Egy édesanya kérése

Anyák napi üzenet

A mai vasárnapon az édesanyákért, a nagymamákért adunk hálát. Köszönetet mondunk a mi gondviselő jó Atyánknak, hogy van édesanyánk. Vagy ha már nincsenek közöttünk, akkor is hálás szívvel gondolunk rájuk, és nem feledjük, hogy általuk jöttünk erre a világra. Felfoghatatlan csodája az Istennek, hogy az anyai szív alatt egy másik szív is valamikor megdobbant. Isten bevonta az édesanyákat ő teremtő munkájába. Igaz, nemcsak az életet kaptuk tőlük ajándékba, hanem azt követően egész életünket áldozták fel, hogy mi testileg és lelkileg egészségesen nőjünk fel.

Egy ilyen anyáról szól a mai igeszakasz is (Mt 20, 20–28). Ő Zebedeusnak volt a felesége, Jakab és János édesanyja. Ebből az igeszakaszból nem derül ki a neve, mint oly sokszor megtörténik ez ma is: az édesanyák néha névtelenül, kicsit a háttérbe szorulva, de mégis mindent megtéve cselekednek a családért, a gyermekekért. Azonban tudjuk, hogy Jakabnak és Jánosnak az édesanyját Saloménak hívták. Ma mindnyájan, akik hálát adunk és emlékezünk, mi is tudjuk édesanyánk nevét, szemének színét, hangjának kedvességét, és még hosszan sorolhatnánk azt a sok vonását, ami csak a mi édesanyánkra jellemző. Így voltak ezzel Jakab és János is. Fiatal fiúkként ott dolgoztak édesapjuk mellett a halászatban, apjuktól tanulták a kemény fizikai munkát, de az édesanya gondoskodott fiai lelki életéről.

Ma röviden erről kapunk egy pillanatnyi betekintést. Salomé, aki egyébként Jézus édesanyjának a testvére volt, egy napon megtalálta azt a megfelelő pillanatot, amikor elindulhat és szólhat egy néhány szót Jakab és János érdekében. Mennyire jól döntött ez az édesanya! Tudta és érezte, hogy neki Jézushoz kell mennie és tőle kell kérnie a fiai számára. De ez a kérés nem csupán a rokoni kötődésből adta magát. Hiszen a szentíró megjegyzi, hogy Salomé leborult Jézus előtt, és csak ezután tárta fel szívének gondolatát. Kedves édesanyák, nagymamák! Tudom, ma sokan tesztek ti is így. Naponta járultok oda a Megváltó elé, kérve fiaitok, lányaitok, unokáitok számára egészséget, erőt, jólétet, kitartást, bátorságot, védelmet. Jakab és János anyja is azt kérte, amit ő a legjobbnak vélt az ő fiai számára. Az édesanyák akkor is, és ma is a legjobbat akarják gyermekeiknek.

Jézus nyitott volt az ismerős anya előtt, sőt örvendett, hogy őhozzá jött, ezért megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ma Jézus ugyanezt kérdezi tőled is, kedves olvasó. Akár szülőként, akár nagyszülőként, de gyermekként is, hogy te mit kívánsz szeretteid számára. Ma különösen hangzik ez a kérdés itt, Kárpátalján, amikor oly sok édesanyai szív megtört. Azonban az Ige ereje ma is ugyanaz. „Mit kívánsz?” Salomé elmondta az ő kérését, és megtette mindazt, amiről azt gondolta, hogy a fiai számára ez a legjobb, hogy „helyzetbe hozza” őket.

A beszélgetésből kiderült, Jézus nem utasította el az édesanyát, de segítette abban, hogy fogadja el az Atya akaratát. Néha talán ez a legnehezebb minden hívő életben, amikor a kérésünk nem úgy hallgattatik meg, ahogyan azt mi gondoltuk. Ez nem kell, hogy csalódást okozzon, amint ez kiderül az Igéből is. Jézus mind az édesanya, mind a felindult tanítványok számára tudtul adta, hogy Isten országába nem mások hite által jutunk be, hanem személyes hit által. Jakabnak, Jánosnak és a többieknek azt kellett megtanulniuk, hogyan éljenek és szolgáljanak úgy, hogy minden helyzetben megmaradjanak a hitben.

Salomé, az édesanya hittel fordult Jézushoz. Ő hitte és tudta, hogy kérése nem hiábavaló. Ezért, amikor meghallotta Jézus válaszát, nem csalódottan, nem hitetlenül távozott el, hanem mindig ott volt fiai mögött az ima által. Közben nemcsak egy imádkozó édesanya volt, hanem egy anya, aki példát is mutatott fiai számára, hogy mit jelent szolgálni, hinni és kitartani. Salomé Jézus keresztjénél is ott volt, de annak előtte is mindig követte őt, szolgálta az Urat, de még a Mester halála után is ment és cselekedett. Legyen példa számunkra is ennek az édesanyának az élete, a kitartása, a hite! Végül lássuk meg azt, hogy bár a szó szerinti kérése nem teljesült, de fiainak olyan hit adatott, amivel megtanultak szolgálni és követni az Urat.

Hallgassa meg az Úr ma is az édesanyák imáit, de legyen meg mindenben az Úr az akarata!

Dénes-Zsukovszky Elemér
református lelkipásztor