Góllövők kerestetnek
Meglehetősen viszontagságos évet zárt megyénk első számú labdarúgócsapata, az ungvári Zakarpattya.
Esztendeje az együttes hívei még abban reménykedtek, hogy egy huszáros tavaszi hajrával talán sikerül tartósítani az akkor már igen nagy veszélyben forgó élvonalbeli tagságot. A mostani téli pihenőre viszont már csak a másodosztály egyik stabil középcsapataként vonulhatott az azóta alaposan kicserélődött játékosállomány. Pedig az őszi idényt remekül kezdte – immár a régi-új edző, Viktor Rjasko irányításával – a Zaki. Négy fordulót követően veretlenül álltak a tabella élén az ungváriak, Miroszlav Bundas pedig szinte minden találkozón az őrületbe kergette az ellenfél védőit. Akkor még abban reménykedtünk, hogy az apró termetű gólerős támadó mellé a csatártársak is felzárkóznak és tovább tart a lendület, de sajnos ennek éppen az ellenkezője történt.
A kiszenvedett hazai győzelmek mellett idegenben rendre vereségek következtek, így a tabella éléről hamarosan a középmezőnybe esett vissza a csapat. Igaz ugyan, hogy az Ovszijenko kapus által irányított védelem a 17 mérkőzésen mindössze 12 gólt kapott (annál kevesebbszer csak a 4. Boriszfen és a 9. helyezett FK Vinnica védelme kapitulált a támadók előtt), de a 13 rúgott gólnál is csak a már említett Vinnica és az abszolút sereghajtó Szisztema–Boreksz ért el kevesebbet. Egy feljutásra aspiráló csapattól mindez bizony édeskevés. Ráadásul a 7 találatával az őszt házi gólkirályként záró Bundas mellett csak Viktor Gej (3), Vadim Szolodkij (2) és a távozófélben lévő Mihail Makovszkij (1) nevét jegyezhettük fel nagy ritkán a góllövők között.
A másodosztály együttesei közül a Zakarpattya játékoskerete volt a legszűkebb (22-en léptek pályára), ami akár jó jelnek is számíthatna, ha nem tudnánk, hogy ez nem a labdarúgók állandó jó formájának tudható be, hanem annak, hogy Viktor Rjaskónak valójában nemigen volt ki(k)ből válogatni. Ovszijenko mellett a már említett Bundas és Gej, valamint Lucisin és az örökifjú Kohutics játszott minden találkozón, míg Bilak, Zsigulin és Szteco csupán egy mérkőzésről hiányzott. Elsősorban tehát rájuk építkezik Viktor Rjasko, köréjük kellene kialakítani azt az ütőképes csapatot, amely tavasszal talán újra reménykeltően szerepelhet. Az élvonalba való újbóli feljutásról aligha álmodhatunk ugyan, hiszen ahhoz alapos erősítés kellene (no és a második helyezett Sztal Alcsivszkkal szembeni 7 pontos hátrány is soknak tűnik), de az első ötbe kerülés reális célnak tűnik.
(tamási)