Közös zenélés és tanulás – így szólt az első ZeneVarázslat tábor Kárpátalján

Öt nap, amikor a zene átvette a főszerepet, és minden terem dallammal telt meg. A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány első ízben szervezte meg a ZeneVarázslat klasszikus zenei tábort, amelynek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthont július 21–26. között.

A tábor záróeseményén Váradi Natália, az alapítvány igazgatója köszöntötte a szülőket, vendégeket és résztvevőket. Mint elmondta: bár maga a klasszikus zenei tábor most indult útjára, a ZeneVarázslat-program immár hetedik éve jelen van Kárpátalján. Eddig összesen 80 gyermek, 26 pedagógus és 9 zeneiskola kapcsolódott be a mozgalomba, amely Várnagy Andrea, Liszt-Ferenc díjas zongoraművész nevéhez fűződik.

Idén nyáron 71 gyermek jelentkezett a táborba, a heti oktatómunkában pedig összesen 34 zenepedagógus vett részt. A résztvevőket hét tematikus szakcsoportba osztották, ahol csoportos és egyéni hangszeres órák zajlottak. Minden csoport legalább 30 tanórán vett részt, így több száz órányi zenei képzés valósult meg a tábor ideje alatt.

A délelőtti zenei órákat délutáni fejlesztő foglalkozások egészítették ki: a diákok művészetterápián, színpadi mozgáson, művészetpedagógiai műhelyeken vehettek részt. A tanárok számára külön mentorprogramot indítottak, ahol szakmai tapasztalatcserére is lehetőség nyílt. A programban aktívan közreműködött a Kárpátaljai Mentálhigiénés Társaság, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága, valamint a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház is, amelynek munkatársai a színpadi fellépésre készítették fel a fiatalokat.

A tábor minden estéjén koncertre került sor. A hét nyitónapján Eckhardt Gábor Liszt Ferenc-díjas zongoraművész lépett fel, majd Király Csaba, aki szintén büszkélkedhet Liszt Ferenc-díjjal, varázsolta el a közönséget. A szerdai szabadidős program helyét a gyerekek kezdeményezésére újabb koncert vette át – spontán zenekarok és kamaracsoportok formálódtak, és maguk is felléptek. Csütörtökön Várnagy Andrea és Benedekfi István adott közös hangversenyt, a pénteki gálaműsoron pedig a tábor résztvevői mutatták be, mit tanultak a hét során.

A szervezők külön figyelmet fordítottak a sokszínűségre: egy külön ukrán csoport is működött a táborban, ahol a nyelvi akadályokat tolmácsok segítségével hidalták át. „A zene minden nyelven szól, és láthattuk, hogy a gyerekek valóban megértették egymást” – fogalmazott Váradi Natália.

A rendezvény ünnepélyes zárásán Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja Bacskai József főkonzul nevében köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében a program háború idején betöltött különleges szerepét méltatta: „A ZeneVarázs Kárpátalján több funkciót tölt be – zene szól ott, ahol máskülönben a félelemé lenne a főszerep. E program burkot von a gyerekek köré, hogy ne hallják, ne érezzék, mi zajlik a világban.” Szavaiban háláját fejezte ki a ZeneVarázslat életre hívóinak, Várnagy Andreának és Váradi Natáliának, a pedagógusoknak, a szülőknek és minden gyermeknek, aki részt vett a programban: „Kérem, folytassák ugyanígy, ugyanitt a következő évadban is, mert nagy szükség van a munkájukra” – fogalmazott.

Az eseményen felszólalt Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora is, aki – mint elmondta – a hét során minden este jelen volt a koncerteken. „Ha akartam volna, találtam volna fontos dolgokat, hogy ne kelljen itt lennem, de nagyon szívesen vagyok itt, és nagyon élveztem mindegyik estet.” A tábor hangulatát „varázslatként” jellemezte, amely őt magát is magával ragadta. Elárulta: már nagyon várja a záróhangversenyt, és bár nem nevezte meg kedvenceit, elmondta, hogy vannak fiatal muzsikusok, akik különösen nagy hatást gyakoroltak rá.

Várnagy Andrea zongoraművész, a program megálmodója személyes hangon mesélt az álomról, amely mögé évről évre egyre többen állnak oda, és amely idén is közösségi összefogással valósult meg. „Hihetetlen, hogy van egy álom, ennyi ember odaáll mellé, megfogja a kezem, és ennyi szeretettel, támogatással ez a dolog célba ér.” Kiemelte, hogy a foglalkozások, az együttműködés, a mentorprogramok, sőt még az étkezések is szeretetből születtek. Végül köszönetet mondott mindenkinek, akik nap mint nap bebizonyították, hogy „a zene valóban örömöt ad”.

A beszédek után a tábor valódi főszereplői, a fiatal résztvevők léptek színpadra. A hét során tanult darabokból adtak elő tanáraikkal – közösen és egyénileg – hangszeres és kamarazenei produkciókat. A gyerekek magabiztosan, örömmel és lelkesedéssel mutatták meg, mennyit fejlődtek a ZeneVarázslat napjai alatt. A koncert után pedig közösen vágták fel a tábor zárásának emlékére készült tortát.

A remények szerint a tábornak nemcsak folytatása lesz, hanem hagyománnyá is válik a kárpátaljai magyar zenei nevelés palettáján.

K. Viktória