Hat év után ismét báloztak a beregszászi cserkészek

Hosszú évek után ismét ünneplőbe öltözött a közösség: megrendezték a 24. beregszászi farsangi cserkészbált. A találkozás öröme, a régi barátságok felmelegítése és az új emlékek születése tette igazán különlegessé az estét, amelynek minden pillanata azt üzente: a cserkészlélek nem ismer távolságot és nehézséget.

A szervezők megható szavakkal köszöntötték a jelenlévőket. Elhangzott: sok minden változott az elmúlt években, de az akarat, hogy újra együtt lehessen a közösség, nem halványult. A bál nem csupán a farsang ünnepe volt, hanem annak bizonyítéka is, hogy a közösség él és élni akar. A szervezők hálával mondtak köszönetet a Magyar Cserkészszövetség támogatásáért, külön is kiemelve Pólya Viktor segítségét.

A rendezvényre sokan érkeztek Beregszászból, Munkácsról, Csapról, valamint Magyarország különböző településeiről – a terem megtelt élettel, beszélgetéssel, várakozással és gyerekzsivajjal.

Az est lelki alapjait Kocsis Sándor református lelkipásztor igei köszöntője adta meg, aki János evangéliumából idézett: „Én vagyok a jó pásztor…” Gondolataiban arra hívta fel a figyelmet, hogy bár farsang idején jelmezt öltünk, az igazi hovatartozásunk mélyebb: közösségben élünk, egymáshoz és Istenhez tartozunk. A cserkészetben különösen megtapasztalható, hogy nem jó egyedül lenni – a nyáj, a közösség megtartó ereje most is kézzelfogható volt.

Ezt erősítette meg Kovács Adorján, a Magyar Cserkészszövetség elnöke is, aki beszédében a farsangi időszak üzenetét a kitartás példájával kapcsolta össze. Rámutatott: míg mások negyven vagy akár kilencven napig böjtölnek, a kárpátaljai cserkészek immár évek óta kénytelenek nélkülözni az együttlétek természetességét. Mégis, ez a bál bizonyítja, hogy a közösség nem adja fel. „Ha ti előre mentek, mások is követnek” – utalt a példamutatásról szóló vers soraira, megköszönve a beregszásziak élő tanúságtételét. „Ti mutatjátok meg azt, hogy mi igazából a cserkészet!” – méltatta a kárpátaljai cserkészeket Kovács Adorján.

Külön üdvözlet érkezett Nacsa Lőrinc államtitkártól is, aki bár személyesen nem tudott jelen lenni, jókívánságait küldte a bálozóknak.

Az est zárásaként Tominec Mihály, a csapat parancsnoka osztotta meg gondolatait. Felidézte a korábbi évek egyre emelkedő színvonalú báljait, a kreatív tematikákat és a zsúfolásig telt termeket. Hálával beszélt a szervezőkről és mindazokról, akik munkájukkal, támogatásukkal lehetővé tették a mostani alkalmat. Különös jelentőséget adott az estének, hogy a cserkészmozgalom alapítójára, BiPi-re emlékezve hangsúlyozta: milyen csodálatos, hogy egy ember elhívásából világmozgalom született, amely ma is az „Isten, haza, embertárs” eszméjében nevel. Megható szavakkal szólt arról is, milyen nagy ajándék, hogy a mozgalom Kárpátalján és Beregszászban is otthonra talált.

Már hagyománnyá vált, hogy a farsangi bál során átadják a Jó Munkáért díjat, amely már több mint 10 éve vándorol a beregszászi cserkészközösségben. Szokás szerint a díjat két cserkész érdemelheti ki, akiket a csapat vezetősége konszenzus által választ meg, így kifejezve elismerésüket az elmúlt év alatt követhető kiemelkedő aktivitásért.

Rendhagyó módon a 24. cserkészbálon 12 cserkész léphetett a színpadra a Jó Munkáért díj átvételére és továbbadására, hiszen a csapat vezetősége így próbálta hangsúlyozni, hogy noha 6 éve nem került sor a díj átadására, senkinek sem volt elfelejtve a csapatot megtartó és erősítő aktivitása az évek folyamán. A Jó Munkáért díj egy fából kifaragott cserkészliliom, talpán rovásírással vésett üzenettel. A díj mellé minden díjazott egy, a beregszászi Bogár Divat hímzőműhely által kihímezett mellényt is kapott.

A páros vetélkedő nagyon szorosra sikeredett, idén is erős volt a mezőny, azonban egy kis előnnyel Bárdos Domonkos és Kardos Zsófia bizonyultak a legjobbaknak és elvihették a főnyereményt.

Hagyomány, hogy a bál során megválasztják a bálkirályt és bál­királynőt, akik idén Heé Bence és Heé Vivien lettek.

Az est folyamán volt még tombola, bingó, jelmezverseny, páros vetélkedő, zenés-táncos mulatság és persze rengeteg jókedv és kacagás.

A 24. beregszászi farsangi cserkészbál így nem csupán egy estényi kikapcsolódás volt, hanem hitvallás: a közösség él, összetart és a nehézségek ellenére is képes ünnepelni. A résztvevők reménnyel a szívükben búcsúztak – abban a bizakodásban, hogy legközelebb talán már békés körülmények között, otthon, Kárpátalján, egy tábortűz mellett találkozhatnak újra.

SD