Száraz Pál: Feloldódtál

(Apám emlékének)

Eljött a tél csendesen érted.

Halk, meghitt kis szavakban éltél.

A szálló hó szelíd pihéje

Úgy hullt szívedre, mint a béke.

Világolt már a cél előtted.

Tudtad, hogy menned kell, ha jöttél.

A végső nagy felismerésben

Feloldódtál tisztán, egészen.

Általában a szerzőktől magam választom ki az ajánlani szánt verseket. A felvidéki költő, Száraz Pál esetében kivételt tettem. Meséltem neki a Kárpátalja című folyóirat Versajánló rovatáról, és arra kértem, küldjön néhány verset, amelyekből majd válogathatok. A Feloldódtál címűt választottam, több okból is. Kilencéves voltam, amikor édesapám átlépett az árnyékvilágba, nagy törés volt a számomra, emiatt olyan hátránnyal indultam az életben, amit talán sosem sikerült behoznom. Volt idő, amikor sokat gondoltam rá, álmaimban sokszor megjelent. Mindig élő volt, pedig láttam őt a koporsóban feküdni. Jó ideje már nem gondoltam a fájó múlttal, mígnem a minap egy fárasztó nap után hazafelé tartva elbóbiskoltam a 14-es villamoson, ekkor megjelent apám, ő is a Lehel tér felé utazott. Nem szólt, nem is nézett rám. A régi kremplinzakóját viselte, a nyakán valami sál takarta el a végzetes sebeket. Az ujjai végén jól láttam a nikotin okozta elszíneződéseket. Néztem rá, annyira ismerősnek tűnt, kezdetben nem ismertem fel. Harminchat volt, amikor meghalt, én meg kisgyerek. Lassan húsz évvel vagyok idősebb, mint ő akkor. Nála megállt az idő, nálam pedig csak rohan. Ma már akár a fiam is lehetne. Lehetne.

Száraz Pál palóc író, költő 1954. május 22-én született Nagysurányban, 1977 óta Nagyfödémesen él és alkot. A tavaly decemberi Pen Club karácsonyon az estet vezető Turczi István külön kiemelte Pali bátyám ízes palócos beszédét, amivel sajátos ízt kölcsönöz a verseinek, ahogy előadja azokat. Eddig 13 önálló kötete jelent meg, a legutóbbi 2024-ben: Egy ember új élete – novellák (Parnasszus Könyvek). Számos irodalmi folyóiratban publikál, többek között a Magyar Múzsában is. Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának.

Részlet egy vele készült korábbi interjúból: „Hetven évvel ezelőtt születtem, s mint már említettem, a gyermekkoromat szülőfalumban, Nagykéren töltöttem. Különös érzés, hogy lassan már fél évszázad után is visszatérek oda, ahonnan olyan régen elsodort az élet. Ez az idő maholnap húszezer napot tesz ki. Ha magamat kérdezem, vajon e húszezer nap közül hány olyan lehetett, amikor lélekben nem jártam a szülőfalumban, nyugodtan elmondhatom, hogy egy sem. Minden fontosat ott tanultam meg. Ez egy kiapadhatatlan ihletforrás az életem végéig. Az ember életét a szíve határozza meg. Én a  szülőfalumban kaptam a szívet, az erkölcsöt, és ezért a mai napig hálás vagyok a szüleimnek.”

Lengyel János