat segítségért, ha a településén klubot szeretne indítani, de nem tudja, hogyan kezdje – örömmel segítek.

– Korban is különbözők a résztvevők és a szakmájukat, családi hátterüket tekintve is. Előfordul kioktató hangnem vagy háttérbe szoruló viselkedés?

– A társaságunk sokszínű, vannak fiatalok, idősebbek is, de egyáltalán nem zavar az, hogy mindenki különböző, hanem épp ellenkezőleg, kortól, szakmától, élettapasztalattól függően mindenki hozzá tud adni magából a beszélgetésekhez. Jó, hogy mindenki különböző, mert ettől sokszínű a beszélgetés. Mindenki tiszteletben tartja a másik véleményét.

– Új résztvevőket hogyan szólíttok meg?

– Új tagokat a szociális médián keresztül szerzünk. A tagok megosztják a bejegyzéseket az elmúlt találkozókról, az új összejövetelekről, így az ismerőseik is látják, érdeklődnek. Egy új helyre könnyebben elmegy bárki, ha az ismerőse is ott van. Szeretettel látunk mindenkit, aki szeret olvasni, beszélgetni, és részese lenne az ungvári magyar olvasó közösségnek.

– Egy év távlatából hogyan látod/látjátok, sikerült elérni a célt? Lesz folytatás?

– Úgy látom, hogy az olvasóklub megadta a közösségformálásnak a teret, sokszínű, korszerű, tenni kész magyarokat gyűjtve maga köré. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy olyan közösségi tér, ahol a helyi magyar közösség számára lehetőség nyílik új ismeretségek kialakítására, élmények megosztására, tartalmas beszélgetésekre, anyanyelvünk és identitásunk megőrzésére. Havonta új olvasmányt vitatunk meg, magyar és külföldi szerzők műveit olvassuk, klasszikus és kortárs irodalmat egyaránt. A rendszeres találkozóinkon kívül könyves pikniket, filmes délutánt és író-olvasó találkozót is szerveztünk. A 2026-os évre hasonló érdekességeket tervezünk. A cél a jövőben folytatni tevékenységünket, jó könyveket olvasni, minél több embert becsábítani, kiutazós klubtalálkozókat szervezni, és remélhetőleg részese lenni új klubok megalakulásának. Hiszünk abban, hogy az irodalom közösséget teremt: segít jobban megérteni önmagunkat és egymást, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar közösség aktív, gondolkodó és összetartó maradjon.

Rehó Viktória