Vasárnapi üzenet: 2016. július 31.

„Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének” (Mt. 18,35)

Krisztusban kedves testvérek!

A mai igerész egy királynak adós szolgáról szól. A király elengedte neki adósságát, ő viszont nem könyörült meg azon a szolgán, aki neki tartozott.

Milyenek vagyunk mi? Kerültünk-e már ilyen helyzetbe? Hogyan kezeltük? Megadtam-e az adósságomat, vagy én elvártam, hogy nekem megadják? Mindenki ebben a helyzetben van. Csak egy kicsit másképp, nem nekem tartoznak, hanem én tartozom valakinek, és ez a valaki Isten. Mindannyian adósai vagyunk, mert mindent az Istentől kaptunk és kapunk most is. Vannak olyan emberek, akik szeretnék meghálálni az Istennek mindazt, amit adott nekik, ám vannak olyanok, akik nem törődnek ezzel. Ez így van a lelki életben is.

Ne úgy értelmezzük, hogy Isten elvárja, hogy visszafizessük a mi adósságunkat, Ő csak a tőlünk telhetőt várja el.

Ma a világban az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tudunk megbocsátani egymásnak, és Istennek sem. A mi Istenünk nem teszi tönkre az életünket, hanem irgalmasságából és jóságából elengedi adósságunkat.

Az irgalmasság évében vagyunk, tudnunk kell irgalmasnak lenni, tudnunk kell eltörölni az adósságunkat, tudnunk kell megbocsátani a másiknak, mert csak így juthatunk be az Isten országába.

„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.” (Kol. 3,13)

Egressy Márton,

IV. éves papnövendék