„A nemzeti összetartozás nem csupán emlékezet számunkra, hanem egymás támogatása”

Szürtében a testvérgyülekezettel méltatták a nemzeti összetartozás napját

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szürtei Alapszervezete, a református egyházközség és a település lakosai hagyományosan a református templomban tartottak megemlékezést a nemzeti összetartozás napja alkalmából, majd megkoszorúzták az udvaron álló emlékművet. Idén a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kemecséből érkező testvérgyülekezet küldöttsége is részt vett a megemlékezésen.

A megható rendezvény vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelettel kezdődött, melyen Kótyuk Zsolt helyi református lelkész mellett a két anyaországi lelkipásztor is hirdetett igét.

Fodor József Benjámin kemecsei református lelkész hálát adott a testvéri közösségért, amelyet megtapasztalhattak Kárpátalján, és köszönetet mondott mindazokért, akiket az Úr melléjük állított: családtagokért, lelkipásztorokért, presbiterekért, gyülekezeti tagokért, szolgáló testvérekért.

– Látva mindazokat a terheket, bizonytalanságokat s nehézségeket, amelyek között itt élnek, vigasztalást kérünk, hogy a Teremtő erősítse meg hitüket, őrizze meg családjaikat, s áldja meg gyülekezetüket békességben és növekedésben. Megköszönjük, hogy a határ nem szakíthatja szét azt, amit Te összekapcsolsz. Köszönjük közös nyelvünket, örökségünket és hitünket. Add, hogy a nemzeti összetartozás ne csupán emlékezet legyen számunkra, hanem egymás terhének a hordozása, egymás támogatása – mondta az Úrhoz fohászkodva a lelkész, majd a hívek elénekelték a „Szűkölködünk nagy mértékben…” kezdetű éneket.

Szalkó Károly István kemecsei református vezető lelkipásztor bevallotta: izgalommal készült a találkozásra.

– A mai nap sok oldalról megközelíthető, sok aspektusból értékelhető. Mert mi történik legtöbbször ilyenkor? Újra meggyászoljuk nemzetünket, felemlegetjük a veszteségeket, a sebeket. Nem becsülöm ezt le, ez nagyon fontos, hiszen minden nemzedék számára életfontosságú a továbblépés és a jövő szempontjából a múlt kibeszélése, annak értékelése és megismerése. Hangsúlyossá válik ilyenkor az is, hogy a nemzet nem politikai egységet jelent, hanem egy közös jelrendszert, amelybe beletartozik a nyelv, az irodalom, a történelem, a művészet, és ebből adódik, hogy a nemzet léte, a kultúra folytonossága összetartozik – hangsúlyozta és megjegyezte: a nemzeti összetartozásunk napja alkalmából tartott ünnepségre keresve sem találhatott volna ide illőbb, jobb bibliai igeszakaszt, mint Pál apostol rómaiakhoz írt levélének 16. fejezete.

– Az ige arra sarkall bennünket, hogy újból vegyük számba egymást és intenzívebben tartsuk számon egymást mi, magyarok, határon innen és határon túl. Sok más mellett mi, kemecseiek és szürteiek ezért ismertük meg egymást, hogy tudjunk egymásról és tartsuk egymást számon. Néhány éve nem is hallottunk egymásról, most pedig megbízható, mély, kipróbált emberi kapcsolatokat köszönhetünk egymásnak, mint amilyenről Pál apostol írt. Ez egy olyan testvéri közösség, ahol lehet beszélni a bajokról, a bánatról, a fájdalomról, a félelemről és a kilátástalanság sokféleségéről, azért, hogy együtt keressünk megoldást, egymást bátoríthassuk és egymás jelenlétében felüdülhessünk – fogalmazott a lelkész, majd a vendégek pénzösszeggel támogatták a szürtei egyházközséget.

Kótyuk Zsolt református lelkész megköszönte a vendégeknek az áldott szavakat, amelyeket a szívükbe helyeztek, és elmondta:

– Végtelen hála van a szívünkben, hogy együtt köszönthetjük egymást, és hálát adhatunk, hogy ajándékba kaphattuk egymást az Úrtól, s együtt adhatunk hálát, hogy összetartozunk. Erős elválasztó erők munkálkodnak körülöttünk, és csoda, hogy ezeket az erőket le tudjuk győzni. Gondoljatok majd akkor is arra, hogy egy testet és egy vért eszünk és iszunk, s Krisztusban egyek vagyunk, amikor a most szeretettel átadott néhány üveg bort az úrvacsorai alkalomnál fogyasztja a kemecsei gyülekezet.

A megjelenteket köszöntötte Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke, aki kiemelte: öröm számukra, hogy magyarországi vendégeikkel együtt ünnepelhetnek, emlékezhetnek meg a nemzeti összetartozás napjáról.

– Közösen átélhetjük a nemzeti összetartozás érzését, hiszen ez közös múltat, közös történelmet jelent, egyek a hagyományaink, egy nyelvet beszélünk, az anyanyelvünk ugyanaz, és egyformán imádkozunk. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy magyarnak érezhessük magunkat, és örülünk, hogy ezt önökkel együtt tehetjük most meg – hangsúlyozta, majd szólt az összetartozást jelképező emlékműről, amelyet 2014-ben Kárpátalján elsőként állítottak. Az imára kulcsolt kezek egy kősziklán nyugszanak, és hármas halomból kinövő három szál búzakalászt ölelnek körbe. A búzakalászok Szürte község egykori történelmi pecsétjének ábrázolását jelenítik meg.

Az elnök asszony Reményik Sándor soraival zárta beszédét: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”, mert mint mondotta, ebben benne van minden, hiszen az oktatás, a tudás és a hit az, ami megtart minket a jövőben is.

Kiss Liliána, az „Által mennék én a Tiszán” népdaléneklési verseny kiemelt arany minősítésű 1. helyezettje az „Isten áldja meg a magyart…” kezdetű népdalt adta elő.

A jelenlévők végezetül elénekelték nemzeti imánkat, majd kivonultak a templomkertben álló nemzeti összetartozás emlékműhöz, ahol Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, Kulin Zoltán, a KMKSZ alelnöke, Molnár István kemecsei főgondnok, Braun Éva alapszervezeti elnök, Puskár Árpád, Szürte polgármestere, Jankovics Zsolt, a szobor alkotója, a Szürtei Líceum vezetősége, a Szürtei Római Katolikus Egyháztanács képviselői, a szürtei református egyház részéről Kótyuk Zsolt és Szallár Sándor elhelyezték koszorúikat.

Rehó Viktória