Álom

Mostanában úgy érzem, két világban élek. Az egyiket talán csak álmodom, mindenesetre nem tudom eldönteni, hogy melyik a valóság, és melyik az álom.

Az egyik világban testvérnépek gyilkolják egymást; horvátok szerbeket és fordítva, nem is iskoláért, csak a templomért. Naponta robbantva gyilkolnak izraelieket, és lőnek halomra palesztinokat, mindezt valós vagy vélt nemzeti érdekből. Nagyhatalmak fenyegetnek, lőnek, bombáznak népeket, országokat, szintén érdekből. Mindeközben egy szemvillanásra sem merül fel, hogy az önös érdek mellett a másik felet, az országból kiűzött, nyelvétől megfosztott, vallásában üldözött és a kisebbségi sorsban ezerszeres hátrányt szenvedőket is meg kellene kérdezni, rájuk is tekintettel kellene lenni, hátha nekik is van valamilyen igazságuk. Sajnos a kőkemény nemzeti érdekek ütköznek, se Istent, se embert nem ismer itt senki. Ebben a világban ezt játsszák, ez a módi, nincs pardon.

A másik, az idilli világ, egy nemzetről, egy országról szól, melyet megcsonkítottak az egyik háborúban, a lakosság egyharmadát idegen uralom alá kényszerítették, majd a másik háborúban rabigába hajtották a maradék országot is, és lakóinak rendszeresen tapsolva kellett köszönetet mondaniuk a rabtartóknak. Miután az isteni gondviselésnek köszönhetően megszűnt a megaláztatás és a rabság, szorgalmának köszönhetően a szerencsétlen ország egy nagyobb darab kenyérhez jutott. Juttatni szeretne ebből a más országokba szakadt testvéreinek, de egyfolytában attól retteg, hogy a szomszéd országok kormányai esetleg megneheztelnek rá ezért. Azok ugyanis nagyon érzékeny lelkűek, és Isten őrizz, még összehúznák a szemöldöküket, mert a diszkriminációt, azt aztán nem szívlelik. Őket ugyanis az elmúlt nyolcvan évben kizárólag az igazság, a méltányosság és a keresztényi szeretet vezérelte tetteikben. Egy ilyen gyalázatos megkülönböztetés, mint mondjuk a családtámogatás, vagy a munkavállalási kedvezmény a kisebbségi sorsban élők számára, örökre megharagítaná őket, és persze a nagyhatalmakat is, akik szintén az igazságosság és a méltányosság bajnokai.

Persze az Olvasó felteheti a kérdést: És akkor mi van? Tényleg, és akkor mi van? Azt hiszem, érzi a kedves olvasó, már átlendültem a másik világba, és onnan kiáltom a kérdést, abból a világból, ahol kőkeményen érvényesítik a nemzeti érdekeket, s eközben semmire és senkire nincsenek tekintettel. Dehogy rontanám én itt Közép-Európában ezt a csodálatos politikai idillt! Csak pendlizek a két világ között, s nem tudom, hogy melyik a valóság és melyik az álom. Remélem, velem ellentétben, a kedves Olvasó tudja.

Tithli