Schengentől sújtva

Aki a schengeni övezet valamelyik országába, azaz a világ talán legcivilizáltabb szegletébe vágyik, készüljön fel rá, hogy vízumigényléskor egyáltalán nem fognak vele civilizáltan bánni.

Tavaly december 21-től kilenc újabb országgal bővült a schengeni övezet, így kilenc újabb kijevi nagykövetség és konzulátusaik előtt kígyóznak hosszú sorok. A Magyarországra készülő kárpátaljaiak még igen szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen két magyar konzulátus is működik lakóhelyük közelében, minden más esetben azonban fel kell készülnünk a kitartó és semmi bizonyossal nem kecsegtető fővárosi küzdelemre.

A lengyel követség előtt például, amely e tekintetben tipikusnak mondható, mindjárt két sort is láthatunk: az egyikben azok állnak, akik igénylésüket szeretnék benyújtani, a másikban azok, akik vízumaikat készülnek átvenni. A vízumért folyamodóknak több órás sorban állásra kell berendezkedniük, függetlenül attól, hogy fagy-e vagy hőség van odakinn. Ha pedig végül sikerül elérni az ügyintézők ablakait, még mindig izgulhatnak hogy átveszik-e az okmányaikat, vagy elküldik őket egy helytelenül kitöltött kérdőív-rubrika, esetleg egy hiányzó igazolás miatt. Ilyenkor a sorban állás kezdődhet elölről.

Számíthatunk persze a helyi lakosság találékonyságára is. A "helyi fiúk" ugyanis igen leleményesen már előző este beállnak a követség épülete előtti sorba, majd "mérsékelt díj" ellenében eladják a helyüket azoknak, akik túlságosan elfoglaltak. Amennyiben tehát nincs idejük, viszont rendelkeznek felesleges 250-400 hrivnyával, jelentősen csökkenthetik a sorban állásra fordított időt.

Megvásárolhatjuk a helyünket a biztosítási kötvényeket árusító ablakok előtti sorban is, ugyancsak 250-400 hrivnyáért. Ha ehhez hozzászámítjuk az egészségbiztosítási kötvény árát, a vízumigénylési ankéta kitöltéséért fizetendő 50 hrivnya már kifejezetten olcsónak tűnik majd.

Persze, aki belevág a vízumszerzésbe, az eleve felkészült rá, hogy jelentős kiadásai lesznek. Meg kell fizetni ugyanis az útiköltséget a fővárosba, méghozzá legalább kétszer oda-vissza, a fővárosban ennünk is szükséges, s a fejünket is álomra kell hajtanunk valahol. Mindehhez pedig hozzá kell számítnunk a 35 eurós vízumdíjat, s az egyéb apróbb kiadásokat, mint például adott esetben a 45 hrivnyáért közjegyzőileg hitelesített szülői belegyezést a kiskorú gyermek kiutaztatásához.

De még ha vállaljuk is mindezen megpróbáltatásokat és kiadásokat, tisztában kell lennünk azzal, hogy semmilyen garancia nincs a sikerre, tehát arra, hogy megkapjuk az áhított vízumot. Bármelyik követség indoklás nélkül megtagadhatja tőlünk a beutazást, s akkor minden ráfordításunk kárba veszett. Ráadásul a következő alkalomkor - már ha ezek után is lesz még kedvünk az EU-ba utazni - bizonyos értelemben megbélyegzettek leszünk a rendszer szempontjából, hiszen egyszer már visszautasították a vízum iránti igényünket.

Amíg a lengyel követség a vízum iránti igénylés benyújtásához megkövetelt okmányok és igazolások nagy számával tűnik ki uniós társai közül, a németek a visszautasított igénylések magas számát tekintve tartoznak a listavezetők közé. "Idős szüleim élnek Németországban, azért látogatom őket, hogy segíthessek - meséli egy asszony a követség előtt. - Eddig mindig kaptam vízumot, most viszont, ki tudja miért, elutasítottak. Fogalmam sincs, mitévő legyek."

Persze annak ellenére, hogy rengeteg az elutasított kérelem, Németországban is sok az ukrán, s számuk egyre csak nő. Többségük feketemunkásként él és dolgozik az országban. Kérdés, hogy ha ekkora a szigor, mégis hogyan kerültek oda?

Ha választ keresünk erre az egyébként költőinek szánt kérdésre, érdemes elmenni az olasz nagykövetség elé. Az épületet nem nehéz megtalálni, messziről felismerhető az előtte tolongó tömegről. Többen felpanaszolják, hogy már reggel óta állnak a sorban, mégis tudják, hogy sokan közülük nem kerülnek sorra, mert a vízumigények fogadásának ideje erősen korlátozott.

A tömegben találkozhatunk olyan asszonyokkal, akik felajánlják, hogy utazási irodák révén juttatják vízumhoz ügyfeleiket. Természetesen szolgáltatásaik távolról sem ingyenesek.

Konkrét összeget ugyan senki sem említ, de 500-700 dolláros árakat emlegetnek a pletykák. A sorban állók egyike elmeséli, hogy az utazási irodák képviselői óvatosak, nem mindenkinek veszik el az útlevelét. Bizonyos kritériumok alapján döntik el, kinek szereznek vízumot. S hogy mi van, ha ők sem vállalják a vízumszerzést? Azt beszélik, 2-2,5 ezer euróba, vagy talán még többe kerül illegálisan Olaszországba jutni.

"Olaszországba járok dolgozni - meséli egy poltavai asszony. - Korábban Franciaországba vagy Németországba sikerült schengeni vízumot szereznem. Szerencsémre most kaptam meghívót egy olasz háziasszonytól, így könnyebb lesz vízumhoz jutnom."

Az olasz követségen egyébként szintén igen magas az elutasított kérelmek aránya. Elsősorban a fiatal nők számíthatnak a visszautasításra, amit azzal indokolnak, hogy többségük dolgozni utazik Itáliába.

"Sok fiatal lány próbál az utazási irodákon keresztül vízumhoz jutni, de ez távolról sem mindenkinek sikerül, mivel az utazási irodák óvatosak. Félnek elveszíteni a tekintélyüket, hiszen a lányok egy jelentős része valóban nem tér haza" - meséli egy fiatal lány, akit szintén visszautasítottak. Most a követségen keresztül próbál meg turistavízumot szerezni. Ha ez sem sikerül, illegálisan vág neki az útnak, mondja.

Ha a bevándorlási statisztikákat nézzük, a schengeni határőrizeti rendszer egyelőre távolról sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nekünk, az övezeten kívül élőknek viszont számtalan újabb megalázó élethelyzetet teremtett. Mert mi mást is tehetnénk nyomorunkban, mint hogy bármi történjék is, újra és újra beállunk a vízumért kígyózó sorokba? (Kárpátalja/mignews.com.ua)