2002. február 1.

Fiaim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. (1 János 3,18).

A szívbéli szeretet előfeltétele, hogy legyenek megfelelő kapcsolataink embertársainkkal és tudjunk odafigyeléssel lenni egymás iránt. A hitbéli szeretet kifejezőeszköze pedig legyen a nyitottság, jóhiszeműség, tisztelet, kedvesség, türelem és megbocsátás.

Az Isten emberek iránti szeretete abban áll, hogy boldoggá tegyen bennünket Önmaga által. Törekedjünk hát mi is arra, hogy szeretetünkkel boldogabbá tegyük embertársainkat.

Legyen a szeretet tekintetünkben, mosolyunkban, nyugodt, baráti szavunkban, vagy ha kell, a hallgatásban, mikor embertársunk épp velünk készül megosztani gondjait.

Szeretni annyit tesz – szolgálni embertársainkat Isten által kapott képességeink és talentumaink szerint. Kész lenni a szolgálatra azt jelenti – feledni önmagunk kívánságait, háttérbe szorítani önös érdekeinket, ugyanakkor mindenben odafigyelni másokra.

Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét (Gal. 6,2).

Margitics Volodimir görög katolikus parókus, Beregszász