Az áramszünet sem állította meg a Lélektánc premierjét a beregszászi színházban

Különleges hangulatú premiert láthatott a beregszászi közönség: színpadra került a Lélektánc című lírai előadás, amely az irodalom, a zene, a mozgás és a látvány eszközeivel idézi meg a szerelem arcait, belső állomásait és lelki mélységeit. A produkció érzékenyen vezet végig az emberi érzelmek változásain, miközben a színház összművészeti erejére építve teremt bensőséges, elgondolkodtató atmoszférát.

Az est különlegességét az is fokozta, hogy a bemutatót egy váratlan áramszünet szakította meg. A nézőtéren azonban a rövid technikai kényszerszünet sem törte meg az ünnepi hangulatot: a közönség tapssal állt a társulat mellé, így a nem tervezett megszakítás után az előadás ugyanazzal az intenzitással folytatódhatott tovább.

A produkciót Gál Natália színművész álmodta színpadra, ő állította össze az előadás anyagát, ő rendezte meg, és előadóként is ő viszi végig a nézőt ezen a lírai utazáson. Alkotótársként csatlakozott hozzá Pércsi Lajos és Turóczy Antónia, a Kárpátalja Táncegyüttes két táncosa, akiknek mozgásvilágát Orosz Péter és Orosz Enikő tánctanárok formálták és irányították. A produkcióban felvételről Ferenci Attila is közreműködik, emellett a vásznon néhány pillanatra más színészek is feltűnnek.

Mindig külön öröm, amikor olyan rendező hoz létre új előadást Beregszászban, aki nemcsak a helyi színház működését, hanem a kárpátaljai közönség lelkületét is jól ismeri. Gál Natália már több alkalommal bizonyította, hogy érzékenyen és nagy művészi biztonsággal tud megszólalni ebben a közegben, ezért az új bemutatót is fokozott várakozás övezte. A tavaszi péntek este méltó keretet adott annak, hogy a közönség elmélyüljön egy irodalmi, zenés és táncszínházi előadásban, amely a szerelem örök, minden embert érintő kérdéseit állította a középpontba.

Az előadást Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője nyitotta meg. Beszédében arról szólt, milyen örömteli látni, hogy ezen a szép tavaszi estén megtelik a színház, és hogy az itt élők közösségben élhetik meg magyarságukat. Kiemelte a konzulátus és a színház közötti szoros, gyümölcsöző együttműködést, egyúttal a békébe vetett hit fontosságát hangsúlyozta, és kitartást kívánt a jelenlévőknek.

A megjelenteket Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke is köszöntötte. Örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan ellátogattak az előadásra, majd a színház szerepéről beszélt: úgy fogalmazott, a színház tükröt tart elénk, és segít felismerni, milyen fontos békében élni.

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház részéről Sin Edina megbízott igazgató üdvözölte a közönséget. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a színház az egyik legősibb művészeti ág, amely mindig az „itt és most” közös alkotásaként jön létre. Kiemelte, hogy a Kárpátalja Táncegyüttessel folytatott közös munka számukra is új tapasztalatot jelentett, hiszen a táncszínház egyik műfaját próbálhatták ki Beregszászban. Hozzátette: bíznak abban, hogy ez az együttműködés a jövőben is folytatódhat. Örömmel beszélt a fiatal, lelkes energiákról is, és megemlítette, hogy a beregszászi Rákóczi Egyetemen magyar nyelvű színészképzés indítását tervezik, amelynek előkészületei már zajlanak, és várhatóan szeptemberben el is indulhat.

Az előadás a szerelem különböző fázisain vezette végig a nézőt, miközben az emberi lélek változó állapotait is láthatóvá tette: az első fellobbanó érzésektől egészen a veszteség és az elmúlás tapasztalatáig. A darab megmutatta, hogy a szerelem egyszerre tud felemelni és megrendíteni, életkedvet adni és fájdalmat hordozni. Széppé teszi a hétköznapokat, ugyanakkor magában rejti a kételyt, a csalódást és a belső küzdelmeket is. Éppen ezért az előadás egyszerre csalt mosolyt és könnyeket a közönség arcára.

– Ez a téma már nagyon régóta foglalkoztat – vallotta be Gál Natália. – Az ember életének különböző szakaszaiban újra és újra végiggondolja a kapcsolatait, és felteszi magának a kérdést, hogy mi is valójában a szerelem, és mi kapcsol bennünket a másik emberhez.

A rendező elmondta, hogy körülbelül hat évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a Lélektánc anyagán, ám egy időre félretette a tervet. Most azonban úgy érezte, eljött az idő arra, hogy újra elővegye, és létrehozzon egy olyan előadást, amely valóban képes megérinteni az embereket.

A produkció egyik alappillére az irodalom. A közönség többek között József Attila, Szabó Lőrinc és Petőfi Sándor műveit láthatta, de világirodalmi alkotások is helyet kaptak az előadásban. Ezek a szövegek a tánc, a zene, a mozgás és a vizuális világ egységében kaptak új hangsúlyt.

A darab másik meghatározó összetevője a tánc, amely a magyar néptánc és más mozgásformák ötvözeteként jelent meg. Orosz Enikő és Orosz Péter tánctanárok Gál Natáliával egyeztetve, az irodalmi művekre és az előadás belső ritmusára építve alakították ki a koreográfiát.

Turóczy Antónia és Pércsi Lajos hosszú ideje néptánccal foglalkoznak, miközben a művésznő elképzelése ettől részben eltérő volt, a zenei világ is más irányt képviselt. Megtalálták azt a középutat, amely egyszerre kényelmes, hiteles és szervesen illeszkedik az előadás egészébe. Végül megszületett az a pont, ahol találkozni tudott a néptánc, a világi zene, a líra, a gondolat és az érzés.

A rendező arról is beszélt, hogy olyan világban élünk, ahol az emberek gyakran félreteszik az érzelmeiket, mert sietnek, rohannak, és nincs idejük megállni, gondolkodni, figyelni arra, mi zajlik bennük. Sokszor nem is akarunk szembenézni ezekkel a belső tartalmakkal, mert fájdalmas időszakokat élünk át, és közben lassan kikopnak életünkből fontos dolgok. Éppen ezért tartotta lényegesnek, hogy ez az előadás emlékeztessen arra: figyelni kell az életre, az örömre, a boldogságra, és tudatosan készülni a jövőre.

A Lélektánc az örök nő és az örök férfi alakját is megidézi, valamint azt a kimeríthetetlen kapcsolatot, amely összeköti őket. A nézők saját életútjuk egy-egy mozzanatára ismerhettek rá, visszaemlékezhettek, tanulhattak, és úgy térhettek haza, hogy magukkal vittek valamit az előadásból: egy érzést, egy gondolatot, egy belső rezdülést. Talán újra átélhették azt is, hogy a lelkük valóban táncolt.

Orosz Enikő a médiának elmondta: számukra is nagy öröm volt a közös munka, hiszen egy teljesen új megközelítésben született meg az előadás, amely sokban eltért a megszokottól, de örömmel találták meg benne a hangsúlyokat és a közös alkotói folyamat ritmusát.

Sin Edina igazgató a médiának arról beszélt, hogy a hiányzó férfialakokat vetítéssel igyekeztek megteremteni, ami különleges formanyelvet adott a produkciónak, és egyúttal erősíthette a társulaton belüli egységet is.

A produkció létrejöttét a Nemzeti Együttműködési Alap és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség támogatta.

A Lélektánc című előadást április 16-án, valamint május 11-én és 14-én ismét megtekintheti a közönség.

da