Ukrán–magyar viszony: az üzengetés éve

Aki 2025 januárjában azt hitte, hogy az ukrán–magyar viszony már nem lehet rosszabb, annak decemberben be kellett látnia, hogy lehet. A két ország kapcsolatai továbbra is feszültek, konfliktusoktól terheltek. A párbeszéd főként a közösségi médiában, nyilvános üzengetés útján zajlik, bár a gyakorlati együttműködésre is láthattunk példát.

Szinte az egész 2025-ös esztendőre rányomta a bélyegét, hogy Magyarország Kormánya továbbra sem támogatja Ukrajna európai uniós tagságát, s a mielőbbi békekötést sürgeti.

A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok pillanatnyi mélypontjukat valószínűleg 2025 májusában érték el, amikor Magyarország kiutasított két ukrán diplomatát, amire Ukrajna két magyar diplomata hazaküldésével válaszolt. A barátságtalan lépések közvetlen előzménye, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) leleplezett Kárpátalján egy állítólag a magyar állam által működtetett kémhálózatot.

„Köztudomású, hogy a titkosszolgálatok nem szokták nyilvánosan lebuktatni egymás ügynökeit. Ha valamiért meg akarnak szabadulni tőlük, csöndben csinálják. Persze itt egy hadban álló ország az egyik fél, ami nem a szokásos ügymenet, de valószínűleg ez a mostani esemény is inkább az Ukrajna és Magyarország közti feszültségek egyik megnyilvánulása” – értékelte a történteket cikkében a Szabadság Rádió magyar nyelvű hírportálja. Forrásuk szerint az akció a Magyarországon akkoriban zajló nemzeti konzultációval, a VOKS 2025-tel függhetett össze, amelyben a magyar kormány Ukrajna EU-csatlakozásáról kérte ki a lakosság véleményét. Budapesti tájékoztatás szerint a véleménynyilvánításban részt vevők mintegy 95 százaléka elutasította Ukrajna csatlakozását.

Ukrajna Külügyminisztériuma hivatalos weboldalán június 24-én megjelent kommentárjában úgy reagált a véleménynyilvánítás eredményére, hogy nehéz kételkedni „a magyar kormány ezen intézkedésének általában manipulatív céljában, amelynek semmi köze a demokrácia, a nyitottság és az akaratnyilvánítás átláthatóságának elveihez”.

A külügyi tárca szerint Ukrajna EU-csatlakozása az ukrán nép visszafordíthatatlan civilizációs döntése. Mint rámutattak, az ország még a totális háború körülményei között is aktívan dolgozik azon, hogy teljesítsen minden szükséges feltételt ezen az úton.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter június 26-án a Facebook közösségi oldalon válaszolt Kijev üzenetére: „Ukrajna külügyminisztériuma tegnap közölte, hogy a magyar embereknek nincs joguk dönteni arról, hogy támogatják-e az ukránok felvételét az Európai Unióba. Nos, az ukrán külügy el van tévedve.”

„Kedves ukrán kollégák, a helyzet a következő: nem Önök, nem Zelenszkij elnök, nem az ukrán kormány döntenek arról, hogy csatlakoznak-e az Európai Unióhoz, hanem mi, az Európai Unió polgárai, köztük a magyarok” – szögezte le Szijjártó.

A kölcsönös „kiutasítgatások” és üzenetváltások közepette elmaradt a május 12-ére meghirdetett, a két ország viszonyát terhelő kérdések rendezését célzó konzultációk folytatásaként meghirdetett ukrán–magyar találkozó. Ezzel egy ígéretes folyamat szakadt meg, melynek egyik feltételezhető folyományaként április 8-án új határátkelő nyílt Nagypalád és Nagyhódos között. Megjegyzendő, hogy az ukrán–magyar határon több évtizedes szünet után jelent meg egy újabb határátkelő, ami sokat elárul a két ország viszonyáról.

A júliusi ukrajnai kormányváltást követően augusztus végén Budapestre látogatott Tarasz Kacska miniszterelnök-helyettes, akire Julija Szviridenko kormányfő kabinetjében az európai és euroatlanti integráció témáit osztották. Célja nyilvánvaló volt: új életet lehelni abba a munkafolyamatba, amelynek célja megoldásokat találni – amint Magyar Levente külgazdasági és külügyminiszter-helyettes fogalmazott – „a kisebbségi jogok kapcsán fennálló vitás kérdésekre”, végső soron pedig elhárítani az akadályt Ukrajna uniós csatlakozásának útjából.

Áttörést ez a találkozó sem hozott, a háttérben azonban minden bizonnyal folytatódtak az egyeztetések. Ennek lehetett az eredménye, hogy Kacska november elején bejelentette: Ukrajna átadta Magyarországnak azt az oktatási jogszabályokra vonatkozó törvényjavaslatot, amely a 11 magyar követelésből ötöt figyelembe vesz.

A két ország között állandósult feszültség ellenére bizonyos területeken, elsősorban regionális szinten folytatódott a gyakorlati együttműködés. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese és parlamenti államtitkára november közepén a Facebook-oldalán közölte, hogy kárpátaljai delegációt fogadott hivatalában.

„A párbeszéd csak előrébb vihet! Budapesten fogadtam a Roman Saray, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke vezette ukrán delegációt” – közölte Magyar Levente, hozzátéve: „Elsősorban is Magyarország és Kárpátalja széles körű, a háború ellenére is eredményeket hozó együttműködését tekintettük át, a jövőbeli lehetőségeket is beleértve.”

Az év utolsó heteit amolyan csata előtti csend jellemezte – legalábbis a felszínen. Egyfelől Brüsszel új megoldást javasolt Ukrajnának Magyarország csatlakozási vétójának ideiglenes megkerülésére (lásd alábbi írásunkat!), másfelől Kijev láthatóan „beletörődött”, hogy a jövő tavasszal esedékes magyarországi parlamenti választásokig aligha sikerül leküzdeni a magyar vétót. Mindenekelőtt abban reménykedhetnek a Bankován, hogy az új magyar kormánnyal sikerül megállapodni az EU-csatlakozás támogatásáról.

Erre utalhatott Sándor Fegyir budapesti ukrán nagykövet is a 24.hu-nak adott december 14-i interjújában, amelyet az index.hu ismertetett: „A tavaszi magyar választás legvalószínűbb időpontjára utalva (Sándor Fegyir – a szerk.) azt mondta: »Április 13-án változni fog a divat. Úgy gondolom, nem fognak velem ebben vitatkozni.«

Hozzátette, hogy a választás másnapjára változást vár Magyarországon. Arra a kérdésre, hogy szerinte a hatalom változik-e majd meg, vagy pedig csak a kampánynak lesz vége, a nagykövet úgy válaszolt: »Szeretem, amikor az emberek logikusan gondolkoznak.«” 

(ntk)